Lizzie Andrew Borden (1860. július 19. – 1927. június 1.) amerikai nő volt, akit azzal vádoltak, hogy 1892. augusztus 4-én a massachusettsi Fall Riverben baltával megölte apját és mostohaanyját, ám a bíróság felmentette a vádak alól. A gyilkosságok ügyében más személyt nem vádoltak meg, Borden pedig élete hátralévő részét Fall Riverben töltötte. Lizzie 66 éves korában hunyt el tüdőgyulladásban. Nővére, Emma kilenc nappal később halt meg.
A Borden-gyilkosság és az azt követő per hatalmas nyilvánosságot kapott az Egyesült Államokban, és azóta is az amerikai popkultúra részét képezi, számos film, sorozat, színpadi mű, irodalmi alkotás, valamint a Fall River környékén ismert népi mondóka dolgozza fel a történetet.
Fiatalkora
Lizzie Andrew Borden 1860. július 19-én született a massachusettsi Fall Riverben, Sarah Anthony (született Morse; 1823–1863) és Andrew Jackson Borden (1822–1892) gyermekeként. Ő volt a házaspár harmadik gyermeke; Lizzie előtt született Emma Lenora és Alice Esther, aki huszonkét hónapos korában vízfejűség következtében hunyt el.
Andrew Borden angol és walesi származású volt. Bár jómódú és befolyásos családból származott, szerény körülmények között nőtt fel, és fiatal korában anyagi nehézségekkel küzdött. Később sikeresen építette fel vállalkozását bútorok és koporsók gyártásával és értékesítésével, majd sikeres ingatlanfejlesztővé vált. Számos textilgyár igazgatótanácsának volt a tagja, és jelentős kereskedelmi ingatlanvagyonnal rendelkezett. Emellett elnökként vezette a Union Savings Bankot, valamint igazgatótanácsi tag volt a Durfee Safe Deposit and Trust Co.-nál. Meggyilkolásakor vagyonát 300 000 dollárra becsülték (ami 2025-ös értéken 10,8 millió dollárnak felel meg).
Vagyona ellenére Borden takarékosságáról volt ismert, otthonában nem volt bevezetve a vezetékes víz és a belső vízvezeték-rendszer, holott ez akkoriban már általánosnak számított a tehetősek körében. Bár a ház jómódú környéken állt, Fall River leggazdagabb lakói többnyire a „The Highlands” nevű, előkelőbb negyedben laktak, amely távolabb esett a város ipari övezeteitől.
Lizzie és nővére, Emma viszonylag vallásos nevelésben részesültek, és a Central Congregational Church gyülekezetébe jártak. Fiatal nőként Lizzie aktívan részt vett az egyházi életben, többek között vasárnapi iskolát tartott frissen érkezett bevándorlók gyermekei számára. Tagja volt olyan vallásos szervezeteknek, mint a Christian Endeavor Society, amelynek titkár-pénztárosa is volt, valamint olyan korabeli társadalmi mozgalmaknak, mint a Woman's Christian Temperance Union. Emellett tagja volt a Ladies' Fruit and Flower Mission nevű szervezetnek is.
Andrew Borden három évvel Lizzie édesanyjának halála után vette feleségül Abby Durfee Grayt (1828–1892). Lizzie később azt állította, hogy „Mrs. Borden”-nek szólította mostohaanyját, és kerülte a választ arra a kérdésre, vajon szívélyes volt-e a viszonyuk, úgy vélte, Abby pusztán a vagyona miatt ment hozzá az apjához."Lizzie Borden". Bio. Retrieved December 17, 2015. Bridget Sullivan volt a Borden család 25 éves cselédje, vallomása szerint Lizzie és Emma ritkán étkezett együtt a szüleivel. 1892 májusában Andrew több galambot is megölt a pajtában egy fejszével, mivel úgy vélte, hogy azok fertőzéseket és betegségeket terjesztenek. Lizzie nem sokkal korábban egy ülőrudat épített a galamboknak, és bár gyakran emlegetik, hogy felháborította a madarak leölése, ennek valóságtartalma vitatott. Egy 1892 júliusában lezajlott családi vita hatására mindkét lány hosszabb időre New Bedfordba utazott pihenni. Egy héttel a gyilkosságok előtt tértek vissza Fall Riverbe, ám Lizzie úgy döntött, hogy mielőtt visszaköltözne a Borden-házba, négy napot egy helyi panzióban tölt.
