Krušev Do () falu Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Srebrenica községben, a Szerb Köztársaság területén. A közösséghez Luka és Krušev Do falvak tartoznak.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 47, közúton 74 km-re délre, községközpontjától légvonalban 17, közúton 44 km-re délnyugatra, a Drina szurdokvölgyétől nyugatra, 700-1100 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Višegrad 527-1-2 A település felszíne túlnyomórészt zord és hegyvidéki terület, meredek mészkő magaslatok uralják, amelyek 800 és 1100 méter közötti tengerszint feletti magasságba emelkednek. Maga a falu egy észak-déli irányú keskeny völgyben, 850-950 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. Nyugatról és keletről 1000 méter feletti magaslatok határolják. A környező lejtők nagy részét sűrű lombhullató és tűlevelű erdők borítják, amelyeket keskeny völgyek és szakadékok tarkítanak, amelyek korlátozzák a szántóföldi művelést. A domborzat jellege alakította a település szétszórt falvas szerkezetét, amely a nagyüzemi mezőgazdaság helyett a pásztorkodáshoz és az erdőgazdálkodáshoz alkalmazkodott.
Éghajlata A térség párás kontinentális éghajlattal rendelkezik, hideg telek és meleg nyarak jellemzik, az átlaghőmérséklet januárban körülbelül 4°C és augusztusban 27°C körül mozog. Télen gyakran havazik, a hőmérséklet pedig fagypont alá süllyed, míg nyáron mérsékelt az időjárás, extrém hőség nélkül. A Krušev Dot is magában foglaló Srebrenica régióban az éves csapadékmennyiség átlagosan körülbelül 1077 mm, amely viszonylag egyenletesen oszlik el, de késő tavasszal és ősszel több eső esik, ami befolyásolja a talaj nedvességtartalmát a terület dombos terepére jellemző gyümölcsök számára.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb00Bosnyák40776Horvát00Jugoszláv00Egyéb10Összesen40876
Története Krušev Do ma közigazgatásilag Srebrenicához tartozik, történelmi-földrajzi értelemben azonban Žepa területére esik. Bár a falu természeti-földrajzi szempontból nagyon elszigetelt, már a kezdetektől fogva fontos közlekedési útvonal menték fekszik. Ez egy észak-déli irányú út, amely összekötötte a felső- és alsó boszniai Podrinjét. Az út Srebrenicából Slapovićiba, Paležbe és Podravanba vezetett, majd Stublićin (ahol az egyik ág közvetlenül Žepába vezetett) és Vukoljin stanon keresztül, Luka és Krušev dol mellett Pripečakba és Slapba (itt ismét egyesült az előző ággal) ment, majd a bal parton folytatódott.
A területen található egyes helynevek arra utalnak, hogy itt már a legősibb idők óta laktak emberek. Ilyen a szomszédos Luka keleti részén található „Gradac”. A falu északi részén, közvetlenül a Drina folyó szurdoka felett két közeli település található Grad (magyarul: vár) néven. Az első 1247 méteren, a másik pedig 1267 méteren fekszik. Ami még érdekesebb, alattuk, a szurdok Drina folyó felőli oldalán két Gradina nevű helynév található (1112 m és 654 m tengerszint feletti magasságban). A falu déli részén található egy Građenje nevű fennsík, a régi topográfiai térképen pedig a „Na gradine” földrajzi név. Ezek a nevek mind egykori erődítményekre utalnak. Lušnica falu és az iskola felett található egy Klis nevű hegycsúcs (1101 m tengerszint feletti magasság). Közismert, hogy ez a helynév a templom latin nevéből (ecclesia) származik. A régészeti kutatások kimutatták, hogy ez a helynév az őskortól a középkorig valamilyen épület és emberi tevékenység maradványaira utalhat.
A középkorban Žepa és Luka gyakran egy közigazgatási egységhez tartoztak. Függetlenül attól, hogy területileg milyen közel van Žepához, Luka az elmúlt évszázadokban Krušev Do településsel együtt közigazgatásilag Srebrenica községhez tartozott. Srebrenica az oszmán korban kádiluk, az osztrák–magyar korban megye, a két világháború között járás, az 1950-es évek óta pedig község központja volt. Krušev Do a Srebrenica községhez tartozó legtávolabbi település.
A településen, valamint környékén is számos díszítetlen középkori stećak sírkő található, amelyek a régi bogumilok kultúrájának részét képezték. Például van egy „Grebnice” (eredetileg Grobnice) nevű falucska, ahol jelentős számú díszítetlen stećak sírkő található, ami a környékbeli élet középkori folytonosságára utal. Idősebb férfiak visszaemlékezései szerint több mint 80 sírkő volt ott. Néhányat a faluban található létesítményekbe építettek be, de 57 sírkő még mindig található, melyek többnyire tábla alakúak, feliratok és különleges díszítések nélkül. A Vinište helységnév, amely Heraci és Grebnice között található, középkori szőlőkultúrára utal.
A középkorban Luka és Krušev Do egyetlen történelmi-földrajzi egységként a középkori boszniai területek és a Podrinje (magyarul Drinamente, azaz az egész Osat régió) találkozási területén, Žepa területén belül helyezkedett el. Ekkor Žepa és Luka együtt alkotta a középkori megyét. A 13/14. század fordulóján, Vratar várának felépítése után ezt a megyét Vratarnak nevezték el. A késő középkorban Vratar megyét a középkori boszniai Dinjčić család, később pedig annak egy részét, a Kovačević család birtokolta.
