Vermandois-i Hugó (franciául: Hugues de Vermandois, latinul: Hugo Magnus; 1057 – Tarszosz, 1101. október 18.), vagy más néven Nagy Hugó, a Capet-házból származó francia királyi herceg, felesége jogán (jure uxoris) Vermandois grófja 1085 és 1101 között. Az első keresztes hadjárat egyik kiemelkedő vezére. Megnevezésében a Magnus (nagy) jelző valószínűleg egy középkori latin félrefordításból ered: az ófrancia le Maisné („az ifjabb”) szóból származik, amely arra utalt, hogy I. Fülöp francia király öccse volt.
Származása és korai évei Hugó I. Henrik francia király és Kijevi Anna fiatalabbik fia, I. Fülöp francia király öccse volt. Vermandois első Capet-házi grófja lett, miután feleségül vette Vermandois-i Adelhaidot, a grófság örökösét. Adelhaid korábban értelmi fogyatékos bátyját, Odót megfosztották jogaiktól, így Hugó felesége jogán uralkodott 1085-től haláláig. 1085-ben segítséget nyújtott Hódító Vilmosnak a dánok Anglia elleni inváziójának visszaverésében.
Az első keresztes hadjárat elindulása 1096 elején Hugó és bátyja, Fülöp király megvitatták a keresztes hadjárat elindítását a clermonti zsinat híreinek hatására. Mivel Fülöp egyházi kiközösítés alatt állt, nem vehetett részt a hadjáratban. Hugó döntését a beszámolók szerint az 1096. február 11-i holdfogyatkozás is befolyásolta. 1096 augusztusának végén indult el seregével Franciaországból. Az Alpokon és Rómán keresztül vonult Bari kikötőjébe, ahonnan a legtöbb keresztes vezérrel ellentétben nem szárazföldön, hanem az Adriai-tengeren keresztül kelt át a Bizánci Birodalom területére. Flottáját valószínűleg II. Arnót, Aarschot grófja vezette.
Megérkezés Bizáncba és a hűségeskü Anna Komnéné bizánci hercegnő Alexiasz című krónikájában feljegyezte, hogy Hugó üzenetet küldött apjának, I. Alexiosz bizánci császárnak, megfelelő fogadtatást követelve:
Alexiosz utasította Dürrhakhion kormányzóját (Jóannész Komnénoszt) és a tengeri flotta parancsnokát, hogy tartsák szemmel a francia herceget. Hugó flottáját az Adriai-tengeren heves vihar érte, hajóinak többsége megsemmisült, saját hajója pedig Epirusz partjainál futott zátonyra. Dürrhakhionba szállítása után Jóannész Komnénosz vendégül látta, majd császári parancsra Manuel Butumitész kíséretében Konstantinápolyba kísérték. Ott Alexiosz császár rábírta Hugót, hogy tegyen hűségesküt, és vállalja a korábbi bizánci területek visszaszolgáltatását.
Anna Komnéné feljegyzett egy párbeszédet Hugó és Bouillon Gottfried között is, ahol Hugó próbálta meggyőzni Gottfriedet a hűségeskü letételéről. Amikor Gottfried ezt visszautasította, Hugó azzal érvelt, hogy mivel már eljöttek és a császár védelmére szorulnak, a legjobb, ha engedelmeskednek a parancsainak.
Visszatérés Franciaországba Antióchia 1098-as sikeres ostroma után Hugót Konstantinápolyba küldték, hogy I. Alexiosz császártól segítséget és erősítést kérjen. A császár azonban elutasító volt, Hugó pedig ahelyett, hogy visszatért volna a sereggel Jeruzsálem bevételére, hazatért Franciaországba. Otthon éles bírálatok érték, amiért nem teljesítette keresztes esküjét, II. Paszkál pápa pedig kiközösítéssel fenyegette meg.
Az 1101-es keresztes hadjárat és halála Mulasztását jóváteendő Hugó csatlakozott az 1101-es utó-keresztes hadjárathoz. 1101 szeptemberében a Kilidzs Arszlán szultán vezette szeldzsuk törökök elleni második hérakleiai csatában súlyosan megsérült. Sérüléseibe nem sokkal később, 1101. október 18-án belehalt a kilikiai Tarszosz városában.
Családja és leszármazottai Hugó feleségül vette Vermandois-i Adelhaidot, IV. Herbert vermandois-i gróf és Valois-i Adél leányát. Házasságukból kilenc gyermek született:
Matild, aki Beaugency-i I. Raoul felesége lett. Erzsébet (†1138), Leicester grófnője; első férje Robert de Beaumont, Leicester 1. grófja, második férje William de Warenne, Surrey 2. grófja. Beatrix, aki IV. Hugó de Gournay felesége lett. I. Raoul (†1152), Vermandois grófja; első felesége Champagne-i Eleonóra, második felesége Aquitániai Pétronille. Konstancia, aki Godfrey de la Ferté-Gaucher felesége lett. Ágnes, aki Boniface del Vasto felesége lett. Henrik (†1130), Chaumont-en-Vexin ura. Simon (†1148). Vilmos (†1096 körül).
Jegyzetek
Kategória:1057-ben született személyek Kategória:1101-ben elhunyt személyek Kategória:Francia grófok Kategória:A keresztes háborúk résztvevői Kategória:11. századi katonák