Gubitza Kálmán (Bezdán, 1870. március 15. – Zombor, 1916. július 21.) tanár, amatőr régész, etnográfus.
Életpályája 1889-ben tanítói diplomát szerzett. Ezután a monostorszegi állami elemi iskola tanítója, majd igazgatója volt.
1906-tól a Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat múzeumőre volt; az első, mai értelemben vehető „őr", aki a régiségtárból múzeumot csinált.
Munkássága Régészként a vármegye őskori és népvándorlás kori történetének felderítése által ért el nagy eredményeket. Ásatásokat bégzett többek között Monostorszegen és Kishegyesen. Néprajzkutatóként szorgalmazta a monostorszegi sokácok néprajzi tárgyainak begyűjtését. Kitűnően rajzolt; értékesek az ásatásai és néprajzi gyűjtőmunkája során készített rajzai. Tanulmányai a társulat Évkönyveiben, valamint az Archaeologiai Értesítőben jelentek meg. Több pedagógiai szaklapnak, valamint a helyi lapoknak is állandó munkatársa volt.
Művei Bács-Bodrog vármegye őskora (in: Borovszky Samu: Bács-Bodrog vármegye. II. Budapest, 1909. 1-27.) A Bács-bodrog vármegyei Történelmi Társulat múzeumának képes kalauza (Trencsény Károllyal; Zombor, 1918)
Jegyzetek
Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, 2002 Bács-Bodrog vármegye II. Szerkesztette: Borovszky Samu. Budapest, Országos Mongrafia Társaság
További információk Silling István: Örökségünk nyomában (Újvidék-Tóthfalu, 1995)
Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. Újvidék, Fórum Könyvkiadó, 2002.
Kategória:1870-ben született személyek Kategória:1916-ban elhunyt személyek