A Bakony (ex. A BOSS ex. BAKONY ex. ERCSI ex. LI. ex. TBILISI ex. LI.) 1921-ben épített, Ganz-LI. típusú gőzüzemű csavaros magyar személyhajó, amely sétahajóként üzemel a Dunán. Több mint 100 éves, kiemelkedő műszaki értékű hajó. bélyegkép|Gróf Széchenyi Rendezvényhajó
Paraméterei Építés éve:1921Gyár:Ganz és Tsa. Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.Legnagyobb hossz:37,33 mHossz a függélyek között:36,45 mLegnagyobb szélesség:6,67 mSzélesség a főbordán:6,35 mOldalmagasság:2,170 mLegnagyobb merülés:1,50 mVízkiszorítás:200-253 tFőgép típus:SKL 6NVD36A-1U Főgép teljesítmény:315 LEFixponti magasság7 mHoltvízi sebesség21 km/hBefogadó képesség180 fő A hajó története
Megépülésétől a második világháború végéig A Ganz és Tsa. Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. 1921 és 1923 között hat darab közepes méretű csavargőzöst épített a görög Sztathatosz testvérek megbízásából, akik az Al-Dunán folytattak hajózási vállalkozást. Ezek a modern, csavaros meghajtású hajók – szemben a korábban elterjedt, nagyobb és nehézkesebb lapátkerekes gőzösökkel – elsősorban városi közlekedésre, illetve rövidebb távú szállításokra voltak alkalmasak. Az 1870-es évektől kezdve a csavargőzös hajók hatékony és biztonságos átkelési lehetőséget nyújtottak a Dunán, különösen abban az időszakban, amikor még kevés híd kötötte össze a két partot.
A Sztathatosz család vállalkozása azonban időközben csődbe ment, így az elkészült hat hajót (amelyek az LI, LII, LIII, LIV, LV és LVI jelzéseket kapták) a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt. vásárolta meg. Ezek a hajók eredetileg 260 lóerős gőzgéppel működtek, és a második világháború kezdetéig elsősorban a Budapest–Esztergom útvonalon közlekedtek. Emellett részt vettek átkelő szolgálatokban Budapesten és a ráckevei Duna-ágban, valamint vontatási feladatokat is elláttak.
1941-től a hajókat katonai célokra használták, főként a délvidéki (Jugoszlávia területén húzódó) Duna-szakaszon. A háború végéhez közeledve, 1944-ben az óbudai Duna-ágban négy példány elsüllyedt, feltehetően hadi események következtében, másik kettő pedig hadizsákmányként Ausztriába került.
A történet jól példázza, hogyan alakult a Duna-hajózás technológiai és gazdasági fejlődése a 20. század első felében, valamint azt is, hogy a hajók – függetlenül eredeti rendeltetésüktől – milyen sokrétű szerepet töltöttek be a közlekedésben és a hadviselésben egyaránt.
A második világháború után A második világháború súlyos veszteségeket okozott a magyar személyszállító csavargőzös flottában: 1945-re egyik hajó sem maradt szolgálatban a magyar vizeken. Négy elsüllyedt, kettő – köztük az LI – pedig Ausztriába került hadizsákmányként, szovjet kézre. A háborút követően azonban fokozatosan visszatértek a Dunára: az LI 1955-ben jutott haza, míg az LV-t – amelyet 1944-ben süllyesztettek el az óbudai Duna-ágban – még 1945-ben kiemelték és helyreállították.
Az 1960-as évek elején a MAHART (Magyar Hajózási Részvénytársaság) megkezdte a háborút túlélt négy csavargőzös teljes körű korszerűsítését. Az LI, LIII, LIV és LV jelű hajókat 1962 és 1966 között sorban felújították az újpesti MAHART Hajójavító Üzemben. A munkálatok során a hajótesteket kiszélesítették, a felépítményt modernizálták, és a régi gőzgépeket Láng gyártmányú, 6 KNCR 80 típusú, 400 lóerős dízelmotorokra cserélték. A hajók ezzel nemcsak műszakilag újultak meg, hanem jelentősen megnövekedett a befogadóképességük is – 300, illetve 400 fő szállítására lettek alkalmasak.
