Az Óbudai Fehérítő-, Festő- és Impregnálógyár, 1958-tól Selyemkikészítőgyár egy textilipari üzem volt Budapest III. kerületében.
Története A későbbi Selyemkikészítőgyár helyén Finály Simon kékfestő 1825-ben alapította meg textilipari vállalkozását a Bécsi úton, a Vörösvári út közelében. Az üzem az idők során több néven működött: kezdetben Óbudai Fehérítőként volt ismert, majd 1918-tól Óbudai Fehérítő-, Festő- és Impregnálógyár néven folytatta tevékenységét. 1958-tól a Magyar Selyemipar Vállalat részeként Selyemkikészítő-gyárként működött tovább.Kutasi, i. m.
Az óbudai telephelyen már viszonylag korán megkezdődött a cellulózalapú úgynevezett „műselyem” szálasanyagok festése és kikészítése. Az üzemben nagy mennyiségben állítottak elő különféle bélésanyagokat, tarkánszőtt nyakkendőszöveteket, valamint divatcélú kelméket. A valódi hernyóselyemből készült szövetek kikészítése egészen az 1970-es évek elejéig az üzem egyik fontos tevékenységi területének számított. Az 1960-as évek végén a festőüzem gépparkját teljes mértékben korszerűsítették. A modernizációt elsősorban a terjedelmesített fonalból készült termékek iránti növekvő kereslet, valamint a mikroszálas textíliák megjelenése indokolta. A hagyományos, szakaszos működésű festőberendezések mellett fokozatosan megjelentek a telítéses – folyamatos és félfolyamatos – színezési eljárásokra alkalmas gépek és komplett technológiai sorok is. Az üzemben bevezették az erős sodratú poliészterszövetek úgynevezett „lúgos hámozásának” technológiáját is, amelynek célja a szintetikus szálak kedvezőtlen, merev „műszálas” jellegének mérséklése volt. A gyár emellett speciális felhasználású textiltermékeket is előállított, például ejtőernyőkhöz és repülőgépek fékezőernyőihez szükséges szöveteket, valamint hőlégballonok alapanyagául szolgáló kelméket.
A több mint másfél évszázados múltra visszatekintő üzemet hosszabb felszámolási folyamatot követően 1997 őszén az olasz Radici-csoport vásárolta meg. Óbudán 2000-ig még folyt a termelés a Tintoria Kft. keretei között. A kikészítőüzem gépparkjának egy része ezt követően a szentgotthárdi, olasz érdekeltségű Lurotex Textilipari Kft.-hez került. A gyárépületeket napjainkban kisebb vállalatok használják.Google térkép
A gyárnak az 1950-es évektőlhttps://hampage.hu/trams/5-os/ saját iparvágánya volt a Hunor utca felől. Az iparvágány a Hévizi utcában ágazott ki az úgynevezett Bogdáni úti vontatóvágányból és a Fehéregyházi úti kapun haladt be a telepre. Az összekötővágány a ma már nem létező Filatorigát teherpályaudvar felől volt megközelíthető, azaz a gyár áruszállítása a Szentendrei HÉV vonaláról folyt, nem normál vasútvonalról.https://maps.arcanum.com/hu/map/budapest-1950/?layers=243&bbox=2118106.287914736%2C6032078.253216498%2C2119252.843339014%2C6032478.353286428https://hampage.hu/trams/5-os/index.html
Képtár
Jegyzetek
Források Kutasi Csaba: Textilipar Óbudán (obudaianziksz.hu) https://maps.arcanum.com/hu/map/budapest-1950/?layers=243&bbox=2118106.287914736%2C6032078.253216498%2C2119252.843339014%2C6032478.353286428 https://hampage.hu/trams/5-os/index.html https://www.darabanth.com/hu/308-Gyorsarveres/308.0/Festmeny-mutargy-papirregiseg-egyeb/Okmanyok~16/1945-Obudai-Feherito-Festo-es-Impregnalo-Gyar-Rt-diszes-fejleces-level-nemet-nyelven-~II1674923
További irodalom Szabó Imre (szerk.). Könnyűipar Magyarországon. Könnyűipari Minisztérium (1981). Németh Antal. A magyar selyemipar története. Magyar Selyemipar Vállalat, Budapest (1971)
Kapcsolódó szócikkek Budapesti gyárak listája
Kategória:Budapest III. kerülete Kategória:Magyarországi technikatörténet Kategória:Magyarországi textilipari cégek