Christian Garve (Breslau, 1742. január 7. – Breslau, 1798. december 1.) a késő felvilágosodás korának egyik legismertebb és leghatásosabb német filozófusa Immanuel Kant és Moses Mendelssohn mellett. Tevékenységével nagyban hozzájárult a filozófiai gondolkodás népszerűsítéséhez Németországban.

Életrajza Garve kézműves családban született Breslauban (ma Wrocław, Lengyelország). A frankfurti Alma Mater Viadrina (Brandenburgische Universität Frankfurt) és Hallei Egyetemen (Friedrichs-Universität Halle) tanult. 1766-ban szerzett filozófiai magiszteri fokozatot.

1770 és 1772 között a matematika és a logika rendkívüli professzoraként tanított a Lipcsei Egyetemen. 1772-ben rossz egészségi állapota miatt lemondott professzori tisztségéről, és visszatért szülővárosába, Breslauba. Itt könyvkereskedőként is működött, de élete nagy részét édesanyjával közös háztartásban töltötte. Breslauban tagja lett a "Friedrich zum goldenen Zepter" nevű szabadkőműves páholynak. Tagjává választotta a Porosz Tudományos Akadémia is.

Garve 1798-ban, 56 éves korában, rákbetegségben hunyt el szülőházában.

Filozófiai munkássága és hatása

Garve-ra nagy hatást gyakorolt az angol és skót felvilágosodás, valamint a sztoikus etika. Munkásságára az empirizmus volt jellemző. Filozófiáját soha nem zárt rendszerben fogalmazta meg, gondolatait inkább esszék, megjegyzések és recenziók formájában publikálta a Neue Bibliothek der schönen Wissenschaften und der freyen Künste című folyóiratban. Emiatt kortársai közül többen felületes „népszerűsítő filozófusnak” (Popularphilosoph) tartották, ennek ellenére írásai jelentősen hozzájárultak a filozófiai eszmék elterjedéséhez.

Nagy hatást gyakorolt a fiatal Friedrich Schillerre, akit lenyűgözött Garve utószava Adam Ferguson Institutes of Moral Philosophy című művének fordításához. Schiller még évekkel később is fejből idézett Garve írásából, és a „fiatalsága filozófiai csillagaként” emlékezett rá.

Kapcsolata Immanuel Kanttal Irodalomtörténeti és filozófiai szempontból kiemelkedő a Kanttal való szellemi összecsapása. A vita azzal kezdődött, hogy Garve recenziót írt Kant A tiszta ész kritikája című főművéről a Göttingische Gelehrte Anzeigen lapban, ám a cikket a szerkesztő (Johann Georg Heinrich Feder) jelentősen megrövidítette. Kant úgy érezte, meg nem értés áldozata lett, és élesen panaszkodott a bírálat miatt a Prolegomena függelékében.

Bár Garve később a teljes, eredeti recenzióját is megjelentette az Allgemeine Deutsche Bibliothek lapjain, ez sem oszlatta el Kant elégedetlenségét. Kant válaszul egy „Anti-Garve” néven ismert cáfolaton kezdett dolgozni, amelyből az idők során kialakult Az erkölcsök metafizikájának megalapozása című alapvető etikai műve. A két gondolkodó közötti vita egészen Garve haláláig tartott.

Műfordítói tevékenysége Garve különösen fordítóként szerzett nagy hírnevet. Ő ültette át német nyelvre többek között Cicero De Officiis (Az kötelességekről) című művét (1783) – ezt II. Frigyes porosz király kérésére készítette el, aki munkájáért 200 talléros éves nyugdíjat biztosított számára. Garve később a Fragmente zur Schilderung des Geistes, Charakters und der Regierung Friedrichs II. (1798) című írásában állított emléket az uralkodónak.

Emellett ő fordította le németre Adam Smith A nemzetek gazdagsága című alapművét, valamint Edmund Burke, Adam Ferguson és Arisztotelész írásait.

Főbb művei Sammlung einiger Abhandlungen (Esszegyűjtemény, Lipcse, 1779) Abhandlung über die Verbindung der Moral mit der Politik (Értekezés az erkölcs és a politika kapcsolatáról, Breslau, 1788) Einige Züge aus dem Leben des Herrn C. J. Paczensky v. Tenczin aus dem Hause Schleibitz (Breslau, 1793) Fragmente zur Schilderung des Geistes, Charakters und der Regierung Friedrichs II. (Breslau, 1798) Gesammelte Werke (Összegyűjtött művei, szerk. K. Wölfel és K. A. Menzel, Hildesheim / New York / Zürich, 1985–1999, 16 kötetben)

Főbb műfordításai Adam Ferguson: Grundsätze der Moralphilosophie [Institutes of Moral Philosophy] (Lipcse, 1772) Edmund Burke: Über den Ursprung unserer Begriffe vom Erhabenen und Schönen [A Philosophical Enquiry into the Origin of Our Ideas of the Sublime and Beautiful] (Riga, 1773) Cicero: De officiis (Breslau, 1783) Adam Smith: Der Wohlstand der Nationen [Wealth of Nations] (Breslau, 1794–1796) Arisztotelész: Die Ethik des Aristoteles [Etika] (Breslau, 1798–1801) Arisztotelész: Die Politik des Aristoteles [Politika] (Breslau, 1799–1802)

Jegyzetek

Irodalom Claus Altmayer: Aufklärung als Popularphilosophie. Bürgerliches Individuum und Öffentlichkeit bei Christian Garve. Röhrig Universitätsverlag, St. Ingbert 1992, Doris Bachmann-Medick: Anziehungskraft statt Selbstinteresse. Christian Garves nicht-utilitarische Konzeption des Interessierenden. 2008, online, . Rudolf Vierhaus: Christian Garves Theorie des Umgangs. In: [Peter Albrecht, Hans Erich Bödeker, Ernst Hinrichs (szerk.): Formen der Geselligkeit in Nordwestdeutschland 1750–1820. Niemeyer, Tübingen 2003, , 541–548. oldal Norbert Waszek: The Scottish Enlightenment in Germany, and its translator Christian Garve (1742–98). In: Tom Hubbard, R.D.S. Jack (szerk.): Scotland in Europe (= Scottish Cultural Review of Language and Literature, 7. kötet). Rodopi, Amsterdam / New York 2006, , 55–71. oldal Norbert Waszek: Übersetzungspraxis und Popularphilosophie am Beispiel Christian Garves. In: Das achtzehnte Jahrhundert. Zeitschrift der Deutschen Gesellschaft für die Erforschung des Achtzehnten Jahrhunderts, 31. évfolyam (2007), 1. szám, , 42–64. oldal, Garve önállóan kiadott fordítások bibliográfiájával Norbert Waszek: Die Popularphilosophie. In: Grundriss der Geschichte der Philosophie. Die Philosophie des 18. Jahrhunderts [Ueberweg Neubearbeitung]. 5. kötet: Heiliges Römisches Reich Deutscher Nation. Schweiz. Nord- und Osteuropa. szerkesztette: Helmut Holzhey és Vilem Mudroch. Schwabe, Basel 2014, , 403–414. oldal (szöveg), 443–445. oldal (bibliográfia). Kurt Wölfel: Christian Garve. In: Neue Deutsche Biographie. (NDB). 6. kötet, Duncker & Humblot, Berlin 1964, , 77–78. oldal (deutsche-biographie.de)

Kategória:1742-ben született személyek Kategória:1798-ban elhunyt személyek Kategória:Wrocławiak Kategória:Német filozófusok Kategória:Németországi szabadkőművesek