Az SM U 21A számozás előtt álló három betű (SM U) a német Seiner Majestät Unterseeboot rövidítése. Jelentése: Őfelsége Tengeralattjárója. a Német Császári Haditengerészet egyik tengeralattjárója volt, mely nem sokkal az első világháború előtt állt szolgálatba. Az első dízelmotorokkal rendelkező német tengeralattjáró-osztály, az U 19-es osztály négy egysége közül ez volt a harmadik. 1911 és 1913 októbere között épült meg Danzigban, a Kaiserliche Werftnél. Fegyverzetéhez négy torpedóvető cső és egy fedélzeti löveg tartozott, a háború alatt kapott egy második löveget is.
Az első világháború idején a frontszolgálati ideje alatt végig Otto Hersing sorhajóhadnagy volt a parancsnoka. 1914 szeptemberében az U 21 lett az első tengeralattjáró, mely önjáró torpedóval elsüllyesztett egy hajót, mikor a skót partoknál, a Firth of Forth előtt megtorpedózta a Pathfinder könnyűcirkálót. Az év folyamán több teherhajót elsüllyesztett még el a La Manche csatorna és az Ír-tenger vizein, mindet a zsákmányjogban foglaltak szerint eljárva. 1915 elején az U 21-et áthelyezték a Földközi-tengerre, hogy a Dardanellák védelmében segítse a törököket. Röviddel a megérkezése után elsüllyesztette a Gallipolinál török állásokat tűz alatt tartó brit Triumph és Majestic csatahajókat. A Mediterráneumban további sikereket ért el 1916 folyamán, és februárban a szír partoknál elsüllyesztette a francia Amiral Charner páncélos cirkálót.
1915 őszétől egy éven át U 36 megjelöléssel a Császári és Királyi Haditengerészet állományában szerepelt, mivel Németország még nem volt hadiállapotban Olaszországgal, így jogszerűen német tengeralattjáró nem támadhatott olasz hajókat. 1917 márciusában visszarendelték Németországba, hogy a februárban meghirdetett korlátlan tengeralattjáró-háború megvívását az atlanti vizeken segítse. 1918-ban kivonták a frontszolgálatból, és gyakorlóhajóként alkalmazták új tengeralattjárósok képzéséhez. A háborút átvészelte, de mikor egy brit hadihajó 1919-ben Angliába vontatta a formális megadáshoz, rejtélyes körülmények között – feltevések szerint Otto Hersing ráhatásának köszönhetően – elsüllyedt.
Technikai adatok A tengeralattjáró hosszúsága , szélessége , merülése , vízkiszorítása vízfelszínen , víz alatt volt. Fedélzeten 29 fő teljesített szolgálatot, köztük 4 tiszt.A szolgálatot teljesítők számával kapcsolatban a különböző források eltérnek, egyesek 29 főt, mások 31 főt említenek. Vélhetőleg eredetileg 29 fő volt, ami a háború alatt 31 főre bővült, talán a második löveg 1916-os felszerelésekor kapott két további lövegkezelőt. A felszínen való haladáshoz a MAN által gyártott két nyolchengeres kétütemű dízelmotorral rendelkezett, melyek együttesen () leadására voltak képesek. Ez az osztály volt a Császári Haditengerészet első olyan tengeralattjáró-osztálya, melynek az egységei már nem petróleummal, hanem dízelolajjal üzemeltek.Eberhard Möller/Werner Brack: Enzyklopädie deutscher U-Boote Von 1904 bis zur Gegenwart, Motorbuch Verlag, Stuttgart 2002, , 27. o. Víz alatt két, az AEG által gyártott elektromotorral tudott haladni, ezek összesen 1200 lóerősek () voltak. A felszínen maximálisan 15,4 csomós, víz alatt 9,5 csomós sebességet tudott elérni. A felszínen 8 csomós sebességet tartva tengeri mérföld () volt a hatótávolsága, víz alatt 5 csomóval pedig maximum 80 tengeri mérföld (). A legnagyobb merülési mélysége 50 m volt. Az irányításhoz két-két, a hajótest oldalán elől ill. hátul elhelyezett (horizontális) merülési kormánylapáttal, illetve egy a hajótest végén elhelyezett (vertikális) kormánylapáttal rendelkezett.Gröner, 4. o.
