VI. Gergely, görögösen Gregóriosz, világi nevén Georgiosz Fourtouniadisz Konstantinápoly érseke, Új Róma és ökumenikus pátriárka volt két alkalommal a 19. században: 1835–1840 között, valamint 1867–1871 között.
Élete 1798. március 1-jén született a Boszporusz melletti Fanaraki (ma Rumeli Feneri) faluban. Szülei Angélisz és Szultana voltak, Drovianiból, Dryinupolisz vidékéről származtak, és legalább három testvére volt. Első iskoláit szülőfalujában végezte egyházi tanítóktól, valószínűleg a helyi Szent György-templom papjaitól. 1809-ben, 11 éves korában szülei a helyi derkoi metropolita, majd később vértanúként tisztelt Gergely (Peloponnészoszról) szolgálatába adták, hogy jobb oktatásban részesüljön. A Mourouzi Iskolában, majd a Patriarchális Akadémián tanult. 1815. március 20-án, 17 évesen Gergely derkoi metropolita diakónussá szentelte, és saját nevét adta neki. Ezután személyi titkárává nevezte ki. Miután 1821. június 3-án a derkoi metropolitát a törökök kivégezték, Gergely körülbelül három évig világi életet élt. 1824. szeptember 24-én a Patriarchátus nagyarchidiakónusává nevezték ki, majd 1825. október 6-án nagyprotoszinkellosz lett, de mindössze 15 napig maradt hivatalban, mert 1825. október 21-én Pelagoniai metropolitává választották. 1833 augusztusában Szerresz metropolitája lett.
Hosszú viták és politikai küzdelmek után 1835. szeptember 27-én ökumenikus pátriárkává választották, a céhek támogatásával. Kezdetben nem mondott le szerreszi metropolita tisztségéről, ezért 1835 decemberében olyan egyházi rendelkezést hozott, amely lehetővé tette, hogy a pátriárka megtarthassa korábbi székét is. 1838-ig így mindkét tisztséget gyakorolta, majd lemondott Szerreszről. Kifejezetten erkölcsös, jámbor, megfontolt és szelíd emberként írták le, ugyanakkor makacs is volt, és oroszbarátnak tartották. Egyházi szabályokat adott ki a házasság, a szerzetesi nevelés és a katolikusokkal, illetve protestánsokkal folytatott dogmatikai viták ügyében. Megtiltotta a templomokban való temetkezést, és elítélte a Biblia egyszerűsített nyelvre történő fordítását. 1839-ben enciklikát adott ki a Teofilosz Kairisz tanai ellen. Pátriárkasága alatt jelentős átalakításokat végeztek a Szent György pátriárkai templomban, amelynek belső szerkezete a mai formáját ekkor nyerte el, és több más konstantinápolyi templomot is felújítottak vagy újjáépítettek. 1840. február 20-án I. Abdul-Medzsid oszmán szultán leváltotta, ezután a Megá Revma-i házába vonult vissza.
Hosszú idő után, 27 évvel később, 1867. február 10-én ismét ökumenikus pátriárkává választották, és február 16-án iktatták be. Második pátriárkasága alatt különösen a bolgár egyházkérdéssel foglalkozott. 1871. június 10-én lemondott.
1881. június 8-án hunyt el. A Megá Revma-i Szent Arkangyalok (Aszomatoi) templomának udvarában temették el, majd 1906-ban csontjait exhumálták és áthelyezték.
Fordítás
Források Γεδεών, Μανουήλ (1885). Πατριαρχικοί Πίνακες: Ειδήσεις ιστορικαί βιογραφικαί περί των Πατριαρχών Κωνσταντινουπόλεως: από Ανδρέου του Πρωτοκλήτου μέχρις Ιωακείμ Γ' του από Θεσσαλονίκης, 36-1884. Κωνσταντινούπολη: Lorenz & Keil. Καλλίφρων, Βασίλειος Δ. (1867). Εκκλησιαστικά ή Εκκλησιαστικόν Δελτίον. Κωνσταντινούπολη. Καρπαθίου, Εμμανουήλ (1937). «Γρηγόριος ὁ Στ´ καὶ τὸ Βουλγαρικὸν Ζήτημα (Α´)». Θεολογία ΙΕ΄ (3). Ανακτήθηκε στις 9 Απριλίου 2025. Χαμχούγιας, Χρήστος (2006). Ο Οικουμενικός Πατριάρχης Κωνσταντινουπόλεως Γρηγόριος ΣΤ' ο Φουρτουνιάδης εν μέσω εθνικών και εθνοφυλετικών ανταγωνισμών, διδακτορική διατριβή. Θεσσαλονίκη: Αριστοτέλειο Πανεπιστήμιο Θεσσαλονίκης (ΑΠΘ), Θεολογική Σχολή, Τμήμα Ποιμαντικής και Κοινωνικής Θεολογίας.
Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája
Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:1798-ban született személyek Kategória:1881-ben elhunyt személyek