Sista Monica Parker amerikai blues-, gospel- és soul-énekesnő, dalszerző és lemezproducer volt.
Olyan előadók voltak rá hatással, mint Al Green, Aretha Franklin, a The Staple Singers, Jackie Wilson és Sam Cooke. Parker számos zenésszel osztotta meg a színpadot pályafutása során, köztük B.B. Kinggel, India Arie-vel, Gladys Knighttal, Etta Jamesszel, Koko Taylorral, Susan Tedeschivel, Elvin Bishoppal, Mavis Staples-szel, és John Lee Hookerrel. Ő írta dalainak nagy részét. Élete során tizenegy albumot adott ki. 2015-ben posztumusz elnyerte a Blues Music Award díjat az „Soul Blues Female Artist of the Year” kategóriában.
Pályafutása Parker hétévesen kezdett indiana-i Gayry-ban. Iskoláinak elvégtése után belépett az Egyesült Államok Tengerészgyalogságába. három év szolgálat után őrmesteri rangot kapott. Miután véget ért katonai szolgálata (1977-80), Parker létrehozott egy kölcsönző céget Chicagóban, amely villamosmérnöki szakmák számára készült. Miután a vállalkozást a Szilícium-völgybe költöztette, olyan ügyfeleket szerzett, mint az Apple Inc., a Hewlett-Packard, a Sun Microsystems és a Yahoo!.
Akkori szomszédja, MC Hammer ösztönzésére Parker 1992-ben énekesi karrierbe kezdett. Rendszeresen fellépett a Santa Cruz-i Emi's Bar & Grille-ben. 1995-re kiadta első albumát, a "Get Out of My Way"-t saját független lemezkiadójánál (Mo Muscle Records). A "Windy City Burner" című számát a a rádiók játszották, és ez segített népszerűsíteni első turnéit az Egyesült Államokban, Kanadában és Európa egyes országaiban.
Következő albuma, a „Sista Monica” 1997-ben jelent meg.
1998-ban Parkert Blues Music Awardra jelölték, és elnyerte a California Music Awardot. 2000-es People Love the Blues című albumán Jimmy Thackery és Larry McCray bluesgitáros vendégszerepelt.
A "Gimme That Old Time Religion" (2001) volt az első gospel-kiadványa, amelyet ugyanebben az évben a „Live in Europe” követett. Ez utóbbit a belgiumi Peerben vették fel.
2002-ben fellépett a Monterey Bay Blues Fesztiválon, de még abban az évben diagnosztizálták nála a ritka ízületi szarkóma betegséget. Kezdetben három hónapot adtak neki. Kemoterápiás, sugárterápiás és egyéb terápiás kezelések következtek, majd visszatért a stúdióba, és kiadta a „Love, Soul & Spirit, Vol. 2” című albumot (2004).
Parker elindított egy 40 tagú kórust Sista Monica Gospel & Inspirational Choir néven, amely egy különböző vallású emberekből álló zenei együttes.
2005-ben a "Can't Keep a Good Woman Down" című albumán Willie Nelson „Funny How Time Slips Away” és Sam Cooke „A Change Is Gonna Come” című dalainak feldolgozásai szerepeltek. A „Sweet Inspirations” című lemeze 2008-ban jelent meg. A "Living in the Danger Zone" (2011) című albumon Kelley Hunt egy vokális és zongorás duettben van jelen.
Monica Parker fesztiválokon szerepelt is: San Francisco Blues Festival (1995, 1997), Monterey Jazz Festival (1998), a Notodden Blues Festival (1999), edmontoni Labatt Blues Festival (2004), Blue Bear Live II (2007).
Tüdőrákban halt meg a kaliforniai Modestoban 2014. október 9-én. 58 éves volt.
Diszkográfia
1995: Get Out of My Way 1997: Sista Monica 2000: People Love the Blues 2001: Give Me That Old Time Religion 2001: Live in Europe 2004: Love, Soul & Spirit, Vol. 1 2005: Can't Keep a Good Woman Down 2008: Sweet Inspirations 2010: Singing in the Spirit 2011: Living in the Danger Zone 2012: Soul Blues & Ballads
Filmek
Díjak
1998: Blues Music Award jelölés 1998: California Music Award 2015: Blues Music Award (posztumusz)
Jegyzetek
Források https://wbssmedia.com/artists/detail/760 https://www.allmusic.com/artist/mn0000011891#biography https://musicbrainz.org/artist/8e162e43-df3c-473d-a87b-c2d296c4be26 https://soundcloud.com/sista-monica-parker
Kategória:Amerikai énekesnők Kategória:Indianaiak Kategória:1956-ban született személyek Kategória:2014-ben elhunyt személyek