Scholz László Károly (időnként helytelenül Scholtz, Scholcz, költői álneve 1936–1950 között Solt László; Budapest, 1911. május 29. – Budapest, 2005. április 21.) evangélikus lelkész, a huszadik századi Magyarországi Evangélikus Egyház egyik legnagyobb, máig ható teológusa. Cserháti Sándor, az Evangélikus Teológiai Akadémia egykori dékánja szerint:

„[…] jelentőségét Evangélikus Teológiánk számára elsősorban abban a mértékben látom, amelyet egész életműve állít elénk. Igazságszeretetének, teológiai megállapításainak, nyelvi kifejezőeszközeinek igényessége magas és nehezen meghaladható mércét állít az itt folyó munka elé.”

Élete thumb|237px|jobbra|A soproni teológia épülete napjainkban 1911-ben született, anyai részről evangélikus, apai részről római katolikus, szegény szülők gyermekeként. 1921–1929 között a Fasori Gimnázium tanulója, majd 1929–1933 között az akkor még soproni „teológián”, azaz az Erzsébet Tudományegyetemhez tartozó Evangélikus Hittudományi Karon (a mai EHE elődjén) szerezte egyetemi végzettségét, kitüntetéssel.

1933. december 24-én Raffay Sándor püspök szentelte lelkésszé a deák téri templomban, ahol ekkortól segédlelkész, s közben (1935–1936) két féléven át a berlini Collegium Hungaricum ösztöndíjasa (erről több beszámolót is írt) – egy alkalommal nácik az életére törtek, mert nem énekelte velük (nem is ismerte) a pártindulót. Később, 1938–1940 között vallástanár a Fasorban, majd 1940–1941 során (újra a Deák téren) püspöki másodlelkész.

thumb|237px|jobbra|A zuglói evangélikus templom 1941. szeptember 7-ével került életének meghatározó helyszínére, Zuglóba, az újonnan alakuló egyházközséghez, ahol sok feladat várta, beleértve a templom megépítését – amiben a hívek és ő maga is részt vett: „évről évre gyűjtöttünk 6–8–10 ezer forintot, anyagot vettünk rajta és a munkát saját kezünkkel végeztük el”. (A templom teljes befejezése végül a háború és más okok miatt egészen 1997-ig elhúzódott.) Írásainak, beszédeinek tartalma és kiművelt stílusa ekkorra már országszerte ismertté tette, így 1946-ban a Budapesti Egyházmegye Lelkészegyesülete, 1947-ben pedig a MELE (Magyarhoni Evangélikus Lelkészek Egyesülete) elnökévé választották.

Az egyház és az állampárt konfliktusa a kommunista hatalomátvétel után hamar elkezdődött, és az ötvenes éveket a kétfelé csoportosuló vezetés szembenállása jellemezte: a rendszer emberei „megújulásról”, sőt „szocialista fejlődésről” beszéltek („Isten azzal figyelmezteti a keresztyénséget, hogy az evangélium szociális tanításait a marxizmussal valósítja meg”) – és a másik oldal „maradiságát” hangoztatták. Scholzot már 1948-ban el akarták távolítani a MELE elnöki pozíciójából, ami akkor még meghiúsult, viszont a szervezetet 1950-re sikerült megszüntetni.

1956-ban többször is felszólalt az egyházat érő politikai befolyás ellen, amit a rendszert kiszolgáló Dezséry László püspök így értékelt: „az én megítélésem szerint jelentőségében és a papi közvéleményre való hatásában ennél jelentősebb ellenforradalmi beszéd a mi egyházunkban nem hangzott el”. 1959 őszén, a diktatúra által az egyházak ellenőrzésére létrehozott Állami Egyházügyi Hivatal nyomására egy kis vidéki gyülekezetbe, Hatvanba kényszerítették. Ügye hónapokig húzódott, mert nem találtak rajta fogást, végül közölték vele, hogy mennie kell – a valódi ok az '56-os beszédei mellett a megalkuvást nem ismerő püspök, Ordass Lajos belső köréhez tartozás volt. Ez nem csak érzékenyen érintette a tizennyolc éves, nulláról elkezdett munka után, hanem ekkoriban száműzetéssel egyenértékű „büntetést” és minden értelemben perifériára szorítást is jelentett: tisztségeit elvesztette, könyve 1988-ig nem jelenhetett meg, családjával igen nagy szegénységben volt kénytelen élni, s a legtöbb kolléga kerülte őt mint „renitenst”. Ordassról később így nyilatkozott:

1981 legelején ment nyugdíjba, ekkor költöztek feleségével vissza a fővárosba. 1988-ban, az egyházban elsőként rehabilitálták; 1991-ben egykori, az ekkoriban Evangélikus Teológiai Akadémia néven működő iskolája tiszteletbeli doktori címet adományozott neki; születésének századik évfordulóján, 2011-ben a zuglói templomban emléktáblát avattak tiszteletére.

