Román Zoltán (Budapest, 1924. március 5. – Budapest, 2016. június 20. ) magyar közgazdász, gépészmérnök, a közgazdaság-tudományok doktora (1977).

Életpályája Budapesten született, polgári zsidó családban. Édesapja Román Salamon (1879–1937) ékszerész volt, aki eredetileg Rotstein családnévvel született, édesanyja pedig Deutsch Henrietta (1896–1971) volt. Szülei 1920. október 18-án kötöttek házasságot Budapest VII. kerületében, az Erzsébetvárosban, majd 1932-ben elváltak. Az édesanya még ugyanabban az évben, 1932-ben feleségül ment Ördögh Sándor órásmesterhez, akivel aztán haláláig együtt élt.

Középiskolai tanulmányait a főváros neves oktatási intézményében, a Madách Imre Gimnáziumban végezte, ahol 1942-ben jeles érettségi vizsgát tett. Az érettségit követően felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta, ahol az 1940-es évek második felében gépészmérnöki oklevelet szerzett. Érdeklődése ezt követően a statisztika és a makrogazdaságtan felé fordult: elvégezte a közgazdasági képzést is, és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkatársaként helyezkedett el, ahol iparstatisztikai és termelékenységi kutatásokkal foglalkozott.

1952 és 1957 között adjunktusként dolgozott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, ahol ipari számvitelt, valamint iparvállalatok tervezését és szervezését oktatta a hallgatóknak. Ezután főállásban visszatért a Központi Statisztikai Hivatalhoz, ahol az Iparstatisztikai Főosztályon végzett módszertani munkát. Ekkor alapozta meg nemzetközi hírnevét mint a termelékenységkutatás vezető szakértője. 1959-ben kiadta A munkatermelékenység nemzetközi összehasonlítása az iparban című szakkönyvét. Ezt a kutatást dolgozta át nagydoktori szintű anyaggá: disszertációját 1960-ban védte meg, a közgazdaság-tudományok kandidátusa fokozatot pedig hivatalosan 1961-ben nyerte el.

1961-ben csatlakozott az újonnan alapított MTA Ipargazdaságtani Kutatócsoportjához. Később megszerezte a legmagasabb akadémiai doktori fokozatot is. Amikor a kutatócsoport 1968-ban önálló intézménnyé alakult, ő lett az MTA Ipar- és Vállalatgazdasági Kutatóintézetének igazgatója, amelyet évtizedeken keresztül vezetett.

Az 1990-es évektől kezdve – a rendszerváltás után – figyelme a hazai kis- és középvállalkozások (KKV) helyzetére, fejlődési esélyeire és az európai uniós integráció kihívásaira irányult. Megalapította a Magyar Kisvállalati Társaságot, és évtizedeken át volt a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) elnökségi tagja, valamint az Ipari Szakosztály elnöke. Munkásságát 2014-ben a legrangosabb szakmai elismeréssel, a Kautz Gyula-díjjal tüntették ki.

Nemzetközi elismertsége A nemzetközi gazdaságtudományi életbe is mélyen beágyazódott: 1971-ben a Nemzeti Termelékenységi Központok Európai Szövetségének alelnöke, 1972–1973-ban elnöke, majd 1983-tól ismét az alelnöke lett. Emellett vezetőségi tagként vett részt az EARIE (Ipargazdasági Kutatások Európai Társasága) munkájában, és beválasztották a neves nemzetközi szaklap, a Revue d’Économie Industrielle szerkesztőbizottságába is.

Művei A szocialista iparvállalat szervezése és tervezése. (Magyar-Szovjet Közgazdasági Szemle, 1952) A szovjet tapasztalatok alkalmazása iparvállalataink tervező munkájának továbbfejlesztésében. (Magyar-Szovjet Közgazdasági Szemle, 1952) A munkatermelékenység nemzetközi összehasonlítása a külföldi irodalomban. (Közgazdasági Szemle, 1957, 10.) A termelékenység közvetlen mérése a vállalatoknál. Gellért Endrénél. (Ipari és Építőipari Statisztikai Értesítő, 1958, 3.) A ráfordítási-kibocsátási táblaösszeállításának vállalati feladatai. (Ipari és Építőipari Statisztikai Értesítő, 1958, 5–6.) Tervezés, statisztika és az ágazati kapcsolatok mérlege. (Közgazdasági Szemle, 1958, 11.) A munkatermelékenység nemzetközi összehasonlítása a szocialista országokban. (Közgazdasági Szemle, 1959, 8-9.) A munkatermelékenység nemzetközi összehasonlítása az iparban. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1959) A termelékenység mérése az iparban (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1963) Iparunk – nemzetközi összehasonlításban. (Társadalmi Szemle, 1967, 10.) Korszerű statisztikai törekvések Magyarországon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968) – Mód Aladárnéval és Szabady Egonnal közösen szerkesztett kötet Termelékenységünk az iparban (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973) Az ipar gazdaságtana (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978) Iparpolitika (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1981) Merre halad a magyar ipar? (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988) – Társszerkesztőként Vállalkozói sikereket – erős kisvállalatