A „Danceteria” az amerikai énekesnő, Madonna harmadik kimásolt kislemeze tizenötödik stúdióalbumáról, a Confessions II‑ről (2026). A dal 2026. július 10‑én jelent meg a Warner Records gondozásában, az album harmadik kislemezeként. A dalt Madonna, Andrew Watt, Cirkut és Stuart Price írta és producálta; emellett felhasználja a Walk on the Wild Side (1973) egy részletét, amelyet Lou Reed szerzett. Megjelenése előtt már szerepelt Madonna rövid zenés filmjében, a Confessions II – The Film‑ben (2026).
A „Danceteria” diszkó, electroclash és French house stílusú felvétel. Tisztelgés az 1980‑as évek New York‑i downtown szcénája előtt, különösen a Danceteria klub előtt. A dalszövegben Madonna saját emlékeit és akkori barátait idézi fel. A kritikusok egyöntetűen dicsérték, és az album egyik csúcspontjának nevezték.
Előzmények és felvételek
Az 1980‑as évek elején Madonna gyakran látogatta a New York‑i Danceteria klubot. 1982‑ben itt találkozott DJ Mark Kaminsszal, akit megkért, hogy játssza le az „Everybody” című dalát; ez végül első lemezszerződéséhez vezetett a Sire Records-nál. A Confessions II munkálatai során Madonna felidézte Danceteriához kötődő emlékeit és barátait társszerzője, Stuart Price előtt, ami inspirálta a dal megírását. Másnap három oldalnyi dalszöveggel érkezett a stúdióba, amelyekben az akkori barátait is megemlítette. A felvételt Madonna Andrew Watt, Cirkut és Price közreműködésével írta és producálta. A dal a zene fő részletét használja fel Lou Reed 1973‑as Walk on the Wild Side című számából, ezért Reedet társszerzőként tüntették fel.
Kompozíció
A „Danceteria” diszkó, electroclash és French house stílusú dal. Thomas H. Green, a The Arts Desk kritikusa „eufórikus filter‑disco‑house darabnak” nevezte, kiemelve, hogy Madonna részben rapel, részben pedig „tiszta, nosztalgikus lelkesedéssel énekel”. Ed Power, a The Irish Times munkatársa „ropogós house basszust” emelt ki a hangszerelésben. A Pitchfork kritikusa, Shaad D’Souza „pillanatnyi rocksteady‑break” elemet említett a dalban. Spencer Kornhaber, The Atlantic szerzője szerint a hangszerelés folyamatosan alakot vált, többek között hiphop‑betéttel és acid house‑os stroboszkóphatással. Lindsay Zoladz, The New York Times kritikusa úgy vélte, hogy a dal „úgy változik, mint egy különösen energikus DJ‑szett”. Joe Lynch a Billboard oldalán az 1980‑as évek Ultimate Breaks and Beats válogatásaira emlékeztető ritmusra hívta fel a figyelmet.
A dalban Madonna az 1980‑as évek New York‑i downtown szcénájának alakjait említi, köztük Debi Mazar, Maripol, Fab Five Freddy, Jean-Michel Basquiat, Keith Haring, David Byrne, Nile Rodgers, Kenny Scharf, a The B-52’s tagjait és a Rock Steady Crew csapatát, majd így zár: „Mindenki itt egy műalkotás.” Amikor felidézi, hogy megkérte Mark Kaminst, játssza le az „Everybody” című dalát, annak zenei alapja a háttérben fel is csendül. A dalszöveget többen összevetették Madonna 1990‑es „Vogue” című számának beszélt részével, amelyben hollywoodi sztárokat sorol fel. Thomas H. Green a The Arts Desk oldalán Madonna rapjét Debbie Harry előadásához hasonlította a Blondie 1980‑as „Rapture” című dalában. Joe Lynch szerint Madonna „szokatlanul nosztalgikus (és szó szerint értendő) hangulatban” van, és a New York‑i klubnak szóló tisztelgést a 2005‑ös „I Love New York” című dalához hasonlította a Confessions on a Dance Floor albumról. Mark Savage a BBC Newsnél „izzadságtól átitatott menetelésnek” nevezte a Danceterián keresztül. Eric Henderson a Slant Magazine oldalán „Madonna saját eredettörténeteként” írta le a dalt, úgy fogalmazva, hogy „egy végzős diák, aki elrabolja a mikrofont a saját osztálytalálkozóján”. Roisin O’Connor, The Independent kritikusa „az 1980‑as évek hedonizmusának ódájaként” jellemezte. Sam Rosenberg a Paste magazinnál úgy vélte, hogy a dal „az egyéniség és a körülötted lévők sokszínűségének ünneplése”. Lindsay Zoladz a The New York Timesnál „New York‑i történelemleckének” nevezte, amely „táncparketti himnuszként álcázva” jelenik meg.
Megjelenés és promóció
Madonna 2026. április 15‑én jelentette be tizenötödik stúdióalbumát, a Confessions II‑t. A Stuart Price által producerelt lemez a Confessions on a Dance Floor (2005) folytatásaként szolgál. 2026. május 14‑én az album dallistája – amely 12 számot tartalmaz, köztük a „Danceteria” címűt – posztereken jelent meg a világ nagyvárosaiban.
A „Danceteria” rövidített változata szerepel a Confessions II – The Film című rövid zenés kisfilmben, amelyet 2026. június 5‑én adtak ki. A dalhoz kapcsolódó jelenet egy éjszakai klub mosdójában játszódik. Madonna egy testhez simuló Dolce & Gabbana ruhát visel, amelyet az 1998-as tavaszi kollekció egyik sziluettje inspirált. Renan Botehlo a Women's Wear Daily oldalán Madonna megjelenését az 1998-as Ray of Light album borítójához hasonlította. A jelenetben több híresség cameója látható: színészek Debi Mazar (akit a dalban is megemlítenek), Benedict Cumberbatch, Richard E. Grant, Odessa A'zion és Gwendoline Christie, a modell Kate Moss, zenészek Shygirl, Arca és Honey Dijon, a performanszművész Prince Lyons, valamint a labdarúgók João Pedro de Jesus és Cole Palmer. A film tartalmaz egy olyan beállítást is, amelyben Madonna felemeli a karját egy szárító fölé – ez utalás az 1985-ös Kétségbeesve keresem Susant című film egyik jelenetére, valamint az „Into the Groove” videóklipjére. 2026. július 6-án Madonna egy werkfilmet is megjelentetett, amely a videó forgatásának kulisszái mögé enged betekintést.
2026. június 23‑án Madonna és Stuart Price a Club Confessions nevű privát partin játszották le a dalt a párizsi Paradis Latin klubban. 2026. július 10‑én a dal kislemezként került az olasz rádiókhoz.
Kritikák Mark Savage a BBC Newsnél, Jeff Nelson a People magazintól, Lucy O'Brien a Mojo szerzőjeként, valamint Sam Rosenberg a Paste oldaláról egyaránt az album csúcspontjának nevezték a „Danceteria” című dalt. Rosenberg „Madonna legfrissebb, leginkább kicsapongó dalának” nevezte, amely szerinte „végtelen idők óta a legvadabb”. Lindsay Zoladz a The New York Timesnál úgy vélte, Madonna olyan felszabadultan hangzik, mint régóta nem. Savage „az 1980-as évek New Yorkjának izgalmas megidézésének” nevezte a dalt, míg a The Arts Desk kritikusa, Thomas H. Green „azonnali kiemelkedő darabként” jellemezte. Nelson szerint ez „a legtisztábban örömteli dal, amit Madonna évek óta kiadott”, hozzátéve, hogy „az önreflexív utalások kielégítőek, sosem erőltetettek”. A Pitchfork kritikusa, Shaad D’Souza „rendkívül szórakoztatónak” nevezte, és úgy vélte, hogy a dal őrült energiája egy első klubélmény hangulatát idézi, miközben új területet jelöl Madonna számára. Eric Henderson a Slant Magazine oldalán úgy fogalmazott, hogy a dal „jobban működik a kontextusban, mint ahogy azt bárki gondolná”. John Murphy a musicOMH kritikájaként „briliáns” dalnak nevezte, hozzátéve: „A visszatekintés még sosem volt ilyen izgalmas.” Nick Levine az NME oldalán „izgalmas tisztelgésnek” nevezte a New York-i éjszakai klubok előtt, míg Ed Power a The Irish Timesnál „megható szóbeli történetként” írta le. Rob Sheffield a Rolling Stone magazinnál „az album egyik legelbűvölőbb diszkóutazásának” nevezte. A The Daily Telegraph kritikusa, Neil McCormick „az album epikus központi darabjának” tartotta, ugyanakkor megjegyezte, hogy „rámutat arra, mennyire prózaiak tudnak lenni Madonna dalszövegei”, és bírálta a kényszeredett rímeket.
Kereskedelmi sikerek
A „Danceteria” a Billboard Global 200 listán a 126. helyen debütált, ezzel Madonna negyedik szereplése lett a lista történetében. Az Egyesült Államokban a Bubbling Under Hot 100 listán a 13. helyen nyitott. Az Egyesült Királyságban a Brit kislemezlista 38. helyén debütált, 11 124 értékesítési egységnek megfelelő első heti teljesítménnyel. A dal Madonna 74. top 40-es brit slágerlistás helyezését jelentette.
Közreműködők A kreditek Madonna hivatalos weboldaláról és a Tidal szolgáltatásból származnak.
Madonna – ének, dalszerzés, producer Andrew Watt – dalszerzés, producer, gitár, billentyűk, basszusgitár Cirkut – dalszerzés, producer, billentyűk, programozás Stuart Price – dalszerzés, producer, további programozás, további billentyűk, hangmérnök, keverés Lou Reed – dalszerzés Ruairi O'Flaherty – mastering Miles Showell – vinyl maszter
Felvéve és keverve a Start Here stúdióban (London). Masterelve a Sterling Soundnál (Los Angeles). A vinyl maszter az Abbey Road Studiosban (London) készült.
Slágerlista + Slágerlista (2026) Legjobbhelyezések Argentina Anglo Airplay (Monitor Latino) 12 Australia Club Tracks (ARIA) 50 Australia Dance Singles (ARIA) 9 Croatia International Airplay (Top lista) 83 Greece International (IFPI) 55 Honduras Anglo 5 Ireland (IRMA) 71 Japan Hot Overseas (Billboard Japan) 18 New Zealand Hot Singles (RMNZ) 3 Billboard Dance Pop 10
Megjelenési történet + Megjelenési történet és formátumok Régió Dátum Formátum(ok) Kiadó Ref. Olaszország 2026. július 10. Rádiós sugárzás Warner
Források
Kategória:Madonna-kislemezek Kategória:2026 kislemezei