II. Metrophanész (), 1440 és 1443 között volt Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája. Püspöki és pátriárkai működése szorosan összefonódott a keleti és a nyugati egyház egyesítésére irányuló törekvésekkel.

Élete II. Metrophanész korábban Küzikosz metropolitája volt. VIII. Ióannész bizánci császár őt is beválasztotta a görög küldöttségbe, amely részt vett a Firenzei zsinaton. Bár a zsinat tárgyalásain nem játszott meghatározó szerepet, támogatta a keleti és a nyugati egyház unióját. II. József konstantinápolyi pátriárka halálát követően VIII. Ióannész császár Metrophanészt jelölte a pátriárkai trónra.

Megválasztására 1440. május 4-én vagy 5-én került sor. Az unió támogatói ezt jelentős sikernek tekintették. 1440. május 15-én, áldozócsütörtök ünnepén tartott beiktatási liturgiáján II. Metrophanész a római pápa nevét is megemlítette a szertartás során. Emiatt a konstantinápolyi papság és a hívek jelentős része – Efezusi Szent Márk vezetésével – megtagadta a szentáldozásban való részvételt. Efezusi Márk ezt követően elhagyta Konstantinápolyt Antóniosz hérakleiai metropolita társaságában, és Efezusba vonult vissza. Több más egyházi személy, köztük Theodórosz Agallianosz is lemondott tisztségéről. A pátriárka határozottan fellépett az unió ellenzőivel szemben. Több olyan püspököt is elmozdított hivatalából, akiket szakadáskeltőnek (szakadárnak) tekintett, helyükre pedig a firenzei uniót támogató főpapokat nevezett ki. 1443-ban VIII. Ióannész császár teológiai vitát rendezett két latin püspök és Efezusi Szent Márk között. A vita után mindkét fél saját győzelmét hirdette. Ugyanebben az évben a Alexandriai pátriárka, a Jeruzsálemi pátriárka és az Antiókhiai pátriárka – jóllehet képviselőik korábban aláírták a firenzei uniót – közösen kiközösítették (anatéma alá helyezték) II. Metrophanészt.

Mivel Metrophanész úgy érezte, hogy a császár nem támogatja kellőképpen a kialakult válságban, megbetegedett, lemondott a pátriárkai tisztségről, majd 1443. augusztus 1-jén meghalt. A korabeli hagyomány szerint halálát a bánat okozta. 1445-ig nem töltötték be ténylegesen a konstantinápolyi pátriárkai széket, így a firenzei unió ügye két éven át vezető nélkül maradt.

Fordítás

Források Louis Bréhier, Le Monde byzantin, vol. 1 : Vie et mort de Byzance, Paris, Albin Michel, 1969 (1re éd. 1946). Ivan Djuric, Le crépuscule de Byzance, Paris, Maisonneuve et Laroche, 1996 (). Venance Grumel, Traité d'études byzantines, vol. I : La chronologie, Paris, Presses universitaires de France, coll. « Bibliothèque byzantine », 1958. Donald MacGillivray Nicol (trad. de l'anglais), Les derniers siècles de Byzance : 1261–1453, Paris, Les Belles Lettres, 2005, 530 p. (). Nicolas Viton de Saint-Allais, L'art de vérifier les dates, t. I, Paris, 1818, p. 493.

Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája

Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:1443-ban elhunyt személyek