Táriq ibn Zijád (; kb. 670 – kb. 720) omajjád hadvezér, aki 711 és 718 között elindította az Ibériai-félsziget (a mai Spanyolország és Portugália) muszlim meghódítását a Vizigót Királysággal szemben. Seregével átkelt a Gibraltári-szoroson Észak-Afrika partjairól, és a ma Gibraltárként ismert sziklánál vonta össze csapatait. A Gibraltár név az ő nevéből származik: az arab Dzsabal Táriq (جبل طارق) kifejezésből, amelynek szó szerinti jelentése „Táriq hegye”.
Származása A középkori arab történetírók egymásnak ellentmondó beszámolókat hagytak ránk Táriq származásáról és etnikumáról. Személyiségének részleteit és al-Andaluszba való belépésének körülményeit bizonytalanság övezi.
A modern források túlnyomó többsége szerint Táriq berber származású mavla (felszabadított rabszolga vagy pártfogolt) volt, aki Músza ibn Nuszajrnak, Ifríkijja omajjád kormányzójának az alárendeltségében szolgált.
Ibn Khaldún szerint Táriq a mai Algéria területén élő egyik berber törzsből származott. Heinrich Barth megemlíti, hogy az Ulhassza törzshöz tartozott, amely a Tafna-vidéken volt őshonos (a mai Béni Saf régióban, Algériában). David Nicolle történész szerint Táriq először Tanger kormányzójaként tűnik fel a történeti forrásokban, és a hagyomány úgy tartja, hogy a Vádi Tafna (a mai Tlemcen közelében lévő) régióban született, ahol feleségével is élt, mielőtt Tanger élére nevezték volna ki.
Története és az Ibériai-félsziget meghódítása Ibn Abd al-Hakam (803–871) leírása szerint Músza ibn Nuszajr nevezte ki Táriqot Tanger kormányzójává, miután a várost 710–711-ben meghódították. A közeli Ceutában azonban megmaradt egy el nem foglalt vizigót támaszpont, amelyet egy Julianus nevű gróf irányított.
Miután Roderik (Rodrigo) került hatalomra Spanyolországban, Julianus – a korabeli szokásoknak megfelelően – elküldte leányát, Florinda la Cavát a vizigót királyi udvarba nevelkedni. A hagyomány szerint Roderik megerőszakolta a lányt, mire a felháborodott Julianus elhatározta, hogy segít a muszlimoknak megdönteni a Vizigót Királyságot. Szövetséget kötött Táriqkal (míg Músza visszatért Kairuánba), és saját kereskedelmi hajóit, valamint spanyolországi erődítményeit kihasználva titokban átszállította a muszlim sereget a szoroson. 711. április 26. körül Táriq ibn Zijád serege – amely főként újonnan iszlám hitre tért berberekből, valamint kisebb részben arab, szír és jemeni csapatokból állt – partra szállt az Ibériai-félszigeten. A hegy lábánál táboroztak le, amelyet ettől kezdve róla neveztek el Gibraltárnak (Dzsabal Táriq).
A guadaletei csata és előrenyomulás Táriq serege körülbelül 7000 katonából állt. Roderik a veszély elhárítására a források szerint mintegy 100 000 fős sereget gyűjtött össze, bár a valós létszám valószínűleg ennél jóval alacsonyabb volt. A vizigót sereg jelentős része a Roderik által brutálisan elmozdított korábbi király, Witiza fiaihoz volt hűséges, akik közül sokan elhagyták a harcmezőt vagy átpártoltak. Táriq döntő győzelmet aratott 711 júliusában a guadaletei csatában, ahol Roderik király is életét vesztette. A hódítást a vizigótok által üldözött helyi zsidó közösségek és a Witiza-párti keresztények is segítették.
A győzelem után Táriq négy részre osztotta seregét:
Mugísz ar-Rúmí vezetésével elfoglalták Córdobát. Más egységek Granadát és a környező területeket vették be. Táriq maga a főváros, Toledo ellen vonult, amelyet szinte ellenállás nélkül foglalt el, majd folytatta az előrenyomulást észak felé, elérve Guadalajarát és Astorgát.
Konfliktus Músza ibn Nuszajrral és visszahívásuk Táriq Hispania de facto kormányzója volt Músza egy évvel későbbi érkezéséig. Táriq rendkívüli sikereit látva Músza 712-ben egy több mint 18 000 fős (főként arab) sereggel maga is áthajózott Spanyolországba. Néhány éven belül a két hadvezér az Ibériai-félsziget több mint kétharmadát ellenőrzése alá vonta.
Az arab történetírásban megoszlanak a vélemények Táriq és Músza kapcsolatáról. Egyes források Músza féltékenységéről és haragjáról számolnak be, amiért korábbi felszabadítottja hódított meg egy egész országot. Más források (például a 9. századi al-Baládzuri) csupán annyit említenek, hogy Músza egy intő, szigorú levelet írt Táriqnak, majd később kibékültek.
714-ben I. al-Valíd omajjád kalifa mindkét hadvezért visszahívta a fővárosba, Damaszkuszba. Ott pénzügyi visszaélésekkel és a zsákmány hűtlen kezelésével vádolták meg őket. Táriq és Músza is kegyvesztetté vált, és életük hátralévő részét szegénységben és ismeretlenségben élték le az arab birodalom fővárosában.
Híres szónoklata (Khutba) A 13. századi történetíró, Ibn Khallikán (Wafayāt al-ʾAʿyān), valamint a 16. századi Ahmed Mohammed al-Makkari (Nafh at-Tib) egy híres és hosszú szónoklatot (hutba) tulajdonít Táriqnak, amelyet állítólag a Guadaletei csata előtt intézett katonáihoz. A hagyomány szerint miután partra szálltak, felgyújtatta hajóit, és így szólt seregeihez:
Bár a beszéd pontos szövege és a hajók felgyújtásának története a modern történettudomány szerint nagyrészt későbbi irodalmi toposz és legenda, a muszlim és spanyol folklórban máig meghatározó elem maradt.
Jegyzetek
Kategória:7. századi személyek Kategória:8. századi személyek Kategória:720-ban elhunyt személyek Kategória:Hadvezérek