Milešići település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Tuzla községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 8, közúton 13 km-re északnyugatra, a Majevica-hegység lejtőin, az Osojački és a Mramorski-patakok között, 230-300 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_11/tz_11.html Topografska karta Tuzla 426-3-3
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos hőmérséklet januárban −4 °C és 4,5 °C, júliusban pedig 16 °C és 26,5 °C között alakul. A hőmérséklet csak ritkán süllyed −20 °C alá, illetve emelkedik 38 °C fölé. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 1093 mm. A csapadék az év során viszonylag egyenletesen oszlik el, de júniusban a legmagasabb, átlagosan 121 mm. Október végétől március végéig havas időszak jellemző, jelentős hóeséssel, amely a térség éghajlatának természetes velejárója.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb22Bosnyák1655839Horvát162106Jugoszláv730Egyéb2982Összesen9211029
Története Az oszmán uralom A település nevét a Milešić családról kapta, amely valószínűleg az első telepes család volt a településen. A Milešić család már a Zvorniki szandzsák 1548-as defterében is szerepel Poljice településnél, mint a térség egyik őshonos családja. A középkorban a mai Milešići területe Mramor település része volt és a Dolnje Soli plébániához tartozott. Közvetlenül az oszmán hódítás után, a 15–16. század fordulóján, majd a 16. század folyamán a települést az összeírások Milešići néven említették; így szerepelt 1512-ben, 1548-ban, 1570-ben és 1585-ben is. Kezdetben közvetlen szultáni birtok volt, majd timárbirtokként Hizir fiainak, Mehmed és Turhannak a birtoka lett. A 16. század végén a település öt háztartással és két örökölhető földterülettel rendelkezett. Idővel az egész – mára meglehetősen nagy kiterjedésű – településre a Mramor név terjedt el. Köztudott egyébként, hogy a helyiek a középkori stećakokat (síremlékköveket) gyakran nevezik mramornak (azaz márványnak, ahogyan az ilyen köveket tartalmazó nekropoliszokat (temetőket) is. Ez a helyzet itt is: a monumentális stećakra vonatkozó „Mramor” elnevezés tevődött át a településre.
A környék évszázadokon át mezőgazdasági vidék volt. A lakosság gabonatermesztéssel, gyümölcstermesztéssel és állattartással foglalkozott, miközben a közeli Tuzla sóbányái fontos gazdasági központot jelentettek. A háborúk, járványok és az iszlamizáció hatására 17. századtól a lakosság összetétele fokozatosan változott, míg végül a település csaknem teljesen muszlimmá vált. Az iszlám terjedése többnyire helyi áttérések útján zajlott, nem tömeges betelepítéssel. Az áttérések okai között több tényező szerepelt. Ezek között számottevő volt a muszlimok kedvezőbb adózási helyzete (nem fizettek dzsizját), a könnyebb földszerzés, a közigazgatási és katonai karrier lehetősége, a városok (pl. Tuzla) gazdasági vonzereje, végül vegyes házasságok. A történészek többsége úgy véli, hogy Boszniában a muszlim lakosság nagy része helyi szláv eredetű, és nem Anatóliából betelepült török. A keresztény lakosság távozásának okai között nagy szerepet játszottak az Habsburg–oszmán háborúk, (különösen 1683–1699 és 1716–1718) amikor sok katolikus és ortodox család menekült el az északi határvidékre. A 17–18. században több súlyos pestisjárvány is pusztított Boszniában. Ez sem kedvezett a keresztény lakosság maradásának. Az oszmán uralom végére Milešići már többségben muszlim településsé vált.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Dobrnja községhez tartozó településen 19 háztartást és 110 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 120. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A Majevica-hegységben is súlyos harcok voltak a német csapatok és az általuk támogatott csetnikek, valamint a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ) csapatai között.
A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. 1943. október 2-án a partizánok felszabadították Tuzlát, amely a térség legnagyobb városa volt, és a náci megszállás alatt álló Európa első felszabadított nagyvárosai közé tartozott. Ez a fordulat a környező falvakra is kedvezően hatott: erősödtek a helyi támogató hálózatok, miközben a közvetlen megszállás nyomása mérséklődött.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően Milešići a szocialista Jugoszlávia része lett. A falu lakosságának többsége továbbra is muszlim maradt, miközben sokan Tuzla bányáiban és ipari üzemeiben vállaltak munkát. A második világháborút követő jugoszláv szocialista korszakban a falu és környéke az 1949-ben kezdeményezett nemzeti politika részeként mezőgazdasági kollektivizáláson esett át, amelynek célja a kisgazdaságok szövetkezetekbe tömörítése volt, de a parasztok ellenállása és a gyenge hozamok miatt 1953-ra nagyrészt felhagytak ezzel a folyamattal. Az 1947-től kezdődő ötéves tervek prioritásként kezelték az infrastruktúra fejlesztését, beleértve a vidéki majevicai falvakat Srebrenikkel és Tuzlával összekötő úthálózatokat, elősegítve a piacokhoz és szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést, bár a vidéki Bosznia elmaradt a városfejlesztés mögött. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. A terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt volt. Milešići nem esett frontvonalba és nem zajlottak benne nagy ütközetek. Ennek ellenére 1992–1993 körül sok család Tuzla felé menekült. A környéken időnként tüzérségi támadások és katonai mozgások zajlottak, de a település nem került tartós szerb megszállás alá. A frontvonal inkább a Tuzlától keletre és északkeletre fekvő területeken húzódott. A falu lakói közül sokan szolgáltak a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Hadserege soraiban. Mivel Tuzla a háború nagy részében a boszniai kormány ellenőrzése alatt maradt, a térség – így Milešići is – menedéket nyújtott sok kelet-boszniai menekültnek. Különösen 1995 júliusában, a Srebrenicai népirtás túlélői közül tízezrek érkeztek Tuzla környékére.
Az 1995-ös daytoni megállapodást követően a Milešićiben végrehajtott újjáépítési erőfeszítések magukban foglalták egy 200 méteres útszakasz tervezett javítását, a Tuzla-Orašje autópálya településhez vezető szakaszán tervezett közvilágítás kiépítését, a Mramorski-patak 2022 és 2026 közötti tervezett szabályozását, amelynek célja a térség 31 háztartását érintő árvízkockázatok enyhítése volt.
Oktatás A diákok a közeli Mramorban található központi „Mramor” Általános Iskolába járnak.
Kultúra A faluban található egy olvasóterem (Čitaonica Milešići), amely kulturális és társasági összejövetelek központjaként szolgál. A vallási intézmények, mint a Džemat Milešići vezette helyi mecset, központi szerepet játszanak a közösségi életben, oktatási és ünnepi rendezvényeknek adnak otthont.
Nevezetességei A helyi mecset egy 1990 és 1991 között épült muszlim imaházból (mesdžid) bővítéssel alakították át 1998-ban. A minaretet – amely egyetlen nyitott erkéllyel (šeref) rendelkezik – már az előző évben felépítették. A mecset alapterülete 7,5 x 8,5 méter, a bejárati előtéré pedig 7,5 x 2,25 méter. A minaret magassága – a mecset mahfiljának (karzatának) szintjétől mérve – 10 méter.
Jegyzetek
További információk Tuzla város hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései