Izrael történetének gyökerei az ókori kánaáni civilizáció megjelenéséig nyúlnak vissza. A vaskorban megalakult Izrael és Júda királysága, mint a zsidók első, ókori államalakulatai. A régiót ezt követően egymást követő birodalmak hódították meg, köztük az asszírok, babiloniak, perzsák és görögök. A Hasmoneus-dinasztia alatti egy évszázados függetlenséget követően a terület a Római Birodalomhoz került. Az 1–2. századi zsidó–római háborúk tömeges zsidó áldozatot és kitelepítést eredményeztek és a nép szétszóratását a világban. A terület ezt követően évszázadokon át különböző birodalmak – köztük a Bizánci, az Arab és az Oszmán Birodalom – fennhatósága alá tartozott, míg végül az első világháború után brit mandátumterületté vált. A 19. század végén elinduló cionista mozgalom és a 20. századi holokauszt tragédiája felerősítette a zsidó államalapítási törekvéseket, amelynek eredményeként 1948-ban kikiáltották a független Izrael Államot. Alapítása óta az ország folyamatos arab-izraeli konfliktusokkal és háborúkkal néz szembe, miközben a Közel-Kelet egyik legfejlettebb gazdasági, technológiai és katonai hatalmává vált.

Kezdetek

thumb|155px|right|Merenptah-sztélé, a legkorábbi említési forrás Izraelről

A zsidók őseinek megjelenése Izrael területén a Biblia elbeszélése alapján az i. e. 2. évezred első felére tehető. A történet szerint Ábrahám ősatya családjával és félnomád törzsek egy csoportjával kijött a mezopotámiai Háránból, és hazát keresett azon a földön, amelyet Istene mutatott neki a következőképp: „És mondá az Örökkévaló Ábrámnak: Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából azon országba, melyet én neked mutatok. És teszlek téged nagy néppé és megáldalak, s naggyá teszem nevedet; és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat és megátkozom a téged átkozókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”Teljes kétnyelvű (héber-magyar) Biblia 2 kötetben – I. Mózes első könyve 12,1-3 (Makkabi Kiadói Kft., Budapest, 1994) Ezek a nomád vándorok azonban nem hagytak maguk után vándorlásaikról kézzelfogható nyomot, bár a bibliai elbeszélés szerint jelentős települést hoztak létre a Kánaán hegyeiben, amely összekötő kapocsként, kereskedelmi központként működött a környéken élő népek között.

A hagyomány alapján Kánaán földjére az i. e. 13. században áramlott be a 12 zsidó törzs. A bibliai elbeszélést a mai kutatók erősen kétségbe vonják, ahogy a 12 törzs létezését is.

Ókori királyságok A hagyomány alapján 12 törzs összevonásával az i. e. 11. században alakult ki az egységes zsidó állam. A mai történelemtudomány és bibliai régészet ezen Egységes Királyság (Saul, Dávid és Salamon birodalma) létezését legendaként kezeli.Lipschits, Oded (2014). "The history of Israel in the biblical period". In Berlin, Adele; Brettler, Marc Zvi (eds.). The Jewish Study Bible (2nd ed.). Oxford University Press. pp. 2107–2119. . As this essay will show, however, the pre monarchic period long ago became a literary description of the mythological roots, the early beginnings of the nation and the way to describe the right of Israel on its land. Though the archeological evidence also does not support the existence of a united monarchy under David and Solomon as described in the Bible, meaning the rubric of "united monarchy" is best abandoned, it remains useful for discussing how the Bible views the Israelite past. [...] Although the kingdom of Judah is mentioned in some ancient inscriptions, they never suggest that it was part of a unit comprised of Israel and Judah. There are no extrabiblical indications of a united monarchy called "Israel."

A hagyomány alapján Salamon halála után a fia, Roboám király vezetésével elégedetlen északi törzsek I. Jeroboám vezetésével elszakadtak, s így két állam jött létre: északon az Izraeli Királyság (fővárosa: Szamária), délen a Júdai Királyság (fővárosa: Jeruzsálem).

