A Radbruch-formula egy jogelméleti kifejezés, amit először 1946-ban vázolt fel a német jogtudós és politikus Gustav Radbruch. A formula a jog és az erkölcs összeütközését oldja fel akként, hogy ha egy bírónak akkor és csakis akkor lehet és kell a törvény ellenében döntenie, ha az adott törvény mögött álló koncepció "elviselhetetlenül igazságtalan" vagy az emberek törvény előtti egyenlőségének szándékos semmibevételét jelenti - azaz az erkölcs a jog alapvető elemehttps://scholarship.law.umn.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1459&context=faculty_articles.
A Radbruch-formula a náci Németország háborús bűnöseinek elítélése során, a nürnbergi perben bírt különös jelentőséggel, amikor is azt képezte a legnagyobb vita tárgyát, hogy szabad-e embereket elítélni azért, mert mindenben a hatályos törvények szerint jártak el. A formula előzménye Szent Ágoston "az igazságtalan törvény nem törvény" című tétele volt.
A második világháborút megelőzően Radbruch a jogpozitivizmus feltétlen híve volt, amely a jog és az erkölcs szigorú szétválasztását hirdeti. Ez azt jelenti, hogy a bíráknak következetesen alkalmazniuk kell a pozitív (tényleges, tételes) jogot. Radbruch azonban a náci Németországban szerzett negatív tapasztalatai miatt ezt átértékelte (őt magát is eltiltották a tanítástól). 1946-os "Törvényes jogtalanság és törvényfeletti jog" című esszéjében már ekként fogalmazott:
A gyakorlatban legelőször a nürnbergi per során jelent meg a formula alkalmazása. A nemzetiszocialista bűncselekmények esetében ugyanis a vádlottak azzal érveltek, hogy a hatályban lévő törvények alapján minden jogszerűen történt. A Radbruch-formula szerint azonban ezek a törvények annyira az erkölcsbe ütközőek voltak, hogy tulajdonképpen nem is voltak törvények, és emiatt nem lehetett felhasználni őket a cselekedetek igazolására. Később, már szintén Németországban a volt keletnémet határőrökkel szembeni perekben alkalmazták ugyanezt, akik a berlini falon át menekülni próbáló németekre lőttek.
A Radbruch-formula három kijelentése az alábbihttps://epa.oszk.hu/01200/01273/00056/pdf/Vilagossag_2010_tavasz_143-156.pdf:
A pozitív jogot kell alkalmazni akkor is, ha az igazságtalan vagy célszerűtlen. Az elviselhetetlenül igazságtalan törvénynek meg kell hajolnia az igazságosság előtt. Az a törvény, amely még csak nem is törekszik az igazságosságra, elveszíti jogi jellegét.
A formulát Herbert Hart brit jogtudós kritizálta, aki szerint egy jogszabály érvényességét mégsem lehet erkölcsi kérdésektől függővé tenni, ha a jogot és az erkölcsöt szétválasztottuk. Ezzel ő az általa megalkotott definíciók alapján sokkal inkább az érvénytelen és az erkölcstelen jog közti különbségtétel megengedhetősége mellett érvelt. Mindezt azért, mert a Radbruch-formulában a visszaható hatály tilalmának ellenében ható jogalkalmazás veszélyét látta. A megoldás kulcsát nem a bírói jogalkalmazásban, hanem a törvényhozás működésében fedezte fel.
Források
Kategória:Jogtörténet