Az átépítések nemcsak technikai, hanem arculati megújulást is jelentettek. A korábbi számjelzéseket személyesebb, a Duna menti településekhez kapcsolódó nevekre cserélték. Az LI hajó Ercsi, az LIII Tahi, az LIV Zebegény, míg az LV – amely eredetileg a görög Sztathatosz család megrendelésére épült – a Szentendre nevet kapta. Bár az átalakítások szinte minden szerkezeti elemet érintettek, a hajók megtartották kecses, karcsú arányaikat, így továbbra is elegáns megjelenéssel szolgálták az utasokat a Dunán.
A Szentendre névre keresztelt LV hajó az átépítés után ismét személyszállítóként üzemelt a Dunán, immár dízelmotorral hajtva, 400 fős kapacitással. Ez az átalakítás – csakúgy, mint a többi testvérhajó esetében – példaértékűen ötvözte a műszaki fejlesztést az esztétikai hagyományőrzéssel, lehetővé téve, hogy ezek a hajók még évtizedekig kiszolgálják a közönséget.
A Balatonon 1968-ban a megnövekedett balatoni utasforgalom miatt az Ercsi – két testvérhajójával, az Szentedrével és a Zebegénnyel együtt – a Balatonra került. Ezek a korábban a Dunán szolgált, felújított „400-asok” – elnevezésüket 400 fős befogadóképességükről kapták – a tó második legnagyobb hajóinak számítottak, közvetlenül a 650 fős Beloiannisz mögött. Az átalakítások révén a korábban folyami használatra tervezett, de kiszélesített testtel és dízelmeghajtással felszerelt hajók jól beváltak tavi közlekedésre is.
Az Ercsi a Balatonon hosszabb távú vonaljáratokon közlekedett, elsősorban a Siófok–Badacsony és a Balatonkenese–Balatonföldvár útvonalakon. A nappali menetrendi járatok mellett esténként diszkó- és sétahajóként is működött, gyakran napi 15-16 órás szolgálatot teljesítve. A balatoni köznyelv hamarosan „dunai 400-asokként” kezdte emlegetni ezeket a hajókat, utalva eredetükre és kapacitásukra.
A hetvenes évek végén a Szentendre főgépét lecserélték: a Láng gyártmányú dízelmotort egy kelet-német SKL 6NVD36A–1U típusú dízelmotor váltotta fel. Ekkor a hajó hátsó fedélzetét is zártra építették, ami bár funkcionálisan indokolt volt, sokak szerint rontott a hajó eredeti esztétikáján.
A rendszerváltás után a hajókat átnevezték: az Ercsi 1991-ben a Bakony nevet kapta, míg a Zebegény Haláp, a Szentendre pedig Gulács néven folytatták. Ugyanebben az évben, a csökkenő utaslétszám és az elöregedés miatt a korábban hosszabb távú vonalakat fokozatosan lerövidítették, majd egyes járatok meg is szűntek. Az elsőként kivont balatoni „400-as” a Haláp lett 1994-ben, míg a Gulács 2004-ben tette meg utolsó útját, testvérhajója, a Bakony pedig 2005-ben búcsúzott el végleg a tótól.
A hajók selejtezésének oka műszaki állapotunak romlása volt. Bár a hetvenes években történt főgép-csere a Bakonyon és a Gulácson, hosszabb időre biztosította működésüket, további érdemi felújításokat nem végeztek rajtuk, a Haláphoz pedig hozzá sem nyúltak. 1979-ben, a főgépcserékkel egyidőben történt meg az Ercsi (Bakony) hátsó utasterének zárttá történő átépítése. A korábban a MAHART-tól kivált, önállóvá vált Balatoni Hajózási Rt. végül a hajók korszerűsítése helyett azok pótlására használt, 180 fős kapacitású, szintén felújításra szoruló orosz gyártmányú tengerparti vízibuszokat vásárolt.
Ismét a Dunán A 2000-es évek közepén a Balatonon már nem üzemelő, Gulács és Bakony hajók a DunaYacht Kft. vásárolta meg 2005-ben. A hajókat visszavontatták a Dunára, és 2006 és 2010 között teljes körű felújításon esett át. Az SKL „nagysakál” motor mindkét hajóban tovább szolgált – ez a megbízható, alacsony fogyasztású, de mára már kihalóban lévő motortípus külön érdekességnek számított. A főfedélzeteket átalakították és a hajók új nevet kaptak: A Bakony A BOSS, a Gulács pedig Vén Duna lett. A Vén Duna 2010-től, a A BOSS pedig 2012-től álltak újra szolgálatba Budapesten, városnéző sétahajókként.
