V. Ember Mária (Ember Mária; Varjú Domokosné) (Máramarossziget, 1914. július 14. – Budapest, 1999. december 23.Gyászjelentése) művészettörténész.
Életpályája 1947-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet szakán végzett. 1948-ban művészettörténet, keresztény régészet és klasszika-archeologia tárgyakból, a képrestaurálás történetéről és technikájáról írt értekezésével doktori oklevelet szerzett. 1949-ben kitanulta a női szabó mesterséget, és szabósegédként kezdett dolgozni. 1949. október 24-től a Magyar Történeti Múzeum Történeti Osztályán megbízott restaurátor volt.
1952-től a múzeum tudományos munkatársa volt. 1954-ben részt vett az egri kripták feltárásában.
1974-ben nyugdíjba vonult.
Munkássága Kezelte a múzeumi textíliákat, műtárgyakat tisztított, konzervált és restaurált, öltözékeket készített elő kiállításokra, részt vett a budapesti és a vidéki múzeumi kiállítások rendezésében. A Múzeumi Központ által szervezett konzervátori tanfolyamon a restaurálást oktatta, a Restaurálás kézikönyvében a textíliákra vonatkozó részt írta (1950). A textiltörténeten belül három fő terület érdekelte: a magyar úrihímzés története, motívumai és azok vándorlása; a XVI.-XVII. századi magyar viselettörténet és a Textilgyűjtemény művészettörténeti szempontból kiemelkedő műtárgyainak kutatása, ismertetése. A régészeti munka tudományos eredményeit a Folia Archeológiában tette közzé (Az egri Rozália kápolna textiljei, 1957; Az egri Rozália kápolna cipői, 1962). Publikálta a múzeum legjelentősebb műtárgyait (II. Lajos magyar király és felesége ruhája, 1962), majd e témában összegző munkát írt Régi textíliák (1980) címmel. Viselettörténeti munkásságának jelentős állomása a XVI.-XVII. századi magyar női és férfiviseletről írt két tanulmánya; írott és képi forrásokkal együtt közölte az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében megőrzött öltözékeket és öltözék-kiegészítőket. A sárospataki plébániatemplom kriptájában feltárt női és férfiöltözékek szabásmintáit is megadta, s az öltözékek között kronológiai sorrendet állított fel (XVI.-XVII. századi ruhadarabok a sárospataki templom kriptájából, 1966-1967); ezzel a felfedezésével a ruhadarabok datálásának új, pontosabb módszerét adta. Tudatos gyűjtőmunkája által a textilgyűjtemény 10.000 darabot számláló, jelentős együttessé vált, a műtárgyakról pontos, szakszerű, részletes nyilvántartást hagyott az utódokra. Legjelentősebb tanulmányaiban az úrihímzések motívumaival, a magyar lábbeliviselettel, a XVI.-XVII. századi magyar férfi és női viselettel foglalkozott. Nyugdíjba vonulása után írta meg a XVII.-XVIII század jellegzetesen magyar hímzéstípusával kapcsolatos kutatásait összegző Úrihímzés (1981) című művét. Utolsó tanulmányát is ebben a témában, Csernyánszky Mária művészettörténész 90. születésnapja alkalmából írta: Minták és változataik az úrihímzéseken (Ars Decorativa, 13. 1993).
Magánélete Második férje 1953-tól Varjú Domokos restaurátor, ipari iskolai tanár volt.
Temetése az Új köztemetőben történt.
Művei Az egri Rozália kápolna textiljei (1957) Az egri Rozália kápolna cipői (1962) II. Lajos magyar király és felesége ruhája (1962) Magyar viseletformák (Folia Archaeologica, 8. 1966. 205-226.) XVI.-XVII. századi ruhadarabok a sárospataki templom kriptájából (1966–1967) A kesztyű készítése és viselete Magyarországon (Folia Historica, 2. 1973. 7-21.) Régi textíliák (Budapest, 1980) Úrihímzés (Budapest, 1981) Minták és változataik az úrihímzéseken (Ars Decorativa, 13. 1993)
Díjai Szocialista Kultúráért (1962)
Jegyzetek
Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, 2002
Kategória:1914-ben született személyek Kategória:1999-ben elhunyt személyek Kategória:Az Új köztemetőben eltemetett személyek