Greschik Jenő Viktor (Késmárk, 1887. augusztus 12. – Budapest, 1967. február 11.Halálesete bejegyezve a Bp. állami halotti akv. 177/1967. folyószám alatt.) zoológus, ornitológus. A biológiai tudományok kandidátusa (1953). A Királyi Magyar Természettudományi Társulat és a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának tagja volt.
Életpályája 1905-ben érettségizett a lőcsei gimnáziumban. 1905–1909 között a budapesti tudományegyetemen tanult. A tehetségére felfigyelő Herman Ottó 1906–1910 között felvette asszisztensének a Magyar Királyi Ornithológiai Központba. 1906-tól a Magyar Királyi Ornithológiai Központban gyakornok, majd adjunktus volt. 1907-ben középiskolai tanári alapvizsgát tett. 1909-ben szakvizsgázott.
1910-ben az Adatok a hazai egér formációk (Murinae) zápfogainak ismeretéhez című disszertációjával id. Entz Gézánál doktorált. Állami ösztöndíjjal Bonnban részt vett a XII. Ferienkurs für Wissenschaft Mikroskopie című tanfolyamon. 1910–1924 között az általa megszervezett morfológiai laboratórium vezetője volt. 1914-től – Herman Ottó halála (1914) után – az Aquila néhány számának szerkesztője volt.
1920-ban a Földművelésügyi Minisztérium megbízta egy selyemtenyésztési kísérleti intézet megszervezésével. 1924-ben szabadságra küldték, majd 1925-ben ideiglenesen nyugdíjazták. 1924–1925 között Tolna vármegyében selyemhernyó-tenyésztési szakértőként tevékenykedett. 1925-ben – Csiki Ernő (1875–1954) entomológus, a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának igazgatója invitálására – a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárához került. 1925–1944 között a Magyar Nemzeti Múzeum állattárának munkatársa volt; a madártani gyűjtemény vezetőjeként. 1926-ban pályázott a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatói állására, de ezt – Hóman Bálint, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Csiki Ernő, és Csörgey Titusz, a Madártani Intézet igazgatója támogatása ellenére - nem kapta meg. Az 1926-ban megalakult Magyar Ornithológusok Szövetségének ügyvezető alelnöke, szellemi vezetője volt. 1928–1943 között a szövetség hivatalos folyóiratának, a Kócsagnak a szerkesztője volt.
1944-ben igazgató-őrként vonult nyugdíjba. 1945 után is rendszeresen bejárt a múzeum madártani gyűjteményébe dolgozni, valamint a fiatalokat tanítani.
1953-ban lett a biológiai tudományok kandidátusa. Múzeumi laboratóriuma és gyűjtött madarai az 1956-os forradalom eseményei alatt elpusztultak. 1956-tól a Madártani Kollokvium Nómenklatúrái Bizottságának. állandó tagja volt. 1957-től szakmai segítséget nyújtott a tudományos madárhanggyűjtéssel világviszonylatban elsőként foglalkozó Szőke Péter zenepedagógusnak.
Munkássága Foglalkozott a bagolyköpetekből előkerülő emlősmaradványok meghatározásával és az ornitológia addig eléggé elhanyagolt területével, a szövettani vizsgálatokkal (elsősorban bélcsatorna, gyomor). Sejt- és szövettani kutatásainak eredményeit számos külföldi kézikönyv és egyetemi tankönyv is átvette. Sokat tett a Magyar Madártani Intézet nemzetközi kapcsolatainak és könyvtárának fejlesztéséért; korszerű szövettani és fotólaboratóriumot hozott létre. Európa több állattani intézetében járt tanulmányúton, pl. Würzburgban, Heidelbergben, Bonnban, Kölnben, Frankfurtban, Bázelben, Zürichben és Bécsben. Giovanni Bolléval, a híres olasz specialistával tanulmányozta a selyemhernyó betegségeit. Foglalkozott még patogén mikroorganizmusok rovarokba való beültetésével is. A Magyar Nemzeti Múzeum Állattárában átvette a mintegy 10 éve gazdátlan madártani gyűjtemény vezetését. A Magyar Madártani Intézet hosszú lejáratú kölcsönbe átadta új munkahelyére az általa szervezett szövettani laboratóriumot és könyvtárat. Foglalkozott még az állatok, különösen a madarak fogságban tartásával és vonulásával is. Homoki Nagy István (1914–1979) természetfilmjeinek zoológus, ornitológus szakértője volt. Élete utolsó éveiben a darazsakkal és a lepkékkel foglalkozott. Tudományos közleményei elsősorban az Aquilában, a Kócsagban, az Állattani Közleményekben jelentek meg. A Tolnai Világlexikona munkatársa, az új magyar „Brehm" szerkesztője és munkatársa (1930); az utóbbi kiadvány számára a galambokat dolgozta fel.