Munkássága Már a harmincas években jelentek meg írásai (egy rövid beszámolója 1930-ban, első verse 1933-ban, teológiai tárgyúak 1936-tól), sőt műveinek idézésePl. B.L.: Az „Erős Vár” kérdéséhez. Evangélikus Élet, 1936/26. 206. old. és az ezekről írott recenziókPl. Pap Ferenc: Krisztus hatalmában. Protestáns Szemle, 1937/12. 588. old. is ekkortól kezdődnek. Termékeny szerző volt, publikációinak száma százas nagyságrendű akkor is, ha a verseit nem vesszük bele. Jelentőset alkotott még énekszerzőként és fordítóként,Mindenekelőtt az Evangélikus Énekeskönyvben található tizenhat saját szöveg (70, 225, 245, 246, 298, 300, 330, 394, 395, 396, 397, 472, 473, 460, 474, 489) és tizenegy fordítás (55, 102, 110, 157, 163, 329, 371, 388, 393, 493, 503). Bp., Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, 1982. sőt a harmincas-negyvenes években több folyóirat szerkesztői között találjuk (Keresztyén Igazság,Pl. a Keresztyén Igazság 1939/9. száma: https://medit.lutheran.hu/site/allomany/5839#book/3 Evangélikus Élet,Pl. az Evangélikus Élet 1944-es évfolyama: https://library.hungaricana.hu/hu/view/Evangelikus_Elet_1944/?pg=0&layout=s Evangélikus Theológia,A folyóirat összes száma (1947/48): https://library.hungaricana.hu/hu/collection/edt_eok_evangelikus_theologia/ Lelkipásztor). Műveinek középpontjává már fiatalon az evangéliumot tette meg, mivel kimondott célja volt az akkor jellemzően etikai megközelítésű igehirdetés megújítása a reformáció szellemében. Ez kedvező fogadtatásra talált, olyannyira, hogy „meghatározó módon se­gítette egyházunkban a teológiai gondolkodás biblikus-reformátori megújulását”. Hatása a mai napig érezhető, rendszeresen megemlítikPl. Bencze Imre: Az evangélikus népegyház és ébredés (1919–1944). In: Magyarország a XX. században, II. kötet. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits Kiadó, 1997. 356–363. old.; Böröcz Enikő: A lutheri teológia tartaléka az egyházvezetés számára. Koinonia, 66. szám (2005). 63–75. old.; Isó Gergely: Sorok mögött – Ordass Lajos evangélikus püspök működése és kapcsolatai 1948. évi személyes naplói alapján. PhD értekezés. Bp., ELTE BTK, 2023. és hivatkoznakPl. Veöreös Imre: Kétarcú évek, 1945–1948. Credo, 1996/1–2. 57–65. old.; Szakács Tamás: A lelkészképzés kérdései. Evangélikus Élet, 2003/8. 11. old.; Böröcz Enikő: Egyházfő viharban és árnyékban, I. kötet. Bp., Luther Kiadó, 2012.; Bóna Zoltán: Reflexió az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Theologiai Szemle, 2023/1. 49–56. old. rá az evangélikus sajtóban és teológiai szakmunkákban. Ezek ellenére, életművének rendszeres feldolgozása egyelőre még nem történt meg.

Könyvei Krisztus hatalmában – Scholz László és Urbán Ernő igehirdetése. Budapest, szerzői kiadás, 1937. Az eucharisztikus kongresszusokról. Sopron, Keresztyén Igazság, 1937. A hálaadás kelyhe – Scholz László tanulmánya az úr szent vacsorájáról. Budapest, szerzői kiadás, 1938. Az úr asztalánál. Budapest, Orsztágos Luther-Szövetség, 1938. Szentlélek tábora. Budapest, szerzői kiadás, 1939. Jézus Krisztus. Győr, Keresztyén Igazság, 1941. Inségesek szabadítója – Igehirdetések. Budapest, Fébé, 1942. Isten fegyverzetében. Budapest, Luther-Társaság, 1943. Isten a mi oltalmunk. Sopron, Keresztyén Igazság. 1943. Kicsodám van az egekben? – A 73.-ik zsoltár magyarázata. Budapest, Fébé Könyvkiadó Vállalat, 1945. Tisztítsd meg szívedet, hogy megtartassál. Budapest, Ev. Evangelizáció, 1946. Evangélikus konfirmációi káté. Budapest, Magyar Luther Társaság, 1947. Viaskodásunk fehér ördögökkel – Júdás levele. Győr, Lelkipásztor, 1948. Vezérfonal a konfirmációi oktatáshoz. Budapest, Magyar Luther Társaság, 1948. Jöjjön el a te országod – Zuglói Bibliaórák. Budapest, szerzői kiadás, 1954. Jót várj – Versek, énekek. Budapest, Magyar Ev. Egyház Sajtóosztálya, 1988. Fények s felhők alatt – Versek, énekek, fordítások. Budapest, Ev. Sajtóosztály, 1990. Jézussal egy asztalnál. Budapest, Ev. Sajtóosztály, 1992. Két sugárzó igazgyöngy. Budapest, Ordass Lajos Baráti Kör, 1992. Érted is, amit olvasol? Budapest, Ev. Sajtóosztály, 1996. Az evangélium Pál szerint – A római levél a szószéken. Budapest, EHE, 1998. Elveszett és megtaláltatott. Budapest, Ordass Lajos Baráti kör – Zuglói Ev. Egyházközség, 1999.

Jegyzetek

Források

További információk Cserháti Sándor: Scholz László. Evangélikus Élet, 1991/27. 3. Ittzés András: Scholz László. In: Nem voltam egyedül, I. kötet. Szerk. Mirák Katalin. Budapest, MEVISZ, 1995. 215–234. old. Emlékezzünk régiekről – Scholz László visszaemlékezése életútjára. Budapest, Ev. Missziói Központ, 2005. Fasang Árpád: Scholz László emlékezete. Evangélikus Élet, 2006/18. 6–7. old. Mirák Katalin: '56 és az egyház – Scholz László ev. lelkész beszédei (1956 szept–dec.). Híd, 2016/3. 36–37. old. Mirák Katalin: Csengő egy pap kezében. Rubicon, 2017/4. 68–75. old. Mirák Katalin: „Bánom…” – Scholz László előterjesztése. archivnet.hu, 2018/6.

Kategória:1911-ben született személyek Kategória:2005-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Magyar teológusok Kategória:Magyar evangélikus lelkészek