Lys Gauty francia énekesnő, szinésznő. Legjelentősebb az 1930-as és 1940-es években volt, amikor filmekben is szerepelt, és rögzették legismertebbé vált dalát, a „Le Chaland qui passe”-t – ami egy olasz zeneszerző dalának interpretációja.
Élete
Lys Gauty a franciaországi Levallois-Perret-ben született egy autószerelő és varrónő gyermekeként. Operaénekesnőnek készült. Eladólányként dolgozott egy Lafayette nevű szabóságban. Keresetének egy részét és a szülei által adott összegekből klasszikus zenei képzésre fordította. Nelson Fyschertől tanult. 1922-ben Gauty kabaréénekesnőként kezdte zenei karrierjét Georges Van Parys operettzeneszerző által szervezett varietéműsorokban, aki zongorán kísérte.
hozzáment ügynökéhez, a svájci zenei igazgatóhoz, Gaston Groeuer-hez, aki átvette a brüsszeli Theatre des Dix Heures tulajdonjogát. Gauty hangversenytermekben kezdte sikeres pályafutását. 12 éven át lépett fel a Theatre des Dix Heures-ben.
Olyan hangversenytermek ünnepelt alakjává vált, mint az Olympia, az Empire, az Alcazar és az ABC.
Gauty 1927-ben kezdett lemezeket készíteni és ugyanebben az évben készítette el legnépszerűbb felvételét – az olasz szerelmes dal, a „Parlami d'amore Mariù" francia feldolgozását, amelyet „Le Chaland qui passe”-ra neveztek el franciául.
1930-tól Gauty elkezdett filmdalokat is előadni. Egy másik figyelemre méltó felvétele készült René Clair 1933-as „Quatorze juillet”A Bastille Day avagy július 14-e egy 1933-as romantikus vígjáték, amelyet René Clair rendezett. című filmjének főcímdalaként. A „Le Chaland qui passe” című dalt betették az 1934-es "L'Atalante" című filmbe is, amely a dalról kapta a címét is, hogy népszerűbbé váljon a közönség körében.
Gauty Grande Prix du Disque-t díjat kapott Kurt Weill Háromgarasos operájának francia adaptációjában játszott szerepéért. Ezenkívül Weill egy másik népszerű dalát, a „La Complainte de la Seine”-t is megkomponálta számára.
Amikor az 1930-as évek közepén féktelen antiszemitizmus söpört végig Franciaországon, Gauty egyike volt azon kevés művészeknek, akik az „Israel, va-t'en” című dal eléneklésével fejezték ki a zsidó nép iránti támogatásukat.
1940-ben, egy dél-amerikai turné után Gauty visszatért Franciaországba, amelyet a náci Németország meghódított. A kitoloncolás fenyegetése és zsidó férje felől faggatva, számos más francia zenészhez hasonlóan beleegyezett, hogy a második világháború alatt Németországban is fellépett. A háború befejezése előtt Gauty Monacóba menekült, ahol Léo Ferré zongoristával lépett fel, aki dalokat is komponált neki.
Franciaországba való visszatérése után Gauty csak rövid ideig tudta folytatni zenei karrierjét, ugyanis a náci kollaboránsak tartották. A francia ellenállás tagjainak célpontjává vált. Egy merényletet is túl kellett élnie.
Későbbi éveiben egy kaszinót vezetett és énektanár lett. 1994. január 2-án halt meg. Dalait az évek során újra kiadták válogatásalbumokon.
Híres dalai Le Chaland qui passe (1931) Valparaíso (1932) Les deux guitares (1932) J' aime tes grands yeux (1932) À Paris dans chaque faubourg (1933) Le Bistro du port (1934) Au revoir, bon voyage (1935) Le Bonheur est entré dans mon cœur (1938) J'écoute la pluie (1940)
Filmek
Díjak
Jegyzetek
Források https://songstats.com/artist/kv985joq/lys-gauty?source=overview https://catalogue.bnf.fr/ark:/12148/cb138943478
Kategória:Francia énekesek Kategória:Francia színésznők Kategória:1900-ban született személyek Kategória:1994-ben elhunyt személyek