A gyilkosságokat megelőző hónapokban feszültség alakult ki a Borden családon belül, különösen amiatt, hogy Andrew ingatlanokat ajándékozott Abby több családtagjának is. Mivel mostohaanyjuk nővére házat kapott, Lizzie és Emma is követelt magának egy bérbeadható ingatlant, azt a házat, amelyben édesanyjuk haláláig laktak, amit végül egy dollárért meg is vásárolták azt apjuktól. Néhány héttel a gyilkosságok előtt aztán 5000 dollárért (ami 2025-ös értéken 179 000 dollárnak felel meg) visszaadták az ingatlant apjuknak. A gyilkosságokat megelőző estén John Vinnicum Morse, Lizzie és Emma anyai nagybátyja, látogatást tett a Borden-házban, Andrew maradásra kérte néhány napig, hogy üzletelésekről beszéljenek. Ez találgatásokra adott okot, miszerint beszélgetésük, különösen az ingatlanátruházások, tovább élezhette az amúgy is feszült helyzetet.
A gyilkosságokat megelőző napokban az egész család súlyos rosszulléttől szenvedett. A család egy barátja egyik későbbi feltételezése szerint a bajt az a birkahús okozta, amelyet a tűzhelyen hagytak, hogy több napon át ehessenek belőle. Abby mérgezéstől tartott, mivel Andrew nem örvendett nagy népszerűségnek Fall Riverben.
Andrew és Abby meggyilkolása 1892 augusztus 4., csütörtök
Morse augusztus 3-án este érkezett meg, és az éjszakát a vendégszobában töltötte. Másnap reggel Andrew, Abby, Morse és Sullivan együtt reggeliztek, majd Andrew és Morse a nappaliba mentek, ahol közel egy órán át beszélgettek. Morse reggel 8:48 körül távozott, hogy ökröket vásároljon és meglátogassa unokahúgát Fall Riverben; azt tervezte, hogy délben visszatér a Borden-házba ebédre. Andrew valamivel 9 óra után indult el szokásos reggeli sétájára.
Lizzie és Emma rendszeres házimunkái közé tartozott a vendégszoba takarítása, ám azon a reggelen Abby ment fel az emeletre, valamikor 9:00 és 10:30 között, hogy bevesse az ágyat. A törvényszéki vizsgálat szerint Abby a támadás pillanatában gyilkosa felé fordult. Egy fejszével mérték rá az első csapást amely a fej oldalát találta el, a fegyver közvetlenül a füle felett vágta meg, amitől az asszony megfordult, arccal a padlóra zuhant, és zúzódásokat szenvedett az orrán és a homlokán. Gyilkosa ezután többször is lesújtott rá, további 17 csapást mért a tarkójára, amivel végzett vele.
Andrew délelőtt fél 11 körül tért haza. A kulcsa nem nyitotta az ajtót, ezért kopogtatott. Sullivan odament, hogy kinyissa az ajtót, de az beszorult, ekkor káromkodott egyet. Vallomása szerint közvetlenül ezután hallotta Lizzie nevetését, bár magát Lizzie-t nem látta, azt állította, hogy a nevetés az emeletről, a lépcső teteje felől hallatszott. Ezt jelentős ténynek tartották, mivel Abby ekkor már halott volt, és a holttestét bárki láthatta volna, aki az emeleten tartózkodik. Lizzie később tagadta, hogy az emeleten járt volna, azt vallotta, hogy apja megkérdezte tőle, hol van Abby, mire ő azt felelte, hogy egy küldönc üzenetet hozott Abbynek, amelyben arra kérték hogy látogassa meg egy beteg barátnőjét.
Sullivan elmondása szerint levette Andrew csizmáját, és segített neki felvenni a papucsát, mielőtt a férfi ledőlt volna a kanapéra pihenni, ezt a részletet azonban cáfolják a helyszíni fényképek, amelyeken Andrew csizmában látható. Vallomása szerint délelőtt 11:10 előtt nem sokkal a harmadik emeleti szobájában pihent az ablakpucolás után, amikor meghallotta, hogy Lizzie lentről kiabál: „Maggie, gyere gyorsan! Apa meghalt. Valaki bejött, és megölte.”
Andrew az alsó szinten lévő nappali egyik kanapéján hevert, egy fejszeszerű eszközzel tíz-tizenegy csapást mértek rá. Az egyik szemét élesen kettéhasították, ami arra utalt, hogy aludt, amikor rátámadtak. Még vérző sebei arra engedtek következtetni, hogy a támadás nem sokkal korábban történt. A család orvosa, Dr. Bowen az utca túloldalán lévő otthonából érkezett a helyszínre, és mindkét áldozatról megállapította a halál beálltát. A nyomozók becslése szerint Andrew halála nagyjából délelőtt 11 órakor következett be.
Helyszinelés Lizzie rendőröknek adott kezdeti válaszai olykor furcsák és ellentmondásosak voltak. Eleinte azt állította, hogy még a házba lépés előtt nyögést, súrlódó hangot vagy segélykiáltást hallott. Két órával később már azt mondta a rendőröknek, hogy nem hallott semmit, és úgy lépett be a házba, hogy nem sejtette, baj történt. Amikor arról kérdezték, hol van a mostohaanyja, elmesélte, hogy Abby üzenetet kapott, amelyben egy beteg barátnője meglátogatására kérték. Azt is hozzátette úgy vélte, Abby már visszaért, és megkérdezte, felmenne-e valaki az emeletre, hogy megkeresse. Sullivan és a szomszédasszony, Mrs. Churchill épp félúton jártak a lépcsőn, tekintetük már az emeleti szint magasságában járt, amikor benéztek a vendégszobába, és meglátták a földön, arccal lefelé fekvő Abbyt.
A Lizzie-t kihallgató rendőrtisztek többsége arról számolt be, hogy nem tetszett nekik a nő "hozzáállása”, egyesek szerint túlságosan nyugodt és összeszedett volt. Hilliard „igen különös nőnek” írta le Lizzie-t az újságíróknak, Seaver tiszt pedig úgy vélte, hogy a bűntettet beszámíthatatlan elméjű személy követte el. Blaisdell bíró, akit szintén megkérdeztek az ügyről, rámutatott, hogy a nyomozók számára a fő problémát az jelentette, "hogyan követhette el ezt a tettet egy nő”. Viselkedése és változó alibijei ellenére nem vizsgálták meg, vannak-e rajta vérfoltok. A rendőrség ugyan átkutatta a szobáját, ám a vizsgálat felületes volt, a tárgyaláson elismerték, hogy nem végeztek alapos kutatást, mivel Lizzie rosszullétre panaszkodott. Később emiatt a gondatlanság miatt bírálatok érték őket.
A pincében a rendőrség két kisebb és két nagyobb, valamint egy törött nyelű fejszefejet talált. A gyanú szerint a törött nyelű fejszefej volt a gyilkos eszköz, mivel a nyél törése frissnek tűnt, a fejen lévő hamu és por pedig szándékosan felvittnek látszott, mintha az eszköz már hosszabb ideje a pincében hevert volna. Ezen eszközök egyikét sem vitték el a házból. A nyomozók találtak egy vödröt is a pincében, amelyben véresnek tűnő ruhák és rongyok voltak. Borden ezeket menstruációjával magyarázta, így a vödröt és tartalmát nem vizsgálták tovább. A házvezetőnő, Bridget Sullivan csodálkozott, hogy nem látta a vödröt, amikor korábban a család ruháit mosta, ám addigra azt már elvitték a helyszínről. A boncolás során eltávolították az áldozatok gyomrát, és megvizsgálták, tartalmaz-e mérget, a gyilkosságokat megelőzően a háztartás tagjait sújtó rejtélyes betegség miatt, ám nem találtak semmit. A helyiek azt gyanították, hogy Lizzie „hígított hidrogén-cianidot” vásárolt a helyi patikustól. Védekezése során azt állította, hogy azért érdeklődött a sav iránt, mert a szőrméi tisztításához szerette volna használni, bár a helyi halottkém vallomása szerint az anyag nem rendelkezett fertőtlenítő hatással.
Alice Russell, Lizzie és Emma barátnője, egyben közvetlen szomszédja, úgy döntött, hogy a gyilkosságokat követő éjszakákon a testvérekkel marad. Vallomása szerint azon a vasárnap reggelen, miután elhagyta a Borden-házat, majd visszatért oda, Lizzie-t és nővérét a konyhában találta. Russell állítása szerint Lizzie egy szoknyát tartott a kezében, és azt mondta, "Elégetem ezt a régi holmit, csupa festék.”
Augusztus 4-én éjszaka rendőrök állomásoztak a ház körül, egyikük elmondása szerint látta, amint Lizzie petróleumlámpával és egy szennyvízgyűjtő vödörrel a kezében, Russell társaságában lement a pincébe. A rendőr arról számolt be, hogy látta mindkét nőt kijönni a pincéből, majd Lizzie egyedül visszatért oda. Bár nem látta pontosan, mit csinál, elmondása alapján úgy tűnt, mintha a mosdókagyló fölé hajolt volna.