Karačići () falu Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Srebrenica községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 44, közúton 73 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 19 km-re délkeletre, a Drina szurdokvölgyétől északra, 600-932 méteres magasságban fekszik.[ https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/zvornik_15/h269.html Topografska karta Zvornik 477-4-3] A település Srebrenica község déli részén, az Osat régióban található. Srebrenicával egy aszfaltút (16,4 km) és egy makadámút (3,1 km) köti össze. Településrészei a Bukvice (932 m) és a Cura (915 m) nevű magaslatok lejtőin helyezkednek el, lapos, lépcsős lejtőkön, amelyek valószínűleg fosszilis földcsuszamlásokkal jöttek létre. A település egyes részei különböző tengerszint feletti magasságokban, 700 és 860 méter között helyezkednek el. A település szétszórt jellegű, és két nagyobb faluval rendelkezik: Karačići és Tihnići.
Éghajlata A térség párás kontinentális éghajlattal rendelkezik, hideg telek és meleg nyarak jellemzik, az átlaghőmérséklet januárban körülbelül 4°C és augusztusban 27°C körül mozog. Télen gyakran havazik, a hőmérséklet pedig fagypont alá süllyed, míg nyáron mérsékelt az időjárás, extrém hőség nélkül. A Klotjevacot is magában foglaló Srebrenica régióban az éves csapadékmennyiség átlagosan körülbelül 1077 mm, amely viszonylag egyenletesen oszlik el, de késő tavasszal és ősszel több eső esik, ami befolyásolja a talaj nedvességtartalmát a terület dombos terepére jellemző gyümölcsök számára.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb00Bosnyák41038Horvát00Jugoszláv00Egyéb00Összesen41038
Története Karačići környéke ősidők óta lakott. Az ókorból egyetlen római sztélé maradt fenn (a településtől északra, a Ravne lelőhelyen). A település környékén számos díszítetlen középkori stećak sírkő található, amelyek a régi bogumilok kultúrájának részét képezték, ami a környékbeli élet középkori folytonosságára utal. A középkorból a tudomány egy nagyobb, stećak sírkövekből álló nekropoliszról ismert szomszédos Greben falucskában, 70 sírkővel. Újabb leletek lényegesen több nekropoliszról és stećak sírkőről számolnak be Urisićiben is. Régi utak is áthaladtak a település környékén. Az egyik, északról és Karačićiből, egy hosszú lejtőn vezetett le a település központjába (a régi temető közelébe), majd a Rijeka-völgyben vezetett le Prohići és a Drina folyó felé.
A település központjától nyugatra ugyancsak egy régi út vezet, amely Ljeskovikban az egykor fontos Srebrenica-Jasenova-Ljeskovik-Drina átkelőhelyhez vezet. Bosznia 1463-as meghódítását követően az oszmán terjeszkedés adminisztratív változásokat hozott. A terület az oszmán defterek szerint a Zvorniki szandzsák igazgatása alá esett.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Osatica község részeként a településnek 34 háztartása és 172 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 95. o. 1910-ben a Srebrenicai járáshoz tartozó településen 32 háztartást és 194 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 108. o. Az osztrák-magyar uralom alatt a 20. század elején a srebrenicai régió fokozatos infrastruktúra-fejlesztéseken ment át, mint például a falvakat a bányászati helyszínekkel összekötő jobb utak építése.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború alatt a térség a tengelyhatalmak megszállása alatt állt és nőtt az etnikumok közötti viszály. Srebrenicát és a környező falvakat a partizán erők 1945. március 11-én szabadították fel, ami a megszállás végét is jelentette.
A második világháború utáni szocialista Jugoszláviában a vidéki települések mezőgazdasági kollektivizáláson estek át a földújraelosztást és a szövetkezeti gazdaságok szervezését célzó szélesebb körű nemzeti politika részeként, amely 1949 körül kezdődött és az 1950-es évek elején tetőzött. Ezek az erőfeszítések azonban nagyrészt sikertelenek voltak a parasztok ellenállása és a gazdasági hatékonyság hiánya miatt, ami 1953-ra dekollektivizáláshoz vezetett, ezt követően pedig a kisüzemi magángazdálkodás uralta a boszniai vidéki gazdaságokat, beleértve a korlátozott ipari tevékenységhez kötött területeket is. A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. A háború kitörésekor Kelet-Bosznia, amely a háború előtt bosnyák többségű terület volt, etnikai tisztogatási műveleteknek és számos atrocitásnak volt kitéve, köztük gyilkosságokkal és nemi erőszakkal. A szerb erők és félkatonai bandák a nem szerb lakosság rovására nagy mértékű kifosztást és kényszerű áttelepítést hajtottak végre. A Srebrenica környékén fekvő területek esetében ezeknek a műveleteknek az volt a célja, hogy Kelet-Boszniában egy olyan összefüggő, szerbek által ellenőrzött területet hozzanak létre, amelynek közös a határa Szerbiával.
