thumb|210px|Valószínűleg Pároszon készült korsó, i. e. 650 k., London, British Museum A kükládikus vázafestészet az ókori görög vázafestészet egyik helyi változata volt. A Kükládok szigeteihez számos edénycsoport köthető, de az esetek nagy részében ezeket nem lehet egy konkrét szigethez kötni mert a központokban többféle edényt is gyártottak és néhány edényfajtát több helyen is készítettek. Egy részükön csak egyszerű díszítés jelenik meg, például néhány vonallal megrajzolt madarak esetleg kisebb motívumok, más edényeken ambiciózusabb jelenetek láthatók, ezek később több edénycsoporton legfőképpen a vonalas és a méloszi csoporton fejlődnek tovább.

Vonalas edénycsoport A vonalas stílus ami az újabb kutatások szerint náxoszi eredetű lehetett az i. e. 8. század vége felé alakulhatott ki és az i. e. 7. század közepéig tartott.Tyler Jo Smith, Dimitris Plantzos (szerk.) - A Companion to Greek art, 80. oldal Későbbi időszakában már orientalizáló elemeket is alkalmazott. Kezdetben az edényeken attikai és kisebb mértékben korinthoszi hatás figyelhető meg, az orientalizáló korban krétai és keleti görög motívumok jelennek meg rajtuk. A leggyakoribb edényforma a kúp alakú talppal ellátott nagyméretű amfora volt, bár néhány kratér és korsó is ismert. A legtöbb kükládikus festett edényhez hasonlóan a díszítésnél általában kerülték a bekarcolásos technikát, a belső részleteket a körvonalaknál vékonyabb vonalakkal jelenítették meg. Néha a figurák egyes részeinél sziluett-technikát is alkalmaztak. A díszesebb edényeknél hozzáadott barna, fehér, vagy vörös színeket is használtak, majd i. e. 675 körül egy rövid ideig a vázák egy részén a polikróm technika jött divatba. Kezdetben a vonalas stílus kizárólag geometriai motívumokból állt, később kanyargós vonalakkal kialakított madarak, oroszlánok, szirének, szfinxek foglalták el az edény fő felületét és esetenként a nyakát is. Általában az edények hátoldalát az előoldalnál egyszerűbb díszítéssel látták el. A vonalas stílus számos motívuma feltűnik más kükládikus edénycsoporton is. A vonalas stílusú vázák túlnyomó többsége thérai temetőkből került elő és a Déloszról az i. e. 6. században a sziget „megtisztítása” során a sírokból kiásott és a szomszédos Rheneia-szigetre szállított anyagból. Egy amfórát viszont Cerveteri temetőjében tártak fel. Egy elmélet szerint ezeket az amforákat temetkezési célokra készítették, és ez díszítésükben is tükröződik, mivel védelmező állatok és hibrid őrző lények jelennek meg rajtuk. Mitológiai ábrázolások csak később tűntek fel az edényeken és akkor sem nagy számban. Méloszi csoport thumb|balra|220px|A méloszi csoporthoz tartozó amfora, i. e. 640. k., Athén, Nemzeti Régészet Múzeum A legjelentősebb kükládikus edénycsoport a méloszi volt, amiről jelenleg úgy tartják, hogy nevével ellentétben Pároszon kezdtek előállítani i. e. 680-670 körül, majd a helyi pároszi fazekasok terjesztették el a térségben.Tyler Jo Smith, Dimitris Plantzos (szerk.) - A Companion to Greek art, 81. oldal Késő geometrikus hagyományokból alakult ki attikai hatásokkal. Az újabb kutatások szerint Pároszon számos tehetséges és törekvő vázafestő dolgozott az i. e. 8. század utolsó évtizedeiben. Az i. e. 7. század első négy évtizedében a pároszi műhelyek különböző stílusú edényeket készítettek, egy részüket főleg geometrikus motívumokkal díszítették, más részükön állatfejek jelennek meg, míg egy harmadik csoporton madarak láthatók, tollaik esetenként bekarcolásos technikával készítve. A méloszi edényeket (a hibás megnevezés megmaradt), egészen az i. e. 6. század elejéig gyártották. Legfőbb edényformája a nagy kratérszerű amfora volt, bár kisebb amforák, hüdriák, tálak és ivóedények is ismertek. Jellegzetességük, főleg a nagyobb méretű zártabb edényeken a vastag máz és a gazdag díszítés. Bár sok edényt csak virágokkal és egyszerűbb formákkal díszítettek, alakokat is ábrázoltak sziluett- vagy körvonal technikával, míg a részleteket hozzáadott festékkel jelenítették meg vagy híg máz alkalmazásával polikróm hatást keltve. A bekarcolást csak ritkábban alkalmazták, főleg a későbbi edényeken, valószínűleg korinthoszi hatásra. Nem sokkal az i. e. 7. század közepe előtt a méloszi vázafestők keleti görög elemeket is átvettek.

A csoporthoz tartozó edények temetőkből és szentélyekből is ismertek. Az átlagosan egy méter magas kratérszerű amforákat főleg temetőkben találták meg, ahol vagy sírjelzőként álltak, vagy gyermek-temetkezésekhez használták. Más edényformákat is találtak sírokban mellékletként, de a tányérokat és a kisebb zárt edényeket csak szentélyekben helyezték el, vagy rituális célokra használták. A vonalas stílusú edényektől eltérően a méloszi vázákat távoli vidékekre is exportálták, egyes példányok például Észak-Afrikából vagy Trákiából kerültek elő.

A legtöbb méloszi edényen hasonlóan az egykorú protokorinthoszi vázákhoz monumentális ábrázolások láthatók. A zárt edények nyakán általában egy protomé (ember-, vagy állatfej) látható körvonalrajz technikával vagy időnként egy mitológiai szereplő, míg a váza fő helyén, az edény hasán a bonyolultabb jeleneteket ábrázolták. A legambiciózusabb képek a kratérszerű amforákon találhatók, köztük Párisz ítélete, Apollón a szekerén, Dionüszosz és Ariadné.Tyler Jo Smith, Dimitris Plantzos (szerk.) - A Companion to Greek art, 82. oldal Ezen kívül előfordulnak szárnyas lovak által húzott kocsin álló azonosíthatatlan alakok vagy lovasok. A lovas jelenetek gyakori ábrázolása arra utalhat, hogy ezek az amforák státuszszimbólumok is lehettek, mivel a lovak birtoklását, főleg az Égei-tenger szigetein csak kevesen engedhették meg maguknak. A sok méloszi edényen feltűnő protomé-ábrázolás egyes vélemények szerint temetkezési felhasználással hozható összefüggésbe, de számos edény szentélykörzetekből került elő, így ez nem bizonyítható.

Jegyzetek

Források

Kategória:Ókori görög vázafestészeti stílusok