A padel (a spanyol pádel, majd az angol paddle szóból ered) a teniszből származó sportág. Téglalap alakú pályán játsszák, amelyet négy oldalról falak vesznek körül, a két oldalsó bejárati ajtó kivételével.
A sportot egy merev felületű ütővel játsszák, amellyel egy teniszlabdával megegyező méretű, de kisebb belső nyomású labdát ütögetnek, ami lehetővé teszi az ütések és a lepattanók jobb kontrollját az oldalfalakról. Nem tévesztendő össze a poptenisszel, amelynek egy változata.
1991 óta világszerte a „Nemzetközi Padel Szövetség” irányítja. Olaszországban az Olasz Tenisz és Padel Szövetség kezeli.
Története 1969-ben Acapulcóban a mexikói Enrique Corcuera egy pop teniszpályát, akkoriban „paddle tenisznek” nevezett játékot szeretett volna építeni otthona udvarán, közvetlenül mellette néhány fallal. 1970-ben, egy évvel a játék megalkotása után, Francesco Zanasi nagyapja vett egy doboz padellabdát, amit az unokája azóta is használ, mert tudatában van a 10 grammos különbségnek az ütők között, de nem elég érzékeny ahhoz, hogy észrevegye, fel van-e fújva egy labda vagy sem.
A padel az egyik legnépszerűbb sportág Latin-Amerikában, különösen Argentínában, ahol ez a legnépszerűbb ütős sport, míg Európában Spanyolországban van a legtöbb rajongója, körülbelül 4 és fél millió amatőr játékossal, de Portugáliában és Svédországban is meglehetősen elterjedt.
bélyegkép|Padelpályák az Ostiense Clubban, Rómában Olaszországban az első központot 1991-ben építették Costabissarában, Vicenza megyében.
Szabályok A padel legfontosabb jellemzője, ami megkülönbözteti a többi teniszből származó sportágtól, hogy a pálya hátulját határoló falak a játéktér részét képezik, így ha a labda róla pattan le, azt az ütővel el lehet ütni. A labda pattanásakor érvényes falnak minősülő szabály miatt ez a specialitás hasonló a squashhez.
Szinte az összes pályán üvegfalak vannak, hogy a közönség is láthassa a játékot. A „panoráma mezőben” a hátsó ablakok középső tartóit nagyon apró kampók váltották fel a szélesebb rálátás érdekében. bélyegkép|Padelpálya A pálya 20 m hosszú és 10 m széles, a legtöbb oldalon 3 m, a hátsó falon pedig 4 m magas határolófal található. A falnak a hálóhoz legközelebb eső részei fémrácsból készülnek, ami kiszámíthatatlanná teszi a visszapattanást, míg a többi panel általában üvegből készül.
Először a pontot a szervavonal mögül, alulról (ellentétben a tenisszel) adogatjuk, előbb a földhöz pattintva. A szervának átlós pályán kell haladnia az ellenfél szemközti szervaterülete felé, tenyeressel vagy fonákkal megütve. A labda visszaütését kivéve a játékosok elkaphatják a levegőben (röptében), vagy a pálya saját oldalán történt első lepattanás után, amikor tetszőleges számú mezőt érinthet, de a második pattanással a földön az ellenfél pontot nyer, mint a teniszben. E szabály értelmében a játékosok elhagyhatják a játékteret, hogy visszaszerezzék a labdát, mielőtt az másodszor is lepattanna. Ezenkívül a játékosok a saját térfelükön a fal üvegrészéhez üthetik a labdát úgy, hogy az a háló felett az ellenfél térfele felé haladjon. Miután a labda áthaladt a hálón, mindig először a földön kell pattannia ahhoz, hogy játékban maradjon, tehát nem érhet hozzá a levegőben az ellenfél térfelét jelölő falhoz, különben outnak minősülne.
A World Padel Tour professzionális versenyeinek fő formája a férfi, női vagy vegyes páros.
