Podravno () falu Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Srebrenica községben, a Szerb Köztársaság területén. A podravnoi közösséghez Podravno, Bogo do, Branjevo, Koštur, Kršće, Lozna, Ljeljendo, Pribojevići, Bučje, Palučak, Spolomci, Kutuzero, Bijelo polje, Slapovići és Palež települések tartoznak.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 38, közúton 57 km-re délre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 25 km-re délnyugatra, az Osat fennsíkján és a Sušica-hegység északi lejtőin, 650-1072 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Zvornik 477-3-4 Környékét keskeny völgyek, szurdokok és erdős lejtők jellemzik. Ezt a zord tájat vegyes lombhullató erdők borítják, amelyek a régió dinári karsztos hidrológiájára jellemző karsztképződmények mellett, Kelet-Bosznia középső és keleti erdős övezeteiben elterjedtek.
Éghajlata A térségben kontinentális éghajlat uralkodik, amelyet hideg, havas telek és meleg, párás nyarak jellemeznek. Az átlagos nappali hőmérséklet januárban -2°C, júliusban 22 - 28°C között mozog. A csapadék az év során eloszlik, átlagosan évi 1077 mm, tavasszal és ősszel nagyobb mennyiségben, ami korlátozott mezőgazdasági területeket tesz lehetővé.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb412142Bosnyák00Horvát01Jugoszláv00Egyéb10Összesen413143
Története A srebrenicai régióban már a római korban élénk emberi tevékenység folyt, mely a közeli ezüstbányák római kiaknázására vezethető vissza. A római hatalom balkáni megszűnését követően a 6.-7. században szláv népek érkeztek a Drina folyó völgyébe, ahol a bányászati hagyományok helyi szinten továbbra is fennmaradtak.
Bosznia 1463-as meghódítását követően az oszmán terjeszkedés adminisztratív változásokat hozott. A 15. század végéről a közeli Srebrenica vonzásában már folyamatos emberi jelenlétre utaló bizonyítékok találhatók. A terület az oszmán defterek szerint a Zvorniki szandzsák igazgatása alá esett, mely az oszmán timar rendszeren belül a mezőgazdaságra és a helyi katonai igények támogatására összpontosítva vidéki közösségként működött. Azon falvak közé tartozott, melyek a gabonafélékkel, az állatállomány tenyésztésével és a szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Ezt a tevékenységet Srebrenica bányáihoz gazdaságilag kötődő perifériás közösségként végezte. A kelet-boszniai határvidéken a falvak kezdetben túlnyomórészt szláv népességűek voltak, de a fokozatos iszlamizáció a boszniai muszlimok és az ortodox szerbek demográfiai keverékéhez vezetett. Az oszmán korszakban Podravno falu a szerb ellenállási tevékenységek helyszíne volt. 1849–1851-ben a Szerb Fejedelemség szerb ügynökei, akik Ilija Garašanin Načertanije stratégiai terve szerint működtek, helyi szerb parasztokat toboroztak Podravnóból egy titkos hálózatba, amelynek célja a keresztények mozgósítása volt egy törökellenes felkelésre.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Sućeska község részeként a településnek 28 háztartása és 238 ortodox keresztény lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 95. o. 1910-ben a Srebrenicai járáshoz tartozó településen 50 háztartást és 329 ortodox keresztény lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 112. o. Az osztrák-magyar uralom alatt a 20. század elején a srebrenicai régió fokozatos infrastruktúra-fejlesztéseken ment át, mint például a falvakat a bányászati helyszínekkel összekötő jobb utak építése.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború alatt a térség a tengelyhatalmak megszállása alatt állt és nőtt az etnikumok közötti viszály. A különböző fegyveres csoportok által elkövetett atrocitások közepette aktivizálódott az ellenállási mozgalom. A település tanúja volt a csetnik, az usztasa és a partizán erők közötti összecsapásoknak. Srebrenicát és a környező falvakat a partizán erők 1945. március 11-én szabadították fel, ami a megszállás végét is jelentette.
A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (1945–1992) korszakában Podravno, mint sok kelet-boszniai vidéki falu, a mezőgazdasági kollektivizálás nemzeti keretébe illeszkedett. Ez a folyamat, amelyet a negyvenes évek végén kezdeményeztek, magában foglalta a paraszti munkaszövetkezetek (zadrugе) megalakítását, a gépesített gazdálkodás előmozdítását és a vidéki gazdaságoknak az ipari fejlődéssel való összekapcsolását, bár a végrehajtás régiónként változott, és gyakran ellenállásba ütközött a parasztok részéről. A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. A Srebrenica környékén fekvő területek esetében ezeknek a műveleteknek az volt a célja, hogy Kelet-Boszniában egy olyan összefüggő, szerbek által ellenőrzött területet hozzanak létre, amelynek közös a határa Szerbiával. A háború kezdeti szakaszában Podravno, amely a Drina folyó határához közeli fő bosnyák enklávétól délre található, a boszniai szerb erők ellenőrzése alá került. A terület a szerb kézen lévő területek és a bosnyákok által ellenőrzött srebrenicai enklávé közötti frontvonal részévé vált. Ez a bosnyák enklávé már a konfliktus korai szakaszában elszigetelődött. A boszniai szerb katonai erőfeszítések az enklávé összeroppantására összpontosítottak, miközben a bosnyák harcosok súlyos nélkülözések közepette próbálták biztosítani az utánpótlást.
