bélyegkép|alt=Hans Memling Az utolsó ítélet című triptichonja, középen Krisztussal és az ítélet jelenetével|Hans Memling: Az utolsó ítélet. A keresztény hitvallások Krisztus visszatérését az ítélettel kapcsolják össze. Jézus második eljövetelével kapcsolatos jóslatok alatt olyan vallási vagy vallási jellegű dátumos várakozások értendők, amelyek Jézus Krisztus parúziájára, az utolsó ítéletre, az elragadtatásra, az ezeréves ország kezdetére vagy a keresztény végidő valamely döntő eseményére adtak meg konkrét évet, napot vagy időszakot. Krisztus dicsőséges visszatérése a történeti kereszténység hitvallási eleme: a hitvallások szerint Krisztus „eljön ítélni élőket és holtakat”. A katolikus, ortodox és több protestáns teológiai hagyomány a konkrét nap kiszámítását elutasítja; ennek bibliai alapja többek között a Mt 24,36, Mk 13,32 és ApCsel 1,7.
A jelen szócikk nem általános világvége-lista, hanem csak olyan eseteket sorol fel, amelyeknél a várakozás Jézus visszatéréséhez, a keresztény millenniumhoz, az ítélethez vagy az elragadtatáshoz kapcsolódott. A válogatás csak olyan tételeket tartalmaz, amelyekhez ellenőrizhető másodlagos forrás vagy ismert elsődleges szöveg kapcsolódik. Több sikertelen jóslatot később lelki, láthatatlan vagy mennyei eseményként magyaráztak.
Fogalmi háttér
A görög parousia szó jelentése „jelenlét”, „megérkezés”, illetve „eljövetel”. A keresztény szóhasználatban Krisztus dicsőséges eljövetelére utal. A katolikus teológia gyakran a „dicsőséges eljövetel” kifejezést használja, mert szerinte ez jobban elkülöníti Krisztus első, szolgai alakban történt eljövetelét a végső kinyilvánulástól.
A keresztény irányzatok eltérően értelmezik az ezeréves országot. A premillennializmus szerint Krisztus visszatérése megelőzi a millenniumot. A postmillennializmus szerint Krisztus a millennium után tér vissza. Az amillennializmus az ezeréves országot többnyire nem szó szerinti földi korszaknak tekinti. A dátumos jóslatok főként a millenarista és premillennialista közegben terjedtek el, de más hagyományokban is előfordultak.
A 19. századtól a diszpenzacionalizmus is hatott az angolszász végidő-irodalomra. John Nelson Darby és a Scofield-féle jegyzetes Biblia nyomán az elragadtatás, Izrael történeti szerepe és a prófétai korszakok számítása sok evangéliumi körben hangsúlyos lett.
A preterista értelmezések egy része Jézus végidőre vonatkozó beszédeit részben vagy egészben Jeruzsálem és a templom 70-es pusztulására vonatkoztatja. Ez nem mindig jelent dátumos parúziajóslatot, de árnyalja azt a kérdést, hogy a bibliai „közeli” várakozás miként kapcsolódik történeti eseményekhez.
Értelmezési alapok és felekezeti különbségek
A táblázatokban szereplő várakozások nem ugyanabból az eszkatológiai rendszerből származnak. A történelmi egyházak hitvallási tanítása Krisztus visszatérését, a feltámadást és az ítéletet állítja, de a pontos időpont kiszámítását rendszerint elutasítja. A dátumos mozgalmak ezzel szemben többnyire valamely bibliai időszakaszt, történeti eseményt vagy prófétai jelképet kapcsoltak össze konkrét kronológiával.
A számítások egyik gyakori alapja a historicista nap–év értelmezés volt, amely Dániel könyvének és a Jelenések könyvének időszakait – például az 1260 napot, a 2300 estét és reggelt vagy a „hét időt” – évekként értelmezte. Ezt a módszert különböző protestáns, adventista és bibliakutató körök eltérően alkalmazták. A milleriták Dán 8,14 alapján Krisztus visszatérését várták 1843–1844-re; a nagy kiábrándulás után a Hetednapi Adventista Egyházhoz vezető irányzat 1844-et nem földi parúziaként, hanem Krisztus mennyei szolgálatában kezdődő vizsgálati ítéletként értelmezte.