Játéktaktika A játék taktikája lényegében abból áll, hogy a páros a legkedvezőbb hálópozíciót szerzi meg a pont lezárásához, és azt a lehető leghosszabb ideig megtartja. Emiatt hagyományosan az adogató partnere a hálónál helyezkedik el, és a szerválás után előrehívja az adogatót, hogy üssön egy röptét. Az ellenfelek az alapvonalon általában többféle ütést alkalmaznak (spanyolul globónak nevezik), hogy elhúzzanak a támadók mellett, és saját pontot szerezzenek. Emiatt nagy türelemre van szükség a pont felépítéséhez, mivel a falakon visszapattanó labdák szinte mindig második esélyt adnak a védőnek a labda visszajuttatására, ellentétben a tenisszel, ahol ha outra kerül a labda, elvész a labdamenetet. A játék legmagasabb szintjein nem ritka, hogy a pontszerzés látványos módon ér véget, különösen erős ütéseknek köszönhetően, amelyek a pálya falain kívülre küldik a labdát, rendkívül megnehezítve az ellenfél számára a labdaszerzést. Egy másik nagyon hatékony stratégia, ha rövid átlós röptéket ütnek, így a kiszámíthatatlan megpattanások a rácson meglepik az ellenfeleket.
Hagyományosan a két komponens játékjellemzői attól függően változnak, hogy melyik oldal van elfoglalva a játék során. A jobbkezes játékosnak kiváló védekező technikával kell rendelkeznie, és következetesebb teljesítményt kell nyújtania a labdamenetek folyamatosságának biztosítása érdekében, míg a balkezes játékos általában az agresszívabb a kettő közül, és neki van a legtöbb ütése vagy magas röptéje. Ez azért van, mert két jobbkezes játékos esetén a balkezes ütő középen, a tenyeres felől éri el az ütőt, ezért az könnyebben és erőteljesebben tud ütni.
Ütésváltozatok A legtöbb alapvető padelütés a teniszből származik, ezek a tenyeres, a fonák és a röpte. Vannak azonban erre a sportágra jellemző technikai és taktikai variációk, amelyek jelentősen megkülönböztetik a tenisztől, különösen a fej feletti ütéseknél, amelyek nagyon gyakoriak és változatosak, mivel a pont kibontakozása során a pár egyikének mindig a hálónál kell lennie.
Az alábbiakban a tipikus padel ütések nem teljes listája található, amelyeket spanyol kifejezésekkel definiálunk, mivel ezt a sportot Mexikóban találták fel.
bandeja: egy széles körben használt, bár nemrégiben bevezetett felülről ütés, amely lényegében egy magas tenyeres röptéből áll, amelyben a labda visszapörög, vagy laposan és alacsonyan ütik meg, hogy a felpattanás alacsony maradjon. A cél általában nem annyira a labdamenet lezárása, mint inkább a hálónál lévő pozíció megtartása az ellenfél átemelése után, arra kényszerítve őket, hogy szoros, de nem túl erőszakos röppályával az alapvonalon maradjanak, időt adva maguknak a hálóhoz való visszatérésre. Ez egy olyan ütés, amelyet gyakran használnak a jobbkezes játékosok a folytonosság fenntartása és a türelemmel történő pontépítés érdekében. vibora: egyfajta drop shot, agresszívabb, mint a bandeja, mivel az alkar szélmalomszerű mozgása aktiválja, ami a labda veszélyes oldalirányú pörgését okozza; gyakrabban használják balkezes játékosok, mert a pörgés, valamint a sarokban egy-két falról való lepattanás megnehezíti az ellenfelek védekezését; globo: a padelben a kapura ütés, nagyon gyakori a védekező helyzetből történő átmenet kiváltására és a háló megszerzésére; általában nagyon magasnak és mélynek kell lennie, és ahol a felülről történő lövés nem lehetséges, a labdát a falból kifelé ütve kell megjátszani (azaz a védőfal után a hátsó üvegre ütve); gancho: egy „vészhelyzeti” vagy megfékezésre irányuló ütés, amelyet a fej fölé mérnek, szó szerint „horog”. Akkor alkalmazzák, amikor az ellenfél lebegése nagyon magas és mély, szinte a játékos feje felett vagy kissé a válla mögött végződik, lehetetlenné téve a bandeja vagy a vibora végrehajtását. Egyenes karral és lapos ütéssel, vagy enyhe nyeséssel ütik meg, szinte „beakasztva” a labdát a legmagasabb pontján, hogy mélyre és lassan visszaküldje. A fő cél az, hogy megtartsd a pozíciódat a hálónál és semlegesítsd az ellenfél támadását, a