A két királyság az asszír és babiloni hódításokig Izrael története a történettudomány és a régészet tükrében (az asszír és babiloni hódításokig): Időszak / ÉvszámKorszak / EseményTörténettudományi és régészeti pontosításKr. e. 9. századAz önálló Izraeli Királyság felemelkedése (Észak)Ez az első, Biblián kívüli külső források által is többszörösen igazolt zsidó állam. Az Omri-dinasztia alatt az északi királyság (Szamária központtal) erős, urbanizált regionális hatalommá vált. III. Sulmánu-asarídu asszír király a karkari csata (Kr. e. 853) kapcsán említi Akháb izraeli királyt és hatalmas harckocsi-seregét.Kr. e. 9. sz. vége – Kr. e. 8. sz.Júda Királyságának lassú fejlődése (Dél)Júda (Jeruzsálem központtal) ekkor még jelentéktelen, ritkán lakott, szegényebb déli szomszédja volt az Északi Királyságnak. Fejlődése és írásbelisége csak az Izraeli Királyság bukása után, a menekültek tömeges beáramlásával indult gyors növekedésnek.Kr. e. 722 / 720Szamária asszír elpusztításaII. Sarrukín (Szargon) asszír király elfoglalja az északi Izraeli Királyságot. Az izraelita elit egy részét elhurcolják (ebből alakulhatott ki az „elveszett 10 törzs” mítosza), a terület asszír tartománnyá válik. Ekkor Júda asszír vazallussá válik, Jeruzsálem mérete pedig hirtelen a többszörösére nő az északi menekültek miatt.Kr. e. 701Szanhérib júdai hadjárataSzanhérib asszír király ostrom alá veszi Jeruzsálemet, de nem tudja elfoglalni (Ezékiás király vízvezetéke, a Siloám-csatorna ma is látogatható). Júda hatalmas hadisarcot fizet, de fennmarad. Lákis zsidó erődvárosának brutális asszír ostromát híres ninivei domborművek örökítik meg.Kr. e. 586Jeruzsálem babiloni pusztulásaII. Nabú-kudurri-uszur (Nebukadnezár) ostromolja és földig rombolja Jeruzsálemet és az első templomot. A júdai elit babiloni fogságba kerül. A Jeruzsálemben talált korabeli égetett agyagpecsétek (bullák) és a romrétegek igazolják a pusztítást.

Az Izraeli Királyságot i. e. 722-ben megsemmisítették az asszírok, lakóit deportálták, Júda pedig az adófizetőjükké vált.

I. e. 587-ben a babiloniak foglalták el Júdát, s lakói nagy részét elhurcolták (lásd babiloni fogság).

Miután a perzsák legyőzték Babilóniát, visszatelepítették a zsidókat hazájukba, akik főpapjuk vezetésével korlátozott önkormányzatot élveztek.

Görög-római kor Időszak / ÉvszámEsemény / KorszakRövid leírásKr. e. 332Nagy Sándor hódításaA macedón uralkodó elfoglalja a térséget, ezzel kezdetét veszi a hellenisztikus (görög) korszak.Kr. e. 3–2. századPtolemaida és Szeleukida uralomNagy Sándor hadvezéreinek utódai (egyiptomi Ptolemaidák, majd a szíriai Szeleukidák) viaskodnak és uralkodnak Júdea felett.Kr. e. 167–160Makkabeus felkelésIV. Antiokhosz Epiphanésznek a templom megszentségtelenítése miatt kirobbanó zsidó szabadságharc.Kr. e. 142–63Hasmoneus-dinasztiaA győztes Makkabeusok utódai független zsidó királyságot hoznak létre, amely belső viszályok miatt gyengül meg.Kr. e. 63Római hódításPompeius Magnus római hadvezér elfoglalja Jeruzsálemet. Judea római vazallus állam, majd provincia lesz.Kr. e. 37 – Kr. u. 4Nagy Heródes uralkodásaRóma által kinevezett klienskirály. Hatalmas építkezések fémjelzik korát (a második templom kibővítése).Kr. u. 66–73Az első zsidó háborúNagyszabású felkelés Róma ellen. Kr. u. 70-ben Titus lerombolja Jeruzsálemet és a második templomot. Masszáda Kr. u. 73-as elestével végződik.Kr. u. 132–135Bar Kohba-felkelésA második nagy zsidó szabadságharc a rómaiak ellen. Bukása után Hadrianus császár végleg kiutasítja a zsidókat Jeruzsálemből, és a tartományt átnevezi Syria Palaestina névre.