Az A BOSS és a Vén Duna egészen 2020 elejéig aktívan közlekedtek, ám a COVID-19 világjárvány miatt a turizmus leállása a hajókat és üzemeltetőjüket is súlyosan érintette. A DunaYacht Kft. tevékenysége megszűnt, hajóit és eszközeit a Balatoni Sétahajózási Kft. vásárolta meg, amely a Dunai Sétahajózási Kft. megalapításával próbálta megvetni a lábát Budapesten. Bár a Vén Duna számára ambiciózus átépítési terveket készítettek, ezek végül nem valósultak meg.
Az A BOSS és a Vén Duna ezután üzemen kívülre kerültek, állapotuk romlani kezdett. Sorsuk már a szétvágás küszöbén állt, amikor 2023-ban a TSB Yacht Service Kft. – néhány, a dunai hajózás iránt elkötelezett magánszemély képviseletében – megvásárolta és megmentette az A BOSS-t. Ezzel elkerülte a megsemmisülést, ami a testvérhajójára, a Vén Dunára már nem mondható el: az ő sorsa a szétvágás lett.
A 2010-es évek elején, mintegy 50 évvel újjászületésük után, mind a négy, a második világháborút túlélt és a csavargőzös múltból származó hajó ismét üzemképes állapotban szolgálta a közönséget. Az LI-ből lett Ercsi (majd Bakony), az LIII-ból lett Tahi, az LIV-ból Zebegény (majd Haláp), és az LV-ből lett Szentendre (majd Gulács, végül Vén Duna) – ezek a hajók a budapesti Duna-szakasz meghatározó, karakteres szereplői voltak, üde színfoltot jelentve a túlnyomórészt „Moszkva” típusú járművek között. Noha mára közülük több is eltűnt az aktív forgalomból, történetük, formaviláguk és örökségük a magyar hajózás egyik különleges fejezetét képviseli – amely nem zárult le végleg.
Teljes felújítás és újbóli üzemelés Az A BOSS hajót 2024 év végén vásárolta meg a GSZ Rendezvényszervező Kft. 2025-ben elkezdődött a felújítás Budapesten, később pedig a komáromi hajógyárba úszott esztétikai és műszaki, gépészeti felújításra és modernizációra – “saját lábán”. A hajóba orrsugárkormány került beépítésre, a vezérlési rendszerek áttelepítésével és a kamerarendszer kiépítésével menetbiztonsága megfelelővé vált a modern kor elvárásainak.
A BOSS-t 2025 januárjában tulajdonosa visszanevezte Bakony-ra, amely nevet a balatoni évei során viselte . A hajót igen magas minőségben újították fel: a kormányállás nautikai eszközparkja komolyan modernizálásra került, a lépcsősorok átalakításával a biztonsági előírásokat bőven meghaladó menekülési utak kerültek kialakításra. A hajó svédasztalos étkezésre is alkalmassá vált, illetve teljes értékű italbár is kialakításra került a főfedélzeten. A mellékhelyiségek, a burkolatok, a mennyezet teljes felújításon estek át és korszerű légkondicionálás is kialakításra került. A hajótesten korábban található nagyméretű kipufogó csövek a vendégtestekben kerültek elvezetésre, illetve több mint 60m2 lemez került kicserélésre a hajótesten. A felújítás 2026 márciusában ért véget.
A korábbi kabinok átalakításra kerültek, elsősorban raktárak kerültek kialakítása a helyükön. A hajó főfedélzetén jelenleg egy rendezvényterem található, míg a panoráma tetőteraszon 96 fő részére található dedikált ülőhely.
Jegyzetek
Források A magyar hajózás nagy túlélői: a "Dunai 400-asok", 2014. február 24. Magyar Hajózásért Egyesület (hajocsavar.hu) A Vén Duna a Hajóregiszterben (hajoregiszter.hu)
További információk A hajót üzemeltető DunaYacht Kft. honlapja
Kategória:Dunai hajók Kategória:Magyar utasszállító hajók Kategória:Magyar építésű hajók