Az orrában és tatjában 2-2 torpedóvető cső volt beépítve, amikhez 6 torpedóval rendelkezett. Eredetileg egy géppuskával volt felszerelve, de ezt 1914 végén lecserélték egy űrméretű löveggel (L/30). 1916-ban kapott még egy ilyen ágyút.Gröner, p. 5
Szolgálata Az U 21-et a Kaiserliche Werft építette meg Danzigban. 1911. október 27-én fektették le a gerincét, az ünnepélyes vízrebocsátására 1913. február 8-án került sor. A felszerelése után 1913. október 22-én vette át a flotta.Bodo Herzog: Deutsche U-Boote 1906–1966. Erlangen: Karl Müller Verlag, 1993, , 47. o.Gröner, 4-6. o.Bodo Herzog: Deutsche U-Boote 1906–1966. Erlangen: Karl Müller Verlag, 1993, , 67. o. Északi-tengeri bevetések Az 1914 augusztusi brit hadüzenetkor az U 21 a Német-öbölben lévő Helgoland szigetén állomásozott Otto Hersing sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt. Augusztus elején Hersing a Doveri-szorosban járőrözött vele, de nem találkozott itt brit hajókkal. Augusztus 14-én ismét járőrözni indult két testvérhajójával, az U 19-cel és az U 22-vel, ezúttal az Északi-tenger északi részére, a Skócia és Norvégia közötti vizekre. A küldetésük célja a brit blokád vonalának meghatározása, és információszerzés volt, de csak egy cirkálót és egy rombolót észleltek a norvég partok előtt. E hónapban Hersing megpróbált bejutni a Firth of Forth-ra, a brit flotta egyik fő támaszpontját, Rosyth-ot rejtő egyik tengeröbölbe, de nem sikerült ez neki.Gray, 44-45. o.
bélyegkép|bal|300px|William L. Wyllie festménye a Pathfinder elsüllyesztéséről 1914. szeptember 5-én az U 21 észlelte a brit Pathfinder könnyűcirkálót a May-sziget közelében. Hersing felemelkedett, hogy feltöltse az akkumulátorait, mikor az egyik őrszem füstöt – a Pathfinder kéményeiből felemelkedőt – észlelt a láthatáron. Az U 21 alámerült a támadási pozíció felvételéhez, de a Pathfinder elkanyarodott a járőrözési útirányát követve. Az U 21 a víz alatt haladva nem érhette be, ezért Hersing feladta az üldözést, és folytatta az akkumulátorok töltését. Röviddel ezután az észlelt hajó irányt váltott, és épp az U 21 felé tartott. Hersing támadó pozíciót vett fel, és egy torpedót lőtt ki rá, mely közvetlenül hajóhíd mögött találta el. A torpedó detonációja felrobbantotta a lőszerraktárát is, ami teljesen szétroncsolta a cirkálót.Gray, 46. o. A briteknek csak egyetlen mentőcsónakot sikerült leengedniük a hajójuk elsüllyedése előtt. További hajótöröttek a felszínen lebegő roncsdarabokba kapaszkodva maradtak a vízfelszínen, míg a segítségükre siető rombolók odaértek. A Pathfinder lett az első hadihajó, melyet egy modern tengeralattjáró süllyesztett el.Lowell, 8. o.Williamson, 33. o. 261 tengerész veszett oda a cirkáló legénységéből.Sondhaus, 118. o.
bélyegkép|jobb|300px|Willy Stöwer festménye az U 21 által elsüllyesztett Linda Blanche-ról
Az U 21 ezt követően november 14-én a francia Malachite gőzöst fogta el. Hersing megállásra szólította fel, majd pedig ellenőrizték a fuvarlevelét. A hajón lévőket leparancsolta, majd pedig ágyútűzzel elsüllyesztette a dugárut szállító járművet. Három nappal később a következő áldozata a brit Primo szénszállító volt, mellyel szemben szintén a zsákmányjog szerinti megkötéseknek megfelelően járt el.Gray, 67-68. o. Ez a két hajó lett a német tengeralattjáró-offenzíva első két áldozata, és brit illetve francia részről is az első.Lowell, 52. o.