Más várakozások a millenarizmus és a diszpenzacionalizmus rendszeréhez kapcsolódtak. Ezekben a Jelenések könyve 20. fejezetének ezeréves országa, az Izraelre vonatkozó próféciák, az elragadtatás és a nagy nyomorúság sorrendje kapott szerepet. Az amerikai evangéliumi kultúrában különösen Izrael államának 1948-as megalakulása, Jeruzsálem 1967-es helyzete és a közel-keleti konfliktusok váltak gyakran végidőbeli jelként értelmezett történeti eseményekké.
A Bibliakutatók és később Jehova tanúi kronológiájában a „pogányok ideje”, Jeruzsálem pusztulásának dátuma és a 2520 éves számítás lett meghatározó. A viták jelentős része abból adódik, hogy a mozgalom a kiindulópontot i. e. 607-re teszi, miközben a történeti kronológia Jeruzsálem neobabiloni pusztulását általában i. e. 587/586-ra datálja.
A nem főáramú keresztény és ezoterikus irányzatok más fogalomrendszert használtak. A teozófiai, antropozófiai vagy New Age-jellegű várakozások sokszor nem Krisztus látható történelmi visszatéréséről, hanem rejtett, lelki, kozmikus vagy „éterikus” jelenlétről beszéltek. Ezeket a nézeteket ezért külön kell kezelni a történelmi keresztény egyházak hitvallási parúziatanításától.
Ókori várakozások Az ősegyház idején és az ókeresztény korban a hívők felfokozott eszkatologikus lázban éltek, azaz szentül hitték, hogy Jézus Krisztus második eljövetele (a parúzia) még az ő életükben, rendkívül hamar bekövetkezik. Ez a korai várakozás alapjaiban határozta meg a mindennapjaikat, a vértanúsághoz való hozzáállásukat és az anyagi javaktól való elfordulásukat.
Ahogy telt az idő és a visszatérés késett, a keresztény közösségeknek teológiailag fel kellett dolgozniuk a várakozás elhúzódását, ám a történelem során időről időre újabb, intenzív várakozási hullámok söpörtek végig az egyházon.
Az ókor nagyobb keresztény várakozási hullámait az alábbi táblázat foglalja össze: Időszak / évszámVárakozási hullám / mozgalom A várakozás alapja és jellege1. századApostoli korszak(Újszövetségi közösségek)Pál apostol korai levelei és a Jelenések könyve alapján a hívők Krisztus azonnali visszatérését várták, még a saját generációjuk életében.150–170 körülMontanizmus (Új Prófécia)Kis-Ázsiából induló karizmatikus mozgalom. Montanus és prófétanői azt hirdették, hogy a Mennyei Jeruzsálem hamarosan leszáll a földre (Phrygiában). A hangsúly nem egyetlen évszámon, hanem a közelinek tartott végidőn volt.200 körülHippolütosz, Sextus Julius Africanus, Irenaeus és a korai kronológusokRómai Hippolytus és más atyák számításai szerint a világ 6000 évig tart. Úgy vélték, Krisztus a világteremtés után 5500-ban született, így a világ végét szigorúan az 500. évre tették, ami átmenetileg csillapította a pánikot.250 körülDecius-féle keresztényüldözések koraA Római Birodalom általános válsága és a brutális üldözések miatt sokan hitték, hogy a keresztényellenes (Antikrisztus) eljött, és a végidők csapásai zajlanak.4. század végeDonatista eszkatalógia és a birodalmi fordulatAmikor a Római Birodalom kereszténnyé vált, a radikális donatisták ezt az Antikrisztus cselének látták, és a világ közeli végét hirdetve véres vértanúságokat kerestek.
Középkori várakozások A középkorban a Krisztus visszatérésébe vetett hit továbbra is meghatározó maradt, de a várakozás jellege átalakult. A korszakot a számmisztika, a bibliai próféciák politikai eseményekre való rávetítése, valamint a társadalmi és egyházi válságok miatti világvége-hangulat uralta.
A középkor legnagyobb és legintenzívebb várakozási hullámait az alábbi táblázat foglalja össze: Időszak / évszámVárakozási hullám / mozgalom A várakozás alapja és jellege1000 körülAz első évezred fordulója (Millenizmus)A Jelenések könyvében szereplő 1000 éves messiási királyság lejárta miatti félelem. Bár a pánik mértékét a későbbi korok eltúlozták, sokan tömegesen zarándokoltak Jeruzsálembe, és javakat adományoztak az egyháznak a közeli ítélet miatt.12. század végeJoachim de Fiore és követőiA kalábriai apát a történelmet a Szentháromság mintájára három korszakra osztotta. Számításai szerint 1260-ban kellett kezdődnie a Szentlélek korszakának, amely elhozza az egyház megtisztulását és Krisztus eljövetelét.1259–1260, 1349Flagelláns mozgalmak (önkorbácsolók)A nagy éhínségek, háborúk és a fekete halál (pestisjárvány) idején fellépő tömegek. Isten közvetlen büntetésének és a világvégének a jeleként értelmezték a csapásokat, és nyilvános bűnbánattal készültek a parúziára.1368 vagy 1370Jean de Roquetaillade, ferences apokaliptika Az Antikrisztus megjelenését és a végidőbeli fordulatot a 14. század közepére–végére várta; a millennium kezdetét 1368-ra vagy 1370-re helyezte.1419–1434Huszita háborúk (Táboriták)A husziták mozgalma részben egy radikális vallási mozgalom volt. A táboriták szentül hitték, hogy a katolikus egyház az Antikrisztus birodalma, és fegyverrel kell megtisztítaniuk a világot, mert Krisztus hamarosan visszatér, hogy felállítsa földi királyságát. 1492 egyes orosz ortodox körök A bizánci naptár szerint ez az év a világ teremtésétől számított hetedik évezred végéhez kapcsolódott. Egyes orosz keresztények ezt világkorszak-váltásként értelmezték.. Nem egységes egyházi tanítás volt.15. század végeGirolamo Savonarola firenzei uralmaA reneszánsz pápaság korrupcióját látva Savonarola Isten ostoraként és az apokalipszis előszeleként hirdette meg Firenze erkölcsi megtisztítását, ami a „Hiúságok máglyájához” és radikális eszkatologikus várakozáshoz vezetett.
Kora újkori várakozások
Dátum vagy időszak Személy vagy csoport Háttér Várakozás Megjegyzés 1504 körül Sandro Botticelli reneszánsz apokaliptikus értelmezés Botticelli Misztikus születés című festményének görög felirata a Jelenések könyvére és a „fél idő” motívumára utal. Egyes értelmezések szerint a festő Itália bajait a nagy nyomorúság részeként látta, és a millenniumot 1500 után néhány évvel várta. A kép nem egyszerű naptári jóslat, hanem apokaliptikus műértelmezés. 1524. február 20. Johannes Stöffler asztrológiai-apokaliptikus számítás A Halak jegyében bekövetkező bolygóegyüttállást nagy áradás vagy végidőbeli fordulat jelének tekintette. Az esemény elmaradt. 1524–1526 Thomas Müntzer és más radikális reformációs körök anabaptista és parasztháborús apokaliptika A végidő közelségét és a szentek történelmi győzelmét a parasztháború eseményeivel kapcsolták össze. A mozgalmakat a reformáció főárama is bírálta. 1533. október 18. vagy 19. Michael Stifel lutheránus matematikai kronológia Stifel a végítélet kezdetét reggel 8 órára számította ki. A dátum elmaradt; több forrás október 18-at, mások október 19-et adnak meg. A dátumingadozás miatt a táblázatokban mindkét nap előfordul. 1534–1535 münsteri anabaptisták radikális reformáció A münsteri kommün vezetői a várost végidőbeli Sionként értelmezték. A kísérlet 1535-ben katonai vereséggel végződött. A történet a politikailag radikalizált apokaliptika gyakori példája. 1673 William Aspinwall ötödik monarchisták Az ötödik monarchisták egy része Krisztus földi uralmát és a szentek kormányzását a 17. századra várta. Aspinwall 1673 körülre tette a millennium kezdetét. A polgárháború utáni angol vallási közeghez kötődik. 1694 Johann Jacob Zimmermann pietista-millenarista protestantizmus Zimmermann Jézus visszatérését és a világ végét 1694-re várta. Követői közül többen az Újvilágba indultak. A kivándorlás is végidőbeli jelentést kapott. 1700 Henry Archer ötödik monarchista eszkatológia Archer az 1700. évhez kapcsolta a szentek országának kezdetét. A várakozás a Jelenések könyve politikai olvasatához kötődött. 1757 Emanuel Swedenborg svéd misztikus kereszténység Swedenborg szerint az utolsó ítélet 1757-ben a szellemi világban ment végbe, nem látható földi kataklizmaként. A sikert lelki beteljesülésként értelmezte. 1770 Ann Lee és a shakerek shaker vallási mozgalom A shakerek Ann Lee-t Krisztus második megjelenésének női, lelki alakjaként értelmezték. Nem napra megadott világvégejóslat, hanem vallási önértelmezés.
19. századi várakozások