Bosznia 1463-as meghódítását követően az oszmán terjeszkedés adminisztratív változásokat hozott. A terület az oszmán defterek szerint a Zvorniki szandzsák igazgatása alá esett. Egy 1604-ből származó defterben a Vratari náhijében feküdt számos települést azonosítottak a mai Luka környékén, valamint magát Krušev Dót is, mint a Vratari náhijéhez tartozó települést 42 házzal.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Sućeska község részeként a településnek 20 háztartása és 125 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 95. o. 1910-ben a Srebrenicai járáshoz tartozó településen 33 háztartást és 221 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 110. o. Az osztrák-magyar uralom alatt a 20. század elején a srebrenicai régió fokozatos infrastruktúra-fejlesztéseken ment át, mint például a falvakat a bányászati helyszínekkel összekötő jobb utak építése.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború alatt a térség a tengelyhatalmak megszállása alatt állt és nőtt az etnikumok közötti viszály. 1942 tavaszáig a lakosok azt sem tudták, hogy léteznek usztasák. Ezek a falvak az erdőben eldugottan fekszenek, elég messze a várostól. Nem voltak saját szervezett fegyveres alakulataik. 1942 tavaszától kezdve az usztasák elkezdtek csetnikeket keresni. Akkoriban kirabolták és bántalmazták a bosnyák lakosságot, de gyilkosságok nem történtek. A németek ugyanígy viselkedtek azokban a ritka alkalmakkor, amikor ezekre a falvakra bukkantak. A környéken rejtőző csetnikek azonban több gyilkosságot is elkövettek, főként a falut egyhagyó lakosokkal szemben. A helyi Nemzeti Bizottság áldozatlistája szerint 65 lukai és 5 krušev dói bosnyákot öltek meg. Többségüket lemészárolták. 1943-tól partizánok érkeztek Luka és Krušev Do környékére. Az usztasák és a csetnikek többé nem tértek vissza ezekbe a falvakba. Srebrenicát és a környező falvakat a partizán erők 1945. március 11-én szabadították fel, ami a megszállás végét is jelentette.
A második világháború utáni szocialista Jugoszláviában a vidéki települések mezőgazdasági kollektivizáláson estek át a földújraelosztást és a szövetkezeti gazdaságok szervezését célzó szélesebb körű nemzeti politika részeként, amely 1949 körül kezdődött és az 1950-es évek elején tetőzött. Ezek az erőfeszítések azonban nagyrészt sikertelenek voltak a parasztok ellenállása és a gazdasági hatékonyság hiánya miatt, ami 1953-ra dekollektivizáláshoz vezetett, ezt követően pedig a kisüzemi magángazdálkodás uralta a boszniai vidéki gazdaságokat, beleértve a korlátozott ipari tevékenységhez kötött területeket is. A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. A háború kitörésekor Kelet-Bosznia, amely a háború előtt bosnyák többségű terület volt, etnikai tisztogatási műveleteknek és számos atrocitásnak volt kitéve, köztük gyilkosságokkal és nemi erőszakkal. A szerb erők és félkatonai bandák a nem szerb lakosság rovására nagy mértékű kifosztást és kényszerű áttelepítést hajtottak végre. A Srebrenica környékén fekvő területek esetében ezeknek a műveleteknek az volt a célja, hogy Kelet-Boszniában egy olyan összefüggő, szerbek által ellenőrzött területet hozzanak létre, amelynek közös a határa Szerbiával.
A bosznia-hercegovinai háború alatt Lukát és Krušev Dót a szerb erők elvágták községközpontjától és a kis boszniai Žepa enklávé része volt, amely ellenállt a sokkal erősebb ellenség támadásainak. Az 1995 júliusi háború alatt Luka mellett ez volt az utolsó hely ebben az enklávéban, amelyet a szerbek elfoglaltak, akik elűzték a lakosokat (és kivégezték néhányukat), kifosztották vagyonukat, és felégették az összes lakó- és kereskedelmi épületet.
A háború utáni újjáépítés A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében ez a terület a Boszniai Szerb Köztársasághoz került. A békemegállapodás elrendelte a vagyonvisszaszolgáltatást és az elűzött lakosság visszatérését. A kezdeti újjáépítési erőfeszítések a háború által megrongált lakóházak újjáépítését és a falvak alapvető infrastruktúráját célozták meg, hogy lehetővé tegyék a menekültek visszaáramlását. Az infrastruktúra újjáépítése a 2000-es években felgyorsult a nemzetközi segélyeknek köszönhetően, beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2002 áprilisában indított 12,5 millió dolláros Srebrenica Regionális Újjáépítési Programját, amely a konfliktus során megrongálódott alapvető közművek, utak és lakások újjáépítését célozta. Ma az élet lassan visszatér ebben a helyi közösségben, de (Lukával együtt) csak mintegy 70 házat építettek újjá. Emellett mecsetet építettek, megtisztították és bekerítették a temetőiket, és emlékművet állítottak a falujukból származó múltbeli háború összes áldozatának.
Nevezetességei