Január 22-én Hersing a tengeralattjárójával átjutott a Doveri-szoroson, majd az Ír-tenger felé vette az útját. A cumbriai partoknál lévő Walney-sziget repterét tűz alá vette, viszont egy partvédelmi üteg gyorsan visszavonulásra késztette. A következő héten megállította a Ben Cruachan szénszállítót, és miután leszállította a tengerészeit, az átszálló különítménye robbanótöltetekkel elsüllyesztette. Ugyanezen a napon, január 30-án az U 21 megállította és elsüllyesztette a Linda Blanche és Kilcuan gőzösöket. E két esetben is Hersing a zsákmányjog szerint járt el, és egy közelben elhaladó halászgőzöst is odarendelt, hogy vegye fel a tengerészeket. Ezen sikerek után az U 21 visszavonult ebből a körzetből, hogy elkerülje a riadóztatott brit járőrhajókat.Gray, 78-79. o. A Doveri-szoroson keresztül tért vissza az Északi-tengerre, és Wilhelmshavenben kötött ki.Lowell, 54. o.
A Földközi-tenger térségében (1915–1917) 1915 áprilisában az U 21-et áthelyezték a Földközi-tengerre, hogy a Németországgal szövetséges Oszmán Birodalomnak nyújtson segítséget. Kiel kikötőjét április 25-én hagyta el, és 18 nap után érte osztrák-magyar területre. Hersing a tengeralattjárójával északról kerülte meg Skóciát, hogy elkerülje a Doveri tengerzárat, és a Finisterre-foknál találkozott a Marzala ellátóhajóval, melyről üzemanyagot vételezett. A németek szerencsétlenségére a Marzala olyan gyenge minőségű olajat szállított, amit a dízelmotorok nem tudtak elégetni. Az U 21 eddigre már az üzemanyagkészleteinek több mint a felét elhasználta, az útnak még csak a felét tette meg. Hersing arra kényszerült, hogy folyamatosan a felszínen haladjon az üzemanyagspórolás céljából, ezzel pedig kitette magát annak a veszélynek, hogy az antant hajói észre fogják venni. Út közben a németeknek sikerült elkerülniük a járőröző brit és francia torpedónaszádokat és teherhajókat, melyek jelenthették volna a jelenlétüket.Gray, 121-122. o.
Az U-21 végül május 13-án érkezett meg Cattaróba. Eddigre már csak 1,8 tonna üzemanyaga maradt az 56 tonnából, amivel Kielből útnak indult. Egy hetet töltött a póla és cattarói tengeralattjárótámaszpontokon május közepén, ahol látogatást tett rajta Georg von Trapp, az egyik legsikeresebb osztrák tengeralattjáróparancsnok.O'Connell, 144.; 190, o. További német tengeralattjárók is követték a Földközi-tengerre az U 21-et, hogy megsegítsék a Gallipolinál az antant hadihajóinak tüzérségétől jelentős veszteségeket szenvedő törököket. Ezek közé tartozott az U 33, az U 34, az U 35 és az U 39.O'Connell, 191. o.
bélyegkép|jobb|300px|Az U 21 által megtorpedózott Majestic süllyedőben Az U 21 május 25-én érkezett meg a Gallipoli félszigetnél kijelölt bevetési területére, és még ezen a napon támadást intézett a Triumph csatahajó ellen. Hersing kb. 270 méterre megközelítette áldozatát, és ebből a távolságból lőtt ki rá egy torpedót, ami célba talált. A rá vadászó rombolókat, hogy elkerülje, Hersing a süllyedő csatahajó alá manőverezett.Gray, 119-120. o. Hersing ezt követően a tengeralattjáróját leültette a tengerfenékre, és itt várta meg, míg felhagynak a keresésével. Miután 28 órát eltöltött a tengerfenéken, az U 21 feljött a felszínre, hogy feltöltse az akkumulátorait, és kiszellőztessék a helységeit. Május 27-én Hersing egy újabb brit csatahajót süllyesztett el, a Majestic-et. Ezt a csatahajót a britek megpróbálták megóvni a torpedóktól védőhálókkal és számos kisebb hajó mellé rendelésével, de Hersingnek sikerült kilőnie egy torpedót a védművek közé, és a Majestic a találat után négy perccel már el is süllyedt.Gray, 123-124. o. Egy harmadik hajóra is kilőtt egy torpedót a Dardanelláknál, de azt a hajót a védőhálók megvédték. A két sikeres akció így is jelentős hatású volt: az antant az összes kapitális hadihajóját védett kikötőkbe vonta vissza, és nem vehettek részt a török állások bombázásában.O'Connell, 165. o. A Gallipolinál elért sikerek elismeréseként az U 21 legénységét a Vaskereszttel tüntette ki Vilmos császár, míg Otto Hersing megkapta a Pour le Mérite-et, a legnagyobb német katonai kitüntetést.Paine, 533. o.