Vedresháza a korábban Ószentivánnak nevezett Tiszasziget egyik külterületének történeti településneve Csongrád-Csanád vármegyében, a Szegedi járásban. A 19. század elején dohánykertész település jött létre a korábban vízjárta területen, amelyet az 1816-os nagy tiszai árvíz elpusztított. A történeti település ezt követően nem épült újjá, neve azonban fennmaradt a Vedresházi tanyák földrajzi névben, a régészeti lelőhelyek megnevezésében és az egykori Vedresháza megállóhely nevében.
Fekvése Vedresháza Tiszasziget központjától nyugatra, illetve délnyugatra fekvő külterületi vidék történeti neve. A terület a Tisza egykori árterének része volt, ahol magasabb, ármentes térszínek és vízjárta mélyedések váltakoztak. A Tiszasziget környékének régészeti topográfiája a Vedresháza térségében húzódó kelet–nyugati földhátat a környék fontos kiemelkedései között említi, amely a magyar–szerb határ térségétől a Tiszával nagyjából párhuzamosan húzódik. A 20–21. századi földrajzinév-kutatás a „Vedresházi tanyák” megnevezést szétszórtan fekvő tanyák összefoglaló neveként rögzíti, megjegyezve, hogy a tanyák jelentős része az idők során elpusztult.
Története Vedresháza kialakulása a Tisza menti vízjárta területek 19. század eleji hasznosításához kapcsolódik. A későbbi Vedresháza területét egy szegedi városi főmérnök, Vedres István ármentesítette, majd 1808-ban szegedi zsellérekből dohánykertész falut telepítettek ide. A történeti leírások szerint a telepen korszerűnek számító, kísérletező mezőgazdaság folyt, amely a dohánytermesztés mellett más növénykultúrákkal, köztük gyapottermesztéssel is próbálkozott. A gazdaságban különleges gabonatároló vermeket is alkalmaztak, és a korábbi vízjárta tájon legelők, kertek, erdősítések, szőlők és dohánykertek jöttek létre.
A település fejlődésének az 1816-os nagy tiszai árvíz vetett véget. Egy történeti-kultúrföldrajzi összefoglaló szerint az addigra mintegy 150 fős vedresházi gazdaságot az árvíz elpusztította, és a település nem épült újjá. Lakosságának egy része más, szegedi eredetű dohánykertész települések népességébe olvadt be. A Vedresháza név azonban földrajzi névként tovább élt, később pedig a Vedresházi tanyák, a régészeti lelőhelyek és az egykori vasúti megállóhely nevében is fennmaradt.
Régészeti emlékei és táji jelentősége Vedresháza a Tisza–Maros-szög egyik jelentős régészeti lelőhelye. A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisában a „Tiszasziget, Vedresháza” nevű lelőhely 48428-as azonosítóval szerepel. A területen őskori, római kori, népvándorlás kori, középkori és újkori jelenségeket tartanak nyilván. A részletes korszakbesorolás többek között rézkori, bronzkori, szarmata, avar kori és Árpád-kori emlékeket, valamint több régészeti kultúra nyomait tartalmazza. A lelőhelyen 1933-ban régészeti ásatást végeztek, később 1975-ben, 1976-ban, 2004-ben és 2005-ben terepbejárásokra került sor. A nyilvántartott jelenségek között rézkori sírok és temető, szarmata felszíni településnyom és újkori szórványlelet is szerepel. A régészeti adatbázis a Vedresháza II. névváltozatot is a lelőhelyhez kapcsolja.
Vedresháza táji jelentősége az ármentes térszínek és a Tisza egykori árterének kapcsolatából érthető meg. A történeti település létrejötte, majd gyors pusztulása közvetlenül összefüggött az ármentesítési kísérletekkel és az 1816-os árvízzel. A későbbi Vedresházi tanyák elnevezés arra utal, hogy az egykori faluszerű település helyett a név később szétszórtabb külterületi tanyavilágban maradt fenn.
A területre vonatkozó jelenlegi források alapján Vedresháza táji jelentősége elsősorban a Tisza egykori árteréhez, az ármentes térszínekhez, a külterületi tanyavilághoz és a nagy kiterjedésű régészeti lelőhelyhez kapcsolódik.
Vasúti kapcsolata Vedresháza nevét a 19–20. században a vasúti közlekedés is megőrizte. A Szőreg felől dél felé vezető vasútvonal 1897-ben nyílt meg, és Vedresháza irányába haladt. A trianoni határváltozások után a vonalat az új államhatár kettévágta, ezért Vedresháza a Magyarországon maradt rövid szakasz végpontjává vált. A vonalon a forgalom 1959-ben szűnt meg, majd a pálya magyarországi maradék szakaszát felszámolták. Az egykori Vedresháza megállóhely Tiszasziget központjától nyugatra, az országhatárhoz vezető út közelében helyezkedett el. A megállóhely nem azonos teljesen a Vedresházi tanyák mai területével, de a történeti földrajzi név fennmaradásában fontos szerepe volt.
Napjainkban A történeti Vedresháza település már nem áll fenn összefüggő faluként. A név a Tiszasziget külterületén található Vedresházi tanyák megnevezésében él tovább. A helynévkutatás szerint ezek szétszórtan fekvő tanyák, amelyeknek jelentős része a 20. század folyamán vagy azt követően elpusztult. A Vedresháza név emellett a régészeti nyilvántartásban és a megszűnt vasúti megállóhely elnevezésében is fennmaradt, így egyszerre történeti településnév, régészeti helynév és mai külterületi földrajzi név.
A médiában Vedresháza önálló, mai településrészként jóval ritkábban jelenik meg, mint Térvár. A Tiszasziget egészét érintő fejlesztési és turisztikai hírek ugyanakkor a tágabb helyi környezetet is érintik: a községben az elmúlt években középület-energetikai, közlekedési, turisztikai és közösségi fejlesztésekről számoltak be, és a Mélypont emlékhely EuroVelo 13-hoz kapcsolódó pihenőhelyi szerepének erősítését is tervezték.
Jegyzetek
Kategória:Torontál vármegye települései Kategória:Magyarország megszűnt települései