II. Jenő, görögösen Eugéniosz rövid ideig, 1821–1822 között volt Ökumenikus Pátriárka, V. Gergely leváltása és kivégzése után.
Élete Körülbelül 1780-ban született Philippopoliszban (Plovdiv). Manuel Gedeon szerint bolgár származású volt, más szerzők ezt vitatják. Egyes történészek úgy vélik, hogy a görög szabadságharc kitörése után az Oszmán Birodalom tudatosan vont be bolgár nyelvű vagy bolgár származású klerikusokat is a Patriarchátus vezetésébe, valamint világi személyeket is, ezzel „etnicizálva” az egyház irányítását. Alacsony iskolázottságú volt, de tekintélyes, vallásos és rendkívül aktív személyiség. Korábban a Patriarchátus főprotoszinkellosza volt, majd 1814 júliusában Piszídia metropolitájává szentelték.
1821. április 10-én, miután V. Gergely pátriárkát letartóztatták és leváltották, az Oszmán Porta sürgetésére azonnal új pátriárka megválasztását rendelték el, hogy a kivégzésre ítélt Gergelyt már ne pátriárkaként, hanem „egyszerű klerikusként” végezzék ki, elkerülve a diplomáciai következményeket. A korabeli metropoliták közül senki sem vállalta a jelöltséget ebben a helyzetben, kivéve Eugénioszt. A szultáni rendelet előírta, hogy az új pátriárkának olyannak kell lennie, aki hű a birodalomhoz és alkalmas a keresztény alattvalók irányítására. Emiatt megválasztását sokan félelemmel fogadták, még akkor is, ha korábban V. Gergely bizalmi embere volt. Beiktatása után röviddel V. Gergelyt a Patriarchátus főkapujánál felakasztották. Eugéniosz szemtanúja volt elődje kivégzésének, és megpróbálta megmenteni a holttestét, miközben folyamatosan imádkozott lelki üdvéért. Néhány nappal később őt magát is majdnem meglincselték Konstantinápoly utcáin, amikor a feldühödött tömeg szakállánál fogva vonszolta és bántalmazta.
Tizenhat hónapos pátriárkátusa alatt fő célja a hívek védelme volt a mészárlásoktól és üldöztetésektől. Többször is meg kellett védenie a Patriarchátust a tömeg támadásaitól, sőt egy alkalommal azt kérte, inkább őt végezzék ki, mintsem lerombolják az épületet. 1821 augusztusában leveleket küldött a püspököknek, amelyekben közölte, hogy az Oszmán Porta amnesztiát ígér azoknak, akik megbánják és elutasítják a felkelést. 1821 szeptemberében a ciprusi egyház új püspökök felszentelését kérte tőle a törökök által kivégzett négy püspök helyére; ezt a feladatot az antiochiai pátriárkára bízta. Kortársai szerint erősen befolyásolta egy Konstantinápolyban élő nő, Elenkó Emfietzidéna, aki politikai és társadalmi befolyást is gyakorolt, és magát a „nemzet vezetőjének” nevezte.
Botrányokkal terhelt időszak után II. Eugéniosz 1822. július 27-én Konstantinápolyban vérhasban meghalt. Utódjául a Halkédón metropolitáját, Anthimoszt választották, aki akkor börtönben volt.
Fordítás
Források Οικουμενικό Πατριαρχείο Αρχειοθετήθηκε 2010-06-16 στο Wayback Machine. «Εγκυκλοπαίδεια Πάπυρος Larousse Britannica» τόμ. 25ος, σελ. 81 Stamatopoulos, Dimitris; Michel De Dobbeleer, Stijn Vervaet (2013). «Bulgarian Patriarchs and Bulgarian Neophanariotes: continuities and discontinuities in the Ecumenical Patriarchate during the age of Revolution» (στα αγγλικά). (Mis)understanding the Balkans. Essays in honour of Raymond Detrez (Ghent: Academia Press): 54. Ανακτήθηκε στις 14 Νοεμβρίου 2021. Χαμχούγιας, Χρήστος (2006). Ο Οικουμενικός Πατριάρχης Κωνσταντινουπόλεως Γρηγόριος ΣΤ' ο Φουρτουνιάδης εν μέσω εθνικών και εθνοφυλετικών ανταγωνισμών, διδακτορική διατριβή. * Θεσσαλονίκη: Αριστοτέλειο Πανεπιστήμιο Θεσσαλονίκης (ΑΠΘ), Θεολογική Σχολή, Τμήμα Ποιμαντικής και Κοινωνικής Θεολογίας. Γεδεών, Μανουήλ (1922). Πατριαρχικής ιστορίας μνημεία. Αθήνα: Εκδοτικός Οίκος Γεωργίου Ιω. Βασιλείου. Γερμανός, Μητροπολίτης Σάρδεων και Πισιδίας (1938). Συμβολή εις τους Πατριαρχικούς Καταλόγους Κωνσταντινουπόλεως από της Αλώσεως και εξής, Μέρος β'. Κωνσταντινούπολη.
Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája
Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:Az 1780-as években született személyek Kategória:1822-ben elhunyt személyek