II. Jójákim, világi nevén Jóannész Kokkódész görög ortodox pap, 1860–1863 és 1873–1878 között volt Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája.

Élete 1802-ben született Khiosz szigetének Kallimaszia településén. Fiatalon elvesztette édesapját, ezért édesanyja nevelte fel. Alapfokú tanulmányait Khioszon végezte, majd Konstantinápolyban folytatta, miközben munkát vállalt: pékinasként dolgozott, valamint a galatai khioszi Szent János-templomban kántorként szolgált. A khalkédóni metropolitát, később Agathangelosz pátriárkát (1826–1830) szolgálta, majd a szófiai metropolitát, Joakimet (1822–1830), aki diakónussá szentelte és a Joachim nevet adta neki. Később Ioannina metropolitájának, Benedeknek (1826–1830) lett a titkára. Ioanninában Athanasziosz Psalidasz és Anasztasziosz Szakellariosz tanítványaként tanult.

1827 decemberében, mindössze 25 évesen a dryinupoliszi egyházmegye püspökévé szentelték. 1835 júliusában az ioanninai metropolisz élére került. Az ioanninaiak panaszai miatt 1838. augusztus 21-én VI. Gergely pátriárka elmozdította hivatalából, és a Szent Athosz-hegyi Nagy Lavra kolostorba száműzték. Később azonban visszatért, miután utódját is leváltották, és 1840. augusztus 7-én ismét Ioannina metropolitája lett, miközben a konstantinápolyi Szent Szinódus tagja is lett. 1845 áprilisában, amikor Küzikosz metropolitája, Meletiosz ökumenikus pátriárka lett, Joakimot áthelyezték Küzikoszba, ahol 15 éven át szolgált.

1860. október 4-én választották meg először pátriárkává, erős háttérpolitikai támogatással és a görög ortodox közösség több befolyásos tagjának támogatásával (köztük Nikolaosz Arisztarchisz nagylogothetész, Ioannisz Pszychárisz és Georgiosz Zarifisz bankár). Ellenfelei között volt az alexandriai pátriárka, Kallinikosz, valamint a korábbi konstantinápolyi pátriárka, Anthimosz Koutalinosz. Pátriárkaként szembefordult az előző zsinat által bevezetett igazgatási rendszerrel. Hivatali ideje alatt az ortodox egyházat támadások érték a jezsuiták és a lázadó bolgár püspökök részéről, akiket ő leváltott. Központosított egyházkormányzati rendszert vezetett be, ami elégedetlenséget váltott ki. 1862 végén egy, a „Keleti Csillag” című hivatalos patriarchátusi lapban megjelent levelében beavatkozott az amerikai polgárháborúba, és határozottan fellépett a rabszolgaság ellen, így közvetve a déli államok ellen foglalt állást. 1863-ban több egyházszervezeti változás történt, új egyházmegyéket hoztak létre és másokat megszüntettek, részben a reformok következtében. Komoly problémát jelentett a moldvai és havasalföldi monostorok ügye, amikor Alexandru Cuza fejedelem államosította a különböző patriarchátusokhoz és kolostorokhoz tartozó birtokokat. Emiatt 1863. július 9-én a külügyminisztérium leváltotta, és augusztus 18-án lemondásra kényszerült, több vád közepette.

Ezután Artakiban telepedett le, és részt vett az 1867-es és 1871-es pátriárkaválasztásokon is. 1872-ben visszatért Konstantinápolyba, majd 1873. november 23-án másodszor is megválasztották pátriárkává. Második pátriárkasága idején 1876-ban papi iskolát alapított a Fener negyedben, jobb épületbe költöztette a Nagy Iskolát és más egyházi intézményeket, valamint saját házát és 2000 aranyat adományozott az Ioakeimeion Leánynevelő Intézet alapítására, amely 90 évig működött. Javítani próbálta az ökumenikus patriarchátus kapcsolatait az orosz ortodox egyházzal, valamint más keresztény egyházakkal (római katolikus, anglikán és örmény). Rendezte a Szent Panteleimon-kolostor görög és orosz szerzetesei közötti vitát is. 1878 februárjában szívbetegségben megbetegedett, de haláláig hivatalban maradt. 1878. augusztus 5-én hunyt el, és a balukli Istenszülő-életadó forrás templomában temették el.

Érdekesség, hogy unokaöccse később IV. Jójákim néven szintén pátriárka lett az 1880-as években.

Fordítás

Források Γεδεών, Μανουήλ (1885). Πατριαρχικοί Πίνακες: Ειδήσεις ιστορικαί βιογραφικαί περί των Πατριαρχών Κωνσταντινουπόλεως: από Ανδρέου του Πρωτοκλήτου μέχρις Ιωακείμ Γ' του από Θεσσαλονίκης, 36-1884. Κωνσταντινούπολη: Lorenz & Keil. Μανουήλ Γεδεών, Μνεία των προ εμού, 1800-1913, Αθήνα Καλλίφρων, Βασίλειος Δ. (1867). Εκκλησιαστικά ή Εκκλησιαστικόν Δελτίον. Κωνσταντινούπολη. «Ιωακείμ Β΄ Κωνσταντινουπόλεως». Εγκυκλοπαίδεια Μείζονος Ελληνισμού - Κωνσταντινούπολη. Ίδρυμα Μείζονος Ελληνισμού. Ανακτήθηκε στις 24 Ιουλίου 2022.

Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája

Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:1802-ben született személyek Kategória:1878-ban elhunyt személyek