Családja Felvidéki cipszer családból származott. Édesapja, Greschik Viktor (1862–1946) szepességi tanító, botanikus, helytörténész; édesanyja Schmögner Amália volt. Leánya: Greschik Ilona volt. Unokája, Kováts Dezső botanikus.
A rákoskeresztúri temetőben nyugszik.
Művei Sturnus vulgaris a Szepességben (Aquila, 1906) Madárpusztulás 1906/07 telén (Aquila, 1907) Új adatok az erdei pinty táplálkozásához (Aquila, 1908) Adatok a hazai egérformációk – Murinae – zápfogainak ismeretéhez. 3 táblával (egyetemi doktori értekezés; Budapest, 1910) Hazai ragadozó madaraink gyomor- és köpettartalom-vizsgálata. 1–2. (Aquila, 1910–1911) A madarak végbelének mikroszkópiai anatómiája. 1 táblával (Aquila, 1912) A madarak állati mirigyének – Glandula mandibularis – szövettani vizsgálata. Adalék a mucinképződés ismeretéhez (Aquila, 1913) A kárász bélcsatornája, különös tekintettel a rugalmas rostokra (Állattani Közlemények, 1914) A keratinoid-réteg keletkezése a madarak izmos gyomrában. 1 táblával. – A vetési varjú bélcsatornájának szövettana. 1 táblával (Aquila, 1914) Néhány madár lépének szerkezetéről, különös tekintettel a Schweigger–Seidel-féle hajszálérburokra. – A madárbőr szövettanához. A meggyvágó és a házi veréb bőre (Aquila, 1915) Az Ablepharus pannonicus és az Anguis fragilis bélcsatornájáról (Állattani Közlemények, 1917) Ízlelőbimbók az amazonpapagáj nyelvén. – A pirosvállú amazonpapagáj táplálócsatornája. Adat a madarak nyelőcsőmirigyeinek phylogeniájához (Aquila, 1917) A sárgafejű királyka táplálócsatornája és felső gégefője. – A házi és a mezei veréb nyelvvázának alaktanához (Aquila, 1918) A batla nyelve (Aquila, 1921) Gyomor- és köpettartalom-vizsgálatok (Aquila, 1924) A kis légykapó. 1 táblával (Kócsag, 1928) Morphologische Studien an der Zunge einer Tagraubvögel aus den Gattungen Accipiter, Buteo und Circus. (Annales Historico- Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1928) A kékcsőrű réce. 1 táblával. – A hajnalmadár. 1 táblával. (Kócsag, 1929) A csíkosfejű nádiposzáta magyarországi fészkeléséhez. – A piroscsőrű havasi varjú és a sárgacsőrű havasi csóka a magyar faunában (Kócsag, 1930) Meggyvágók a főváros körútjain. – A hamvas rétihéja melanisztikus tojója (Kócsag, 1931) A füstös réce. – Fehér, búbos pacsirta (Kócsag, 1932) Vékonycsőrű fenyvesszajkó a Borsodi Bükkben (Kócsag, 1933) Adat a tavi cankó fészkeléséről a Fertőn. – Széncinegék a nádasban (Kócsag, 1934) A csíksomlyói „fehérszárnyú” kerti rozsdafarkúról. – Vérkilövellő bogarak madaraink táplálékában. – A Magyarországon előforduló süvöltőkről (Aquila, 1938) Fehér egerészölyv. – Könnyező fák, mint madáritatók (Kócsag, 1938) Csonttollúak 1941–1942 telén. – Gyűrűs nagy őrgébics. – Az üstökös réce gácsérjának egyszerű ruhája (Kócsag, 1943)
Jegyzetek
Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, 2002
https://www.mezogazdasagikonyvtar.hu/assets/tudostarlat/greschik-jeno-1887-1967.pdf Névpont.hu Csemadok
További információk
Keve András: Dr. Greschik Jenő emlékezete (Állattani Közlemények, 55. 1968. 15-17.)
Motesiky Árpád: Felvidéki vadászok életrajzi lexikona. Budapest, KT Kiadó, 2001.
Kategória:1887-ben született személyek Kategória:1967-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar ornitológusok Kategória:Magyar hisztológusok Kategória:Magyar muzeológusok Kategória:Magyar zoológusok Kategória:Német származású magyarok Kategória:Budapestiek Kategória:Az Új köztemetőben eltemetett személyek