Horváth Ede (Szombathely, 1924. szeptember 18. – Győr, 1998. szeptember 23.) magyar munkás, sztahanovista, vállalatvezető, politikus. Előbb a Győri Vagon- és Gépgyár esztergályosa, majd a sikeres Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója. „Vörös báró” néven emlegették. Róla kapták becenevüket a Rába legendás teherautói.
Életpályája Édesanyja sváb származású volt, így a németek kitelepítése során anyai családjának jelentős részét Németországba deportálták. Heten voltak testvérek.Szabad Nép 1950
Győri vállalatoknál Vasesztergályosként a Győri Vagon- és Gépgyárban volt tanonc, majd ott dolgozott szakmunkásként 1938-tól 1951-ig. Országos hírnevet a sztahanovista mozgalomban szerzett magának. 1948 és 1953 között a Szabad Nép című napilap munkaversennyel kapcsolatos cikkeiben 25 alkalommal szerepelt.Tóth 2008 A Győri Autógyár műszaki osztályvezetője lett 1951-ben. A Győri Szerszámgépgyár igazgatója volt 1952 és 1963 között. Ezután 1989-ig a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója volt. Az ő vezetése alatt vált a vállalat Magyarország nemzetközi szinten is ismert, jelentős állami vállalatává.
Politikusként 1953 és 1967 között országgyűlési képviselő volt Győr-Moson-Sopron megye képviseletében, mialatt az MSZMP Központi Bizottságának póttagja volt, 1957–1966 között. Háromévnyi kihagyás után, 1970-ben visszatért a politikába, ezúttal már mint az MSZMP KB rendes tagja, mely tisztséget egészen 1989 szeptemberéig megtartotta. Horváth Edének döntő szerepe volt a magyar–amerikai kapcsolatok fejlesztésében.
Díjai
Kossuth-díj 1950-ben, az indoklás szerint „a gyorsvágás terén sztahanovista módszerekkel elért kiemelkedő eredményeiért”Darvasné–Klement–Terjék Munka Vörös Zászló Érdemrend 1953 Szocialista Munka Hőse 1953 Magyar Népköztársaság Érdemrendje 1953 Munka Érdemrend arany fokozata 1965, 1969, 1974 Szocialista Magyarországért Érdemrend 1978 A Magyar Népköztársaság Állami Díja 1980-ban, az indoklás szerint a „járműipari központi fejlesztési program megvalósításában végzett munkásságáért”. Győr város 1986-ban díszpolgárává választotta.
Jegyzetek
Források Cserhalmi Imre: Horváth Ede. Én volnék a vörös báró?, IPV, Pécs, 1990
Dusza András: A birodalom végnapjai. Így láttam Horváth Edét; X-Meditor, Győr, 2003 Négy sztahanovista elmondja: miért ünnepli több és jobb munkával felszabadulásunk évfordulóját, Szabad Nép, 1950. március 19.
További információk Az újítómozgalom kibontakoztatása (1949-1956), In: Magyar Tudomány, ISSN 0025-0325 , 1998. (43. (105.) évf.) 11. sz. 1408. old. Tíz éve halt meg Horváth Ede , Kisalföld, 2008. szeptember 27. Hajba Ferenc: Családi sorsmetszetek. 100 éve született Horváth Ede; Horváth Ede Emlékalapítvány, Győr, 2024 Honvári János: Tanoncból vezérigazgató. Horváth Ede élete és munkássága; Competitor-21, Győr, 2024
Kategória:Országgyűlési képviselők (1953–1958) Kategória:Országgyűlési képviselők (1958–1963) Kategória:Országgyűlési képviselők (1963–1967) Kategória:MDP-tagok Kategória:MSZMP-tagok Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Állami díjasok Kategória:Győriek Kategória:Magyar esztergályosok Kategória:Győr díszpolgárai Kategória:1924-ben született személyek Kategória:1998-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar élmunkások