A makedón király, Nagy Sándor i. e. 332-ben hódította meg a területet, Gáza ostroma után.

A terület fölött Sándor halála után évszázadokig a vezérei alapította uralkodócsaládok, a Ptolemaida-dinasztia és a Szeleukida-dinasztia uralkodtak, Júdea a szeleukidák vazallusává vált, gyorsan hellenizálódott. A hellenizáció idővel feszültséget és polgárháborús helyzetet szült az azt támogató zsidók és az azt elvető zsidók közt. A jeruzsálemi főpapok (Menelaosz és Jázon) és követőik közt hatalmi harc dúlt. I.e.168-ban Jázon sereget gyűjtött és megtámadta Jeruzsálemet. Erre válaszul IV. Antiokhosz király elfoglalta Jeruzsálemet és visszahelyezte Menelaoszt a főpapi méltóságba. Ezt követően Antiokhosz rendeleteket adott ki, melyek korlátozták a zsidó szokásrendet és vallásgyakorlatot. Diodórosz, ókori görög történetíró ekképp írta le a történteket: „...feláldozott egy nagy disznót Mózes képénél és Isten oltáránál, amely a külső udvarban állt, és meghintette azokat az áldozat vérével. Hasonlóképpen megparancsolta, hogy a könyveket, amelyekből arra tanították őket, hogy gyűlöljék az összes többi nemzetet, a disznóhúsból készült levessel hintsék meg. És eloltotta a templomban állandóan égő (általuk halhatatlannak nevezett) lámpást. Végül arra kényszerítette a főpapot és a többi zsidót, hogy disznóhúst egyenek.”Diodorus. The Library of History 34:1:4. A király parancsára megépült az Akra, a Jeruzsálemet ellenőrző fellegvár is. A Szeleukidák ellen Júdás Makkabeus vezetésével felkelés indult (i. e. 167-142), amely végül győzelmet aratott a szír-görög megszállók felett. (Innen ered a Chánuká, a fények ünnepe). A Makkabeusok királysága nagyjából egy évszázadig maradt független. bélyegkép|300px|jobbra|Az újszövetségi Szentföld: Szamária, Júdea, Galilea, Nabatea, Idumea… A függetlenségnek a Római Birodalom terjeszkedése vetett véget: Pompeius i. e. 63-ban elfoglalta Jeruzsálemet. A terület római klienskirályság lett, i. sz. 6-ban pedig római provincia.

A római fennhatóság első száz éve alatt viszonylagos vallásszabadságot élvezett Izrael népe.

1–2. század A függetlenségi törekvések és a 66-ban kitört zsidó felkelés miatt Nero háborút indított Titus Flavius Vespasianus vezetésével. Bár Nerót közben eltávolították a trónról, a birodalom végül a felkelést leverte és a területet pedig végleg beolvasztották a Római Birodalomba.

135-140 között Bar Kohba vezetésével egy újabb szabadságharcra került sor. Ezt Hadrianus császár verte le.

A zsidó népet száműzték a birodalom távoli részeibe, legnagyobb részük Európába és Ázsiába menekült (ez a zsidó diaszpóra). A menekültek jelentős része asszimilálódott a különböző kultúrákba, de sokan megőrizték a zsidó vallási hagyományokat, felvállalva a gyakori üldöztetéseket és szegregációt az ősi kultúra megőrzésének érdekében. A rómaiak bosszúból a terület nevét is megváltoztatták: a Júdea nevet eltörölték, helyette Palesztinának nevezték a tartományt. (Izrael állam 1948-as megalapítása előtt palesztinnak nevezték az összes, ezen a területen élő népet, beleértve az arabokat, zsidókat, egyéb helyi népeket.)

Palesztina

Palesztina területén a fontosabb és sorsfordító események az 1. századtól a 20. század elejéig: