bélyegkép|Dublin déli városközpontjának légi felvétele, északra nézve a Trinity College felé Dublin Európa egyik legrégebbi fővárosa; több mint ezer éves múltra tekint vissza. Az évszázadok során, és különösen a 18. században, vagyis a György korban, jellegzetes építészeti stílusra tett szert. Az 1960-as évek óta Dublint jelentősen átalakították, aminek következtében néha korábbi épületeket cseréltek le. Ennek egy része vitatott volt, a műemlékvédők nemkívánatosnak tartották a fejlesztést.
Györgykori Dublin 1932-ben Éamon de Valera Fianna Fáil pártja többséget szerzett az általános választásokon. A nagyobb pénzügyi forrásoknak köszönhetően jelentős változások kezdődtek. Elkezdődött egy terv, amelynek célja a bérházak tisztességes lakhatási lehetőségekkel való felváltása Dublin szegényei számára. Terveket terjesztettek elő számos, a György korszakból származó, bérházakká alakult épület teljes lebontására.
A Viceregal Lodge lebontását javasolták, hogy helyet adjanak Írország elnökének új hivatalának, amelyet az 1937-es ír alkotmány hozott létre. A Merrion Square-t, a hatalmas Görgy kori kúriákkal, lebontását javasolták, hogy három oldalán egy nemzeti múzeumot, egy nemzeti római katolikus katedrálist és egy nemzeti művészeti galériát építsenek helyette. Bár készültek tervek, keveset valósítottak meg, és a megvalósulatlanokat 1939 szeptemberében , a második világháború kitörésekor felfüggesztették. Dublin Írország semlegességének köszönhetően elkerülte a háború tömeges bombázását, bár a német légierő néhány bombát ledobott, amelyek elérték az Északi Strand munkásnegyedét.
1945-re a György kori Dublin tervezett pótlását elvetették, és a Viceregal Lodge-ot (1938-ban Áras an Uachtaráin névre keresztelték át) elnöki rezidenciaként állították helyre.
Az 1950-es évektől kezdve az ír kormány fejlesztési politikája veszélybe sodorta a György stílusú Dublin városrészét. A Mountjoy téren egyre több elhagyatott telek jelent meg. Amikor a Leinster House közelében, a Kildare Place-en álló nagy György kori házak sorát lebontották, Kevin Boland, a Fianna Fáil minisztere örömét fejezte ki, mondván, hogy azok mindazt szimbolizálták, amivel ő ellentétben állt. Emellett „öves grófoknak” nevezte az Ír Georgiánus Társaság vezetőit, akik közül néhányan arisztokrata háttérrel rendelkeztek, és akik a György kori épületek megőrzése érdekében hozták létre a szervezetet.
Az 1960-as években a világ leghosszabb György kori stílusú épületsorát megszakította az ESB, amely engedélyt kapott egy modern irodaház építésére. Az 1980-as évekre a Dublin Corporation útbővítési tervei érintették a belváros néhány régi területét a Christ Church-székesegyház környékén. 1979-ben a Dublin Corporation egy irodaházat épített a Wood Quay-en, egy feltárt viking lelőhelyen.
1980-as évek – változás a politikában bélyegkép|A dublini Spire, Dublin egyik legújabb emlékműve, a világ legnagyobb szobra Az 1980-as és 1990-es években nagyobb erőfeszítéseket tettek Dublin régebbi épületeinek megőrzésére. A Dublin Corporation útszélesítési terveit elvetették. Szigorú megőrzési szabályokat alkalmaztak, a megmaradt tereket érintetlenül hagyva, bár a három déli tér közül a St. Stephen's Green már elvesztette György kori építészetének nagy részét.
Az 1960-as években zajlott az egyik legkorábbi csata a György kori Dublin megőrzéséért, az úgynevezett Hume Street-i csata, melynek sarka a St. Stephen's Greenre nyílt. Ott egy ingatlanfejlesztő végül sikeres kísérlete egy György kori háztömb lebontásával országos hírnévre tett szert, és híressé vált, mivel diákok, hírességek és leendő politikusok küzdöttek a György kori épületek lebontásának megakadályozásáért. Az eredeti épületek elvesztek, és a fejlesztő György kori stílusú épületeket épített a helyükre.
Az 1990-es évekre a Dublini Városi Tanács aktívan részt vett a György kori épületek megőrzésében; az eredmények között szerepelt a Városháza tizennyolcadik századi belső térének helyreállítása (a viktoriánus és edward-korabeli toldalékok és átépítések eltávolításával), valamint Nelson oszlopának (egy O'Connell Streeten található emlékmű, amely a város látképét uralta, amíg a republikánusok 1966-ban fel nem robbantották) helyébe egy új dublini tornyot építettek, a világ legmagasabb szobrát, amely a régi oszlop helyén állt, és amely az egész városban látható.
Temple Bar A szemléletváltás tükröződött Temple Bar fejlődésében, Dublin egyik azon kevés városrészében, amely túlélte a középkori utcák György-korabeli fejlesztők általi pusztítását. Megőrizte eredeti középkori utcaalapját. Még az 1980-as évek közepén is a Temple Bart a város szegény, leromlott részének tekintették, amely hosszában a College Green- i régi parlamenti épületektől a Városházával szemben lévő Parliament Streetig, szélességében pedig a Dame Streettől a városi rakpartokig húzódott. Az 1970-es években a Córas Iompair Éireann (CIÉ), az állami közlekedési vállalat felvásárolta a környék számos épületét azzal a céllal, hogy egy nagy, modern központi buszpályaudvart építsen a helyszínen. Ez a középkori utcákat és épületeket (bár az utcahálózat középkori volt, a legtöbb épület nem az, mivel a 18. vagy 19. századból származott) egyetlen nagy buszpályaudvarral és egy hozzá tartozó bevásárlóközponttal váltotta volna fel. A finanszírozás késedelme azonban arra késztette a CIÉ-t, hogy jelképes bérleti díjakért adja bérbe az épületeket. Az épületek nagy részét művészek bérelték, ami hirtelen és váratlanul egyfajta „kulturális negyed” megjelenését hozta létre, amelyet Párizs bal partjához lehetne hasonlítani. Bár a CIÉ névleg elkötelezett maradt a tervezett újjáépítés mellett, a Temple Bar negyed nyüzsgése a megőrzésére irányuló követelésekhez vezetett. Az 1980-as évek végére a buszpályaudvar terveit elvetették, és egy főtervet dolgoztak ki, hogy a Temple Bar megőrizze Dublin kulturális központjaként betöltött pozícióját.
Ennek eredményeként a középkori utcaépítészet fennmaradt, azonban a bérleti díjak meredeken emelkedtek, ami a művészeket máshová kényszerítette. Helyüket éttermek és bárok váltották fel, amelyek turisták ezreit vonzzák. Ezt egyesek a túlzott kereskedelmi jellegűvé válás és a túlzott alkoholfogyasztás miatt bírálták. A környék néhány történelmibb épületét átalakították a folyamat során, nevezetesen a Szent Mihály és János római katolikus templomot, a város egyik legrégebbi katolikus templomát, amely a büntetőtörvények hatályon kívül helyezése és a katolikus emancipáció előtti időkből származik. Belső részét egy turistáknak szánt "viking kalandközpont" váltotta fel, amely azonban pénzügyi problémákba ütközött.
A Temple Bart használták díszletként a Túl az Óperencián film néhány külső jelenetéhez.
2002 decembere és 2003 januárja között épült fel a dublini Spire az O'Connell utcán. Ez egy 120 méter magas, kúpos fémoszlop, amely Dublin belvárosának legmagasabb építménye, kilométerekről látható. Hét darabból állították össze Írország legnagyobb darujával. Az 1966-ban felrobbantott Nelson-oszlopot váltotta fel.
Archer's Garage incidens bélyegkép|Az újjáépített Archer's Garage, Dublin 1999 júniusában az O’Callaghan szállodaláncnak dolgozó kivitelezők jogtalanul lebontották a Fenian Streeten található, műemlékvédelmi oltalom alatt álló art deco stílusú garázst. A heves tiltakozások nyomán a fejlesztő, Noel O’Callaghan újjáépítette a garázst, miután a dublini városi tanács 1 000 000 eurós bírsággal és/vagy szabadságvesztéssel fenyegetve erre kötelezte.
A rekonstrukció nem az eredeti pontos másolata.
Fordítás
Kategória:Dublin