Igazságos háború vagy jogos háború () olyan etikai, jogi, politikafilozófiai és teológiai hagyomány, amely azt vizsgálja, milyen feltételek mellett lehet erkölcsileg vagy jogilag igazolható a fegyveres erő alkalmazása. A fogalom nem a háború erkölcsi dicsőítését jelenti, hanem azt a feltevést, hogy a fegyveres konfliktus alapvetően rossz, amely kivételes esetekben, szigorú erkölcsi és jogi feltételek teljesülése esetén igazolható.James Turner Johnson: Just War Tradition and the Restraint of War: A Moral and Historical Inquiry. Princeton University Press, Princeton, 1981.Brian Orend: The Morality of War. Broadview Press, Peterborough, 2006.
A modern szakirodalom a témát rendszerint három fő kérdéskörre tagolja: a ius ad bellum a fegyveres erő alkalmazásának vagy a háború megindításának igazolhatóságát, a ius in bello a hadviselés közbeni magatartás erkölcsi és jogi korlátait, a ius post bellum pedig a háború utáni rendezés, felelősségre vonás, jóvátétel és béketeremtés kérdéseit jelöli. Újabb elemzésekben előfordul a ius ante bellum, vagyis a háború megelőzésének kötelessége, illetve a ius ex bello vagy ius terminatio, vagyis a háborúból való kilépés és a fegyverszünet erkölcsi feltételeinek vizsgálata is. Ezek nem klasszikus kategóriák, hanem főként a modern háborúetikai vitákban használt analitikus eszközök.Michael Walzer: Just and Unjust Wars: A Moral Argument with Historical Illustrations. Basic Books, New York, 1977.Lonneke Peperkamp: „The Blurry Boundaries Between War and Peace: Do We Need to Extend Just War Theory?” Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie, 102/3, 2016, 315–332.
Az igazságos háború hagyománya a pacifizmus és a politikai realizmus között helyezkedik el: a pacifizmussal szemben nem tekint minden fegyveres erőszakot eleve tilosnak, a realizmussal szemben viszont nem fogadja el, hogy a háború az erkölcsi és jogi ítélet körén kívül állna.Seth Lazar: „Evaluating the Revisionist Critique of Just War Theory”. Daedalus, 146/1, 2017, 113–124. DOI: 10.1162/DAED_a_00426. A második világháború szövetséges hadműveletei gyakran szerepelnek az igazolható önvédelem példáiként, míg a vietnámi háború, a 2003-as iraki háború, a humanitárius intervenciók vagy a 2022-es orosz invázió Ukrajna ellen a modern vitákban a kritériumok alkalmazásának különböző, sokszor vitatott eseteiként jelennek meg.C. A. J. Coady: Morality and Political Violence. Cambridge University Press, Cambridge, 2008.Nyirkos Tamás: „Fratelli tutti and the Christian Just War Tradition”. In: Marcin Kilanowski – Dániel Paksi (szerk.): Political Violence: Historical, Philosophical and Theological Perspectives. De Gruyter, Berlin–Boston, 2023, 53–69.
A hagyomány önértelmezése szerint az igazságos háború elmélete korlátozó jellegű: a háborúindítást nem általános politikai eszközként, hanem kivételes, erkölcsi feltételekhez kötött cselekvésként kezeli. Kritikusai ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a történelemben az igazságos háború nyelve gyakran szolgált politikai, birodalmi vagy felekezeti háborúk igazolására is. A fogalom enciklopédikus tárgyalása ezért elkülöníti egymástól a normatív elméletet, annak történeti alkalmazását és a hagyományt érő pacifista, realista, feminista, posztkoloniális és „igazságos béke” kritikákat.Alex J. Bellamy: Just Wars: From Cicero to Iraq. Polity, Cambridge, 2006.Nicholas Rengger: „On the Just War Tradition in the Twenty-First Century”. International Affairs, 78/2, 2002, 353–363. DOI: 10.1111/1468-2346.00255.
Fogalma és elnevezése
A latin iustus szó jelentése a klasszikus és keresztény latinban nemcsak „igazságos”, hanem „jogszerű”, „megfelelő” vagy „jogos” is lehet. Magyarul ezért a bellum iustum fordításaként az „igazságos háború” mellett a „jogos háború” is előfordul. Az újkori kiadói gyakorlatban és az angol szakirodalomban a bellum justum, illetve a jus ad bellum alak is gyakori, de a klasszikus latin írásmód a bellum iustum és a ius alak.Erdő Péter: Latin–magyar egyházjogi kisszótár. Szent István Társulat, Budapest, 1993.
A nemzetközi szakirodalomban a just war tradition tágabb kifejezés: a történeti, vallási, jogi és erkölcsi hagyomány egészére utal. A just war theory szűkebben a modern, rendszerezett elméleti tárgyalást jelölheti. Az ókori és középkori szerzők általában nem a mai kategóriákkal dolgoztak; a ius ad bellum, ius in bello és ius post bellum hármas felosztása a modern elemzés rendszerező nyelve.
Az igazságos háború nem azonos a szent háborúval. A szent háború rendszerint vallási parancsra, szent célra, isteni felhatalmazásra vagy vallási közösség védelmére hivatkozó háborút jelöl. Az igazságos háború hagyománya elsősorban a fegyveres erő alkalmazásának erkölcsi és jogi feltételeit vizsgálja. A két fogalom történetileg összekapcsolódhatott, például a keresztes háborúk korában, amikor a kánonjogi és teológiai érvelésben a Szentföld, a keleti keresztények és a zarándokutak védelme, illetve korábban elvesztett területek visszaszerzése a bellum iustum nyelvével is megjelent. Ez a jogi-teológiai igazolási nyelv azonban nem azonos a tényleges hadviselés erkölcsi értékelésével: a keresztes hadjáratok vallási, bűnbánati, politikai és katonai elemei túlmutattak a klasszikus igazságosháború-kategóriákon, és a hadjáratok gyakorlata — például a civil erőszak, fosztogatás vagy az 1099-es jeruzsálemi mészárlás — külön történeti és etikai viták tárgya.Frederick H. Russell: The Just War in the Middle Ages. Cambridge University Press, Cambridge, 1975.Jonathan Riley-Smith: The Crusades: A History. 2. kiadás, Yale University Press, New Haven–London, 2005.John France: The Crusades and the Expansion of Catholic Christendom, 1000–1714. Routledge, London–New York, 2005.
Áttekintő felosztás
Terület Fő kérdés Gyakori kritériumok vagy témák Ius ad bellum Mikor igazolható a fegyveres erő alkalmazása? jogos ok, legitim tekintély, helyes szándék, végső eszköz, siker ésszerű esélye, arányosság Ius in bello Hogyan kell korlátozni a hadviselést? civilek és harcolók megkülönböztetése, katonai szükségesség, arányosság, hadifoglyok és sebesültek védelme, tiltott eszközök Ius post bellum Milyen legyen a háború utáni rendezés? békeszerződés, háborús bűnök, jóvátétel, újjáépítés, politikai rendezés, megbékélés Ius ante bellum Hogyan kell megelőzni a háborút? diplomácia, fegyverzet-ellenőrzés, konfliktusmegelőzés, intézményi békeépítés Ius ex bello Mikor és hogyan kell kilépni a háborúból? fegyverszünet, kapituláció, tárgyalás, a folytatás arányossága, háborús célok felülvizsgálata
E kategóriákat a modern szakirodalom alakította ki; a klasszikus ókori és középkori szerzők még nem ezeket a fogalmakat használták.
Történeti fejlődése
Ókori Közel-Kelet és Egyiptom
Az ókori közel-keleti hagyományok nem azonosak a későbbi nyugati igazságosháború-elmélettel. Rory Cox történész az ókori Egyiptom, a hettita királyság és az izraelita hagyomány szövegei alapján amellett érvel, hogy a háború igazolásáról szóló gondolkodás jóval korábbi és földrajzilag szélesebb körű, mint ahogyan azt a klasszikus, görög-római és keresztény központú áttekintések feltételezték.Rory Cox: Origins of the Just War: Military Ethics and Culture in the Ancient Near East. Princeton University Press, Princeton–Oxford, 2023. Cox ugyanakkor nem azt állítja, hogy ezekben a kultúrákban már modern, korlátozás-központú igazságosháború-elmélet létezett. Elemzése szerint az ókori közel-keleti háborúetika elsősorban a háború szakralizálását és legitimálását szolgálta, és inkább ius pro bello-ként, vagyis „a háború melletti jogként” írható le, nem pedig a mai értelemben vett ius in bello korlátozások előzményeként.Rory Cox: Origins of the Just War: Military Ethics and Culture in the Ancient Near East. Princeton University Press, Princeton–Oxford, 2023, 441–455.
Az ókori Egyiptomban a háború igazolása a Maat fogalmához, vagyis a kozmikus rend, igazság és királyi legitimitás eszméjéhez kapcsolódott. A fáraó mint isteni megbízással rendelkező uralkodó a külső ellenséget gyakran a káosz megtestesítőjeként mutatta be, a hadjárat pedig a rend helyreállításának eszközeként jelent meg. Hasonló logikák találhatók a hettita diplomáciai és királyi szövegekben, amelyekben a szerződésszegés, esküszegés vagy lázadás büntetése háborús okként szerepelhetett. Ezek az előzmények nem a modern humanitárius korlátozásokkal azonosak, hanem a politikai-teológiai legitimitás nyelvéhez tartoznak.
Indiai, kínai és más nem nyugati hagyományok
Az indiai hagyományban a dharmayuddha, vagyis a dharma szerinti háború fogalma a háború erkölcsi rendjét és a harcos kötelességét kapcsolta össze. A Mahábhárata és a későbbi hindu jogi és etikai szövegek egyszerre tartalmaznak a harcosi kötelességre, az arányos harcra és bizonyos tiltott cselekményekre vonatkozó elemeket. Kaushik Roy szerint a hindu hagyományban nem egyetlen egységes háborúelmélet alakult ki, hanem több, egymással feszültségben álló norma: a királyi kötelesség, a harcosi becsület, a rituális rend és a politikai hasznosság szempontjai együtt voltak jelen.Kaushik Roy: „Norms of War in Hinduism”. In: Vesselin Popovski – Gregory M. Reichberg – Nicholas Turner (szerk.): World Religions and Norms of War. United Nations University Press, Tokyo–New York–Paris, 2009, 30–59.
A szikh hagyományban a dharamyudh az igazságos, többnyire védekező háború fogalmát jelöli. A fegyveres önvédelem jelentősége különösen Guru Arjan kivégzése után, Guru Hargobind idején erősödött meg, aki a miri-piri, vagyis a világi és lelki tekintély egységének elvét hangsúlyozta, és a közösség fegyveres védelmét is megszervezte. A későbbi szikh értelmezésekben a fegyveres harc csak igazságos célból, elnyomás ellen, a békés eszközök kimerítése után tekinthető igazolhatónak.Vesselin Popovski – Gregory M. Reichberg – Nicholas Turner (szerk.): World Religions and Norms of War. United Nations University Press, Tokyo–New York–Paris, 2009.
A kínai hadietikai gondolkodás a hadakozó fejedelemségek korában különösen gazdag volt. Mo Ti és követői élesen bírálták az agresszív háborút, ugyanakkor bizonyos védekező háborúkat, más államoknak nyújtott védelmi segítséget és ritka esetekben büntető jellegű fegyveres fellépést igazolhatónak tartottak. A motisták elutasították az indokolatlan agressziót, de bizonyos védelmi és büntető háborúkat elvileg igazolhatónak tartottak. A yi bing (義兵), vagyis az „igaz fegyveres fellépés” fogalma a későbbi szövegekben a büntető hadjárat és a morális uralkodói rend helyreállításának nyelvéhez kapcsolódott; összefüggésben állt az Égi Megbízatás, a tianming gondolatával, amely szerint a legitim uralkodó az égi és erkölcsi rend nevében léphet fel a zsarnok vagy rendbontó hatalom ellen.Chris Fraser: „The Mozi and Just War Theory in Pre-Han Thought”. Journal of Chinese Military History, 5/2, 2016, 135–175.Daniel A. Bell: „Mencius on Just War: A Comparison with Political Thought in Ancient India”. In: Amitav Acharya – Daniel A. Bell – Rajeev Bhargava – Yan Xuetong (szerk.): Bridging Two Worlds: Comparing Classical Political Thought and Statecraft in India and China. University of California Press, Oakland, 2023, 208–220.
A buddhista hagyományban az erőszakmentesség és az együttérzés eszméje erős, de a buddhista királyságok történetében az állami védelem, a rendfenntartás és a közösség megóvása is felmerült. A zsidó hagyományban a rabbinikus jog megkülönböztette a kötelező háborút és az engedélyezett háborút; a pontos kategóriák és alkalmazásuk korszakonként és értelmezőnként eltértek.
Görög-római előzmények