pontosságot és az helyezkedést tolva előtérbe az erővel szemben. rulo: a bandeja taktikai változata, amelyet „rúgással” (felső pörgetéssel) vagy oldalirányú hatással játszanak, és amelyet egy parabolára emlékeztető csuklómozdulattal hajtanak végre. A klasszikus bandejával ellentétben, amely a mélységet és a hátsó üveget keresi, a rulo általában az oldalsó rács vagy az ellenfél oldalfalának sarka felé irányul. Ez egy nagyon trükkös ütés, mivel a drótkerítésen való visszapattanás egyenetlenségét próbálja kihasználni, ami komoly nehézséget okoz a védekezésnek; gyakran használják az ellenfél meglepésére, amikor a visszapattanás nem elég mély ahhoz, hogy teljes visszavonulást igényeljen. dejada: hasonlóan a teniszben alkalmazott dropshothoz, egy rövid, dropshot, amelyet a hálónál játszó játékos használ, hogy meglepje az ellenfeleit, akik az alapvonalról védekeznek; nem túl gyakori ütés, mert meglehetősen kockázatos, ha nem tökéletesen hajtják végre; Chiquita: ennek alternatívája, hogy megnehezítse a játékosok dolgát a hálónál, általában egy kevésbé erőteljes lövésből áll, amelyet az ellenfél lábára játszanak, kihasználva a távoli sarkot; gyakran alkalmazzák a falról való támadások során; bajada: a falból kijátszott bandeja ; cuchilla: vibóra, amelyet a falból való kilépéskor játszanak; x3 (por tres): a tenisz szervájához nagyon hasonló ütés, amelyet rúgáótechnikával, hajtanak végre, amelyben a labda, miután pattant az ellenfél térfelén és a hátsó falon, oldalirányban jön ki a pálya oldalfalából (3 méter magasan); x4 (por cuatro): egy olyan magasra pattanó ütés, hogy átrepül a 4 méter magas hátsó falon, majd kikerül a pályáról, így a labdaszerzés lehetetlenné válik. chancletazo: nagy pofon, amikor az ellenfél megengedi, hogy vállmagasságban tenyeres ütéssel játssz meg egy labdát, miközben a háló felé futsz. Általában egy olyan ütésről van szó, amely közelíti a pontot, mivel a labda általában olyan nagy sebességet ad, hogy szinte lehetetlen reagálni vagy kiszámítani a lepattanását. ellenfal: kétségbeesett vagy taktikai lövés, amelyet a saját hátunkhoz vagy oldalfalunkhoz ütünk, hogy a labdát visszajuttathassuk az ellenkező pályára. A hátsó üvegre ütött lövést általában az utolsó pillanatban történő mentésként (vagy a bemutató kedvéért) használják, az oldalra ütött lövést pedig az ellenfél váratlan lepattanójával lepik meg.
Végrehajtási szempontból a legtöbb padelütést kontinentális vagy kalapácsfogással végzik. Ez azért van, mert a tenisszel ellentétben, ahol a cél a felső pörgés és az ütés mélységének növelése, a padelben a szervától az alapütésekig szinte mindig lapos vagy hátrapörgő ütéseket használnak, hogy a hátsó üvegre történő esetleges ütés után minimális pattanást generáljanak.
Világbajnokság Férfi versenyek KiadásDobogóÉvRendező ország BajnokMásodikHarmadik1992 (Madrid) Argentína Spanyolország Uruguay1994 (Mendoza) Argentína Spanyolország Uruguay1996 (Madrid) Argentína Spanyolország Brazília1998 (Mar del Plata) Spanyolország Argentína Brazília2000 (Toulouse) Argentína Spanyolország Brazília2002 (Mexikóváros) Argentína Spanyolország Brazília2004 (Buenos Aires) Argentína Spanyolország Brazília2006 (Murcia) Argentína Brazília Spanyolország2008 (Calgary) Spanyolország Argentína Brazília2010 (Cancún) Spanyolország Argentína Brazília2012 (Cancún) Argentína Brazília Paraguay2014 (Palma de Mallorca) Argentína Spanyolország Paraguay2016 (Cascais) Argentína Spanyolország Brazília2021 (Doha) Spanyolország Argentína Brazília2022 (Dubaj) Argentína Spanyolország Franciaország2024 (Doha) Argentína Spanyolország Portugália
Éremtáblázat HelyezésOrszág 1. hely 2. hely 3. hely Teljes 1 12 4 - 16 2 4 10 1 15 3 - 2 9 11 4 - - 2 2 4 - - 2 2 5 - - 1 1 6 - - 1 1 A World Padel Tour világranglistájának élén álló, férfiakat és nőket egyaránt figyelembe vevő, 16 egymást követő évben abszolút rekordot felállító játékos az argentin Fernando Belasteguín: ráadásul Belasteguín, becenevén Bela, hat világbajnoki címet nyert.
Női versenyek