Čanići település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Tuzla községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 8, közúton 17 km-re északnyugatra, a Majevica-hegység lejtőin és az Osojački-patak völgyében, 300–450 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_11/tz_11.html Topografska karta Tuzla 426-3-3 Čanići a Županja - Tuzla főút mellett található, mely kedvező alapot teremt a település további fejlődéséhez.
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos hőmérséklet januárban −4 °C és 4,5 °C, júliusban pedig 16 °C és 26,5 °C között alakul. A hőmérséklet csak ritkán süllyed −20 °C alá, illetve emelkedik 38 °C fölé. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 1093 mm. A csapadék az év során viszonylag egyenletesen oszlik el, de júniusban a legmagasabb, átlagosan 121 mm. Október végétől március végéig havas időszak jellemző, jelentős hóeséssel, amely a térség éghajlatának természetes velejárója.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb10Bosnyák1250Horvát470300Jugoszláv490Egyéb257Összesen557357
Története Az oszmán uralom A falu nevét az alapító családról, a Čanićokról kapta, akik valószínűleg az első lakói is voltak. Čanići hegyvidéki faluként keletkezett a Majevica-hegységben, az Osojački-patak völgyében, lakói főként földművelésből és állattartásból éltek. A település lakói nagyrészt katolikus horvátok voltak, akik megőrizték vallási és kulturális hagyományaikat. A falu a közeli Breške 1839-ben alapított plébániájához tartozott, amely évszázadokon át a környék katolikus közösségének központja volt. Az 1855-ös plébániai kimutatás szerint Čanićiben 19 katolikus család, összesen 179 hívő élt. Ezzel akkoriban a plébánia közepes méretű falvai közé tartozott. A falu történelmét nagyban meghatározta a mezőgazdaság. A lakosok főként szántóföldi műveléssel, gyümölcstermesztéssel és állattartással foglalkoztak, miközben sokan Tuzlában vállaltak munkát a sóbányákban és később az iparban. Ennek ellenére Čanići hosszú ideig megőrizte falusias jellegét.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Dolnja Tuzlai járáshoz tartozó Čanić községhez tartozó településnek 20 háztartása és 193 római katolikus lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 81. o. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Dobrnja községhez tartozó településen 41 háztartást és 240 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 120. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A Majevica-hegységben is súlyos harcok voltak a német csapatok és az általuk támogatott csetnikek, valamint a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ) csapatai között.
A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. 1943. október 2-án a partizánok felszabadították Tuzlát, amely a térség legnagyobb városa volt, és a náci megszállás alatt álló Európa első felszabadított nagyvárosai közé tartozott. Ez a fordulat a környező falvakra is kedvezően hatott: erősödtek a helyi támogató hálózatok, miközben a közvetlen megszállás nyomása mérséklődött.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is. Čanići neve 1944-ben nemzetközi katonai dokumentumokban is megjelent. 1944. május 12-én a brit Special Operations Executive Mission Dafoe fedőnevű egészségügyi és katonai misszióját ejtőernyővel éppen Čanići közelében dobták le. A küldetés feladata a kelet-boszniai partizánok orvosi ellátásának megszervezése volt. A brit katonákat a helyi partizánparancsnokság fogadta, ami azt mutatja, hogy a falu ekkor a partizánok által ellenőrzött területen feküdt. A katolikus horvát lakosság nehéz helyzetbe került: a férfiak különböző fegyveres alakulatokba kerültek (egyesek a partizánokhoz, mások a horvát hadsereghez); a falut többször katonák szállták meg; élelmiszer-beszolgáltatások és rekvirálások sújtották a lakosságot; a háború végére több család veszített hozzátartozókat vagy hagyta el ideiglenesen otthonát.
A háború végét követően Čanići a szocialista Jugoszlávia része lett. A falu lakosságának többsége továbbra is horvát katolikus maradt, miközben sokan Tuzla bányáiban és ipari üzemeiben vállaltak munkát. A második világháborút követő jugoszláv szocialista korszakban a falu és környéke az 1949-ben kezdeményezett nemzeti politika részeként mezőgazdasági kollektivizáláson esett át, amelynek célja a kisgazdaságok szövetkezetekbe tömörítése volt, de a parasztok ellenállása és a gyenge hozamok miatt 1953-ra nagyrészt felhagytak ezzel a folyamattal. Az 1947-től kezdődő ötéves tervek prioritásként kezelték az infrastruktúra fejlesztését, beleértve a vidéki majevicai falvakat Srebrenikkel és Tuzlával összekötő úthálózatokat, elősegítve a piacokhoz és szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést, bár a vidéki Bosznia elmaradt a városfejlesztés mögött. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. A terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt volt. Čanići nem esett frontvonalba és nem zajlottak benne nagy ütközetek. Ennek ellenére 1992–1993 körül sok család Tuzla felé vagy Horvátország felé menekült, de jelentős volt a kivándorlás főként Ausztria és Németország irányában. Ennek ellenére Čanići gyakran szerepel a boszniai háborúról szóló visszaemlékezésekben mint azon települések egyike, ahol a lakosság jelentős része a helyén maradt, és ahol a helyi vallási közösség fontos szerepet játszott a humanitárius segítségnyújtásban és a közösségi élet fenntartásában.A környéken időnként tüzérségi támadások és katonai mozgások zajlottak, de a település nem került tartós szerb megszállás alá. A frontvonal inkább a Tuzlától keletre és északkeletre fekvő területeken húzódott.
A falu máig megőrizte hagyományos boszniai horvát jellegét, és a dragunjai plébánia közösségéhez tartozik.
Gazdaság A hegyi jellegű település lakossága hagyományosan kis családi gazdaságokban dolgozott. Jellemző termények a kukorica, a búza és a takarmánynövények, valamint a burgonya és zöldségfélék, a szilva, az alma és a körte. Az állattartásra szarvasmarha-, juh- és baromfitartás volt a jellemző.
Nevezetességei A Fájdalmas Szűzanya-templom modern épület. A templom búcsúját szeptember 15-én, a Szűzanya ünnepén tartják. A helyi hívek 1985 óta a dragunjai plébániához tartoznak.
A faluban a templomon kívül négy kápolna található, egyszerű, szerény kivitelű épületek: a temetőkápolna; a Szent Rókus kápolna; a Szent Kereszt kápolna (ez tűnik a legrégebbinek); a Fájdalmas Szűzanya kápolna.
Jegyzetek
További információk Tuzla város hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései