I. Demeter, görögösen Démétriosz, világi nevén Dimitriosz Papadopulosz görög ortodox pap, a 269. konstantinápolyi érsek, Új Róma érseke és egyetemes pátriárka volt, 1972. július 16-tól haláláig, 1991. október 2-ig. Korábban 1965 és 1972 között Ímbrósz és Tenédosz metropolitája volt.

Élete 1914. szeptember 8-án született Konstantinápoly Therapia nevű városrészében. Szülei Panagiotisz és Irini voltak. Alapfokú tanulmányait Therapiában és a galatai görög–francia iskolában végezte, majd teológiát tanult a Halki Szent Teológiai Akadémián (1931–1937), ahol diplomamunkájával végzett „Az Úr feltámadása és az azzal szembeni ellenvetések” címmel. Diakónussá Philotheosz nazianzoszi püspök szentelte fel 1937. április 25-én, majd 1942. március 29-én ugyanez a főpap pappá szentelte. 1937 októberétől 1938 augusztusáig az edesszai metropolisz titkára és igehirdetője volt. 1939 májusától 1942 márciusáig előbb diakónusként, majd papként szolgált Feriköyben. 1945 és 1950 között a teheráni ortodox közösség vezetője volt, amelyet megszervezett; továbbá Perzsia sahjának engedélyével az ókori görög nyelvet is oktatta a Teheráni Egyetemen.

1964. július 23-án megválasztották Elaia címzetes püspökévé, a konstantinápolyi pátriárkátus segédpüspökévé. Püspökké szentelése 1964. augusztus 9-én történt a Tatavla (Kurtuluş) Szent Demeter-templomban. A szentelést Heliopolisz és Thérai Melitón metropolita végezte, Rodopolisz Jeronimosz és Milétosz Emilianosz metropoliták közreműködésével. Püspökké szentelése után a tatavlai (Kurtuluş) püspöki kerület vezetője lett. 1965. február 15-én Ímbrósz és Tenédosz metropolitájává választották.

Az 1972. július 16-án bekövetkezett I. Athenagorasz konstantinápolyi pátriárka halála után a konstantinápolyi egyetemes pátriárkátus Szent és Szent Zsinata Demetrioszt választotta meg a 269. konstantinápolyi érsekké, Új Róma érsekévé és egyetemes pátriárkává. A választás során a török kormány négy jelölt nevét törölte az egyházjogilag választhatók listájáról, köztük a sztauropoliszi Maximosz és a kalcedoni Melitón metropolitáét is, aki sokak szerint a legesélyesebb jelölt volt; az amerikai érsek, Iakovosz pedig nem is kapott engedélyt arra, hogy Konstantinápolyba utazzon. Beiktatására két nappal később, július 18-án került sor a Phanarban, a Szent György pátriárkai templomban.

Pátriárkátusa idején az ortodox egyház egységének erősítésén dolgozott. Fogadta valamennyi ortodox egyház vezetőinek látogatását, és három előkészítő pánortodox konferenciát hívott össze a Szent és Nagy Zsinat előkészítésére. 1979. november 30-án fogadta II. János Pál pápát a Phanarban, és közösen bejelentették az ortodox–római katolikus teológiai párbeszéd vegyes nemzetközi bizottságának megalakítását. 1981-ben ünnepségeket tartottak a konstantinápolyi 381-es II. egyetemes zsinat 1600. évfordulójára, 1987-ben pedig a nikaiai 787-es VII. egyetemes zsinat 1200. évfordulójára.

Démétriosz pátriárka több ortodox országot is felkeresett. 1987-ben hivatalos látogatást tett a Görögországi Egyházban, ahol Szerafim athéni érsekkel együtt liturgiát végzett. Ő volt az első egyetemes pátriárka, aki ellátogatott az Egyesült Államokba (1990 júniusa–júliusa). 1988-ban részt vett a Patmosz-szigeti kolostor alapításának 900. évfordulóján, 1990-ben pedig a nagy-meteorai kolostor 600. évfordulóján. Ugyanebben az évben ellátogatott az Athosz-hegyre is. Pátriárkátusa idején igyekezett jó kapcsolatot kialakítani a török hatóságokkal, amit visszafogott és mérsékelt személyisége is segített. Különös figyelmet fordított a környezetvédelemre, és 1989-ben szeptember 1-jét a környezet napjává nyilvánította. Uralkodása alatt 16 szentet vettek fel az ortodox egyház szentek jegyzékébe. Kétszer készített szent mirhát (1973-ban és 1983-ban), 1982-ben megalapította a Svájci Metropóliát, és 1990-ben autokefáliát adott az addig autonóm Grúz Egyháznak.

Demetriosz pátriárka cukorbetegségben szenvedett, de hivatalát ellátta. 1991. szeptember 30-án akut szívinfarktus miatt sürgősen az isztambuli Admiral Bristol amerikai kórházba szállították. Ezt megelőzően hónapokon át tartó fokozatos egészségromlás állt fenn, amelyet azonban nem tartottak súlyosnak. Két nappal később, 77 éves korában elhunyt. Elődéhez hasonlóan hosszan, 19 éven át viselte hivatalát. Temetési szertartását 1991. október 8-án tartották a Szent György pátriárkai templomban, Bartolomaiosz kalcedoni metropolita vezetésével. A balıklı „Életadó Forrás” kolostorban temették el.

Jegyzetek

Fordítás

Források Οικουμενικό Πατριαρχείο Σύλλογος Μουσικοφίλων Κωνσταντινουπόλεως Μάμαλος, Γεώργιος-Σπυρίδων (2009). Το Πατριαρχείο Κωνσταντινουπόλεως στο επίκεντρο διεθνών ανακατατάξεων (1918-1972): εξωτερική πολιτική και οικουμενικός προσανατολισμός. Διδακτορική διατριβή, Εθνικό και Καποδιστριακό Πανεπιστήμιο Αθηνών (ΕΚΠΑ).

Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája

Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:1914-ben született személyek Kategória:1991-ben elhunyt személyek