A srebrenicai székhelyű Naser Orić vezette bosnyák erők 1992 és 1993 között több támadást hajtottak végre a környező szerb falvak és harcállások ellen, beleértve a Podravno közelében lévő területeket is. Ezek a műveletek, amelyek célja az ostrom megtörése és az élelmiszer biztosítása volt, melyek polgári halálesetekhez, házaik elpusztításához és lakóhelyük kényszerű elhagyásához vezettek a régió szerb lakossága körében. A volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Törvényszék nyilvántartásai azt mutatják, hogy az ilyen razziák 1993 elejére hozzájárultak a feszültségek fokozódásához és több mint 100 dokumentált szerb polgári halálesethez a tágabb Srebrenicai régióban. Podravno közelsége az enklávéhoz sebezhetővé tette a kereszttűzzel és a betörésekkel szemben, bár a falu konkrét veszteségi adatai továbbra is dokumentálatlanok az elsődleges tárgyalási nyilvántartásokban. Megtorlásként a boszniai szerb tüzérség időszakosan lőtte az enklávét, súlyosbítva a humanitárius válságokat, de meggátolva a szerb falvak, köztük Podravno elleni közvetlen támadásokat. Az ostrom felerősödött, miután a srebrenicai enklávét 1993 márciusában az ENSZ biztonsági övezetnek nyilvánította, és Podravno a szerb védelem hátteréül szolgált.
A srebrenicai enklávé bukása 1995. július 6-án kezdődött, amikor a Ratko Mladić tábornok alatt működő VRS-egységek megkezdték a Krivaja 95 hadműveletet. A VRS erők elfoglalták az ENSZ megfigyelőállomásait és visszaverték a holland ellenintézkedéseket, a NATO szoros légi támogatás iránti kérelmeket pedig az ENSZ parancsnoksága ismételten késleltette vagy megtagadta. Július 11-én a VRS csapatok behatoltak Srebrenica városába, és civil bosnyák tömegeket indítottak a közeli ENSZ-bázis felé Potočariba. A megmaradt bosnyák katonai egységek megpróbálták kitörni a szerb vonalakon keresztül, de súlyos veszteségeket szenvedtek.
Megkezdődött a Potočariba összeterelt a bosnyák férfiak szisztematikus elválasztása a nőktől és a gyermekektől, ami a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (ICTY) által később népirtásnak ítélt cselekményekben, tömegsírok, szemtanúk beszámolói és lehallgatott kommunikációk törvényszéki bizonyítékai alapján több mint 7 ezer férfi és fiú kivégzéséhez vezetett. Az empirikus veszteségek becslése a DNS alapján történt azonosításokból származik (2015-ig több mint 6900 főt azonosítottak, bár a viták továbbra is fennállnak a harcosok és a civilek megkülönböztetéséről és a kivégzések előtti harcokban bekövetkezett halálesetekről.
A háború utáni újjáépítés A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében ez a terület a Boszniai Szerb Köztársasághoz került. A falu, a környező településekhez hasonlóan, 1995 júliusára csaknem teljesen elnéptelenedett, majd a későbbi betelepülők elsősorban a Föderáció területéről kitelepített szerbek voltak. A nemzetközi adományozók, köztük az Európai Unió és az UNHCR, pénzeszközöket fordítottak az utak, a vízrendszerek és az otthonok javítására, bár az erőfeszítéseket bonyolította a régió távoli elhelyezkedése és a folyamatos etnikai bizalmatlanság. A fejlődés a kétezres évek elején is lassú maradt. A szankciók 1999-es feloldásával a külső segélyek felgyorsítottak néhány kezdeményezést, lehetővé téve a közösségi létesítmények részleges újjáépítését és a mezőgazdasági támogatást, de a tartós szegénység és a biztonsági aggályok elrettentették a nagyobb arányú visszatérést. Idővel a visszatérők által tett erőfeszítések, amelyeket gyakran a női túlélők hajtottak végre, hozzájárultak a szerény újratelepítéshez és az otthonok újjáépítéséhez az egész önkormányzatban.
Nevezetességei Szent Marina Nagymártír tiszteletére szentelt pravoszláv temploma Podranvanje faluban. A templom mérete 11,3x7 méter. A templomot Slavko Šarac pap, a podravanjai születésű petrinjai plébános által adományozott földterületen építették. A templom építése 2009. október 3-án kezdődött. Az alapokat Vasilije, Zvornik-Tuzla püspöke szentelte fel 2010. július 31-én, a kész templomot pedig ugyanez a püspök 2011. július 30-án. A juharfa ikonosztázt a podravanjai Janko, Branko és Živorad Petrović testvérek készítették. Az ikonosztázon lévő ikonokat a čačaki Goran Pešić festette.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései