Puntila úr és Matti, a szolgája (németül: Herr Puntila und sein Knecht Matti) Bertolt Brecht német író 1940–1941 között írt színdarabja. A darab ősbemutatójára 1948. június 5-én került sor Zürichben. Magyarországon először a Madách Színházban mutatták be a darabot Both Béla rendezésében, Greguss Zoltán főszereplésével, 1959. március 6.-án.
Keletkezéstörténet A második világháború idején Bertolt Brecht száműzetésben élt Finnországban. A Hella Wuolijoki finn írónő tulajdonában lévő, Helsinki közelében található marlebäcki birtokon tartózkodott. Wuolijoki segített Brechtnek a darab megalkotásában; a mű anyaga az írónő történeteire és az általa készített vázlatra épült.
A darab Puntiláról, egy finn földbirtokosról szól, akinek viselkedése attól függően változik, hogy részeg vagy józan. Részegen barátságos és nagylelkű, józan állapotban azonban kemény és önző.
Egyes kutatók szerint Puntila alakjának megformálásakor hatással lehetett rá a Hauho környékén élő finn gazdával, Roope Juntulával és annak gazdaságával való ismeretsége.
Cselekmény Puntila gazdag földbirtokos, aki azt szeretné, hogy lánya, Eva egy diplomatához menjen feleségül. Részegen azonban úgy gondolja, hogy Eva akár sofőrjéhez és szolgájához, Mattihoz is feleségül mehetne.
Matti felismeri, hogy az úr és a szolga világa túlságosan különbözik egymástól. Végül elhagyja Puntila birtokát.
Források
Jan Knopf: Brecht-Handbuch. Erkki Wuolijoki: Niskavuoren henki – Viljapelloilta valkokankaalle. Karisto, 2015.