A háború alatt a falu a Drina folyó mentén fekvő összes többi város és falu sorsára jutott: 1992 áprilisában a szerbek megtámadták a falut, amely folyamat során számos falusi meghalt, minden korosztályból. 1993-ban a túlélő falusiak elmenekültek otthonaikból, hogy menedéket keressenek Srebrenicában, amelyet ENSZ biztonságos övezetnek nyilvánítottak. A szerb erők elfoglalták a falut, és felégették a házak romjait és a falu egyéb infrastruktúráját, beleértve az iskolát, a mecsetet és az ordosi rendelőt. 1995 júliusában, amikor Srebrenicát a szerb erők elfoglalták, innen és a környező falvakból elmenekült több száz férfi és fiú pusztult el a népirtásban. Sok család elvesztette mindenét.
1995 júliusáig 18 karačići lakost öltek meg (köztük egy nőt), akiknek átlagéletkora 26,2 év volt. A srebrenicai népirtás során 62 karačići férfit öltek meg (köztük egy kiskorút), akiknek átlagéletkora 38,2 év volt.
A háború utáni újjáépítés A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében ez a terület a Boszniai Szerb Köztársasághoz került. A békemegállapodás elrendelte a vagyonvisszaszolgáltatást és az elűzött lakosság visszatérését. A kezdeti újjáépítési erőfeszítések a háború által megrongált lakóházak újjáépítését és a falvak alapvető infrastruktúráját célozták meg, hogy lehetővé tegyék a menekültek visszaáramlását. Az infrastruktúra újjáépítése a 2000-es években felgyorsult a nemzetközi segélyeknek köszönhetően, beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2002 áprilisában indított 12,5 millió dolláros Srebrenica Regionális Újjáépítési Programját, amely a konfliktus során megrongálódott alapvető közművek, utak és lakások újjáépítését célozta.
2002-ben, évekig tartó kitelepítés után, néhány család megmaradt tagjai úgy döntöttek, hogy visszatérnek és megpróbálják újjáépíteni életüket. A visszatérők mind elvesztették rokonaikat a háborúban. Csaknem az összes család özvegyekből és gyermekekből állt. Az európai szervezetek építőanyag-adományainak köszönhetően, az uniós és nemzetközi nem kormányzati szervezetek segítségével új házakat építettek. A visszatérésen felbuzdulva, több korábbi falusi is csatlakozott hozzájuk. A kezdeti lelkesedés azonban sokak számára keserű csalódássá változott, mivel a kormány és a nemzetközi közösségi tisztviselők által gyakran megvitatott „fenntartható visszatérési politika” inkább retorikának, mint gyakorlati cselekvési tervnek bizonyult. Sok visszatérőt másodszor is kénytelen volt elhagyni faluját.
2005 végére 19 háztartás, összesen 39 taggal, tért vissza Karačićiba, és 13 házat újjáépítettek. A lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek többsége Bosznia-Hercegovina Föderációjában él, közülük 154-en a Tuzlai kantonban, 28-an a Szarajevói kantonban és 16-an a Zenica-Doboji kantonban. Ma az egykor szorosan összetartó közösségnek túlélői szétszóródva élnek a világban, több mint tíz különböző országban.
Oktatás és vallás A karačići gyerekek egy négyosztályos iskolába jártak Radoševićiben, a magasabb osztályokat pedig az Osatica Általános Iskolában végezték. A vallási szertartásokat a mecsetben és a meszsidben végezték, amelyeket a VRS tagjai 1993-ban romboltak le.
Nevezetességei Srebrenica község ezen részén, köztük Karačićiben is, szétszórtan stećakos nekropoliszok találhatók. A középkorból a tudomány egy nagyobb, stećak sírkövekből álló nekropoliszt ismer a szomszédos Greben falucskában, amely 70 sírkövet tartalmaz. Az újabb leletek lényegesen több nekropoliszra és stećak sírkőre utalnak.
Jegyzetek
Fordítás
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései