Lőrincze Lajos (Szentgál, 1915. november 24.Születése bejegyezve a szentgáli polgári anyakönyv 85/1915 száma alatt – Budapest, 1993. október 11.) nyelvész, tanár.
Kutatási területét a névtudomány, a nyelvjáráskutatás, a mai magyar nyelv és a nyelvművelés képezte. Társszerzője volt a Nyelvművelő kézikönyvnek1–2. köt. 1984–1985 és A magyar nyelvjárások atlaszának.1–4. köt. 1968–1978
Szakmai életrajza Szülőfalujának református elemi iskolájába járt, majd a Pápai Református Kollégiumba került, itt érettségizett. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott, 1941-ben szerzett magyar–német szakos középiskolai tanári diplomát, Eötvös -kollégistaként. 1941-től a Magyarságtudományi Intézetben kapott tanársegédi állást. 1943–1945 között a Pápai Református Kollégiumban, 1946-tól 1948-ig a Kelet-európai Tudományos Intézetben tanított. 1949-től az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársa lett. 1952-ben szerezte meg kandidátusi tudományos fokozatát, később címzetes egyetemi docensi címet kapott. 1959-től osztályvezetői, majd helyettes igazgatói kinevezést nyert a munkahelyén, 1971-től tanácsadói tisztet töltött be. 1985-ben nyugalomba vonult, de továbbra is részt vett a tudományos közéletben és a nyelvművelésben.
1952-ben Kodály Zoltán biztatására indította meg a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című nyelvművelő műsorát, majd 1979-től a műsor szerkesztőbizottságának elnöke lett. Műsorában a magyar nyelv egy-egy kérdésével foglalkozott, ízesen szép beszédét a közönség széles rétegei hallgatták.
A Nyelvtudományi Társaság alelnöke volt 1953-tól, ezen belül a magyar szakosztály elnöke. 1954-től a Magyar Nyelvőr felelős szerkesztője lett; az MTA lapja különszámmal emlékezett meg róla, születésének 90. évfordulója alkalmából. Széles körben ismertté tette nevét a Magyar Televízióban készített nyelvművelő műsora. Nevéhez fűződik a Magyar Televízió első telefonos műsora Tessék kérdezni – a nyelvész válaszol címmel, műsorvezetője volt ennek az adásnak.
1972-től szerkesztőbizottsági tag volt a Nyelvünk és Kultúránk című szakfolyóiratnál, 1979-től főszerkesztője az Édes anyanyelvünk című folyóiratnak, közben a Magyarok Világszövetségének is elnökségi tagjává választották.
Társalapítója volt a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának (ismertebb nevén az Anyanyelvi Konferencia, 1970).
Emlékezete Szentgálon, szülőfalujában emlékház, emléktábla, dombormű őrzi emlékezetét, a falu iskoláját is híres szülöttéről nevezték el. bélyegkép|jobbra|240px|Lőrincze Lajos sírja Budapesten. Farkasréti temető: 6/18-1-37
Főbb művei Földrajzi neveink élete (1947) Magyar nyelvjárási bibliográfia 1817–1949 (Benkő Loránddal, 1951) Nyelv és élet (1953) A magyar nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere (1955) Nyelvművelő (1956) Édes anyanyelvünk (1961) Nyelvőrségen (1968) Emberközpontú nyelvművelés (1980)
Díjai, elismerései Állami Díj II. fokozat (1970) – Az anyanyelvi műveltség terjesztése és a magyar nyelvművelés terén végzett több mint két évtizedes munkájáért. SZOT-díj (1975) Apáczai Csere János-díj (1981) Révai Miklós-emlékérem (1985) Pais Dezső-díj (1990) Kosztolányi Dezső-díj (1992) Erzsébet-díj (1992)
Jegyzetek
Források
További információk A Magyar Nyelvőr emlékszáma Lőrincze Lajos születésének 90. évfordulójára Novák Gábor: Száz éve született Lőrincze Lajos, a magyar nyelvművelés apostola – Beszélgetés Bencédy József nyelvésszel, Könyv és Nevelés, 2015/3, 107–114. o. A Magyar Televízió archív felvétele Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött munkáinak listája Balogh Ferencné: Lőrincze Lajos – Emlékezés és bibliográfia Lőrincze Lajos portrészobor születésének centenáriumára
Kategória:1915-ben született személyek Kategória:1993-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar nyelvészek Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Eötvös-kollégisták Kategória:Állami díjasok Kategória:Apáczai Csere János-díjasok Kategória:SZOT-díjasok Kategória:Erzsébet-díjasok Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek Kategória:Magyar Kultúra Lovagjai Kategória:Névtan Kategória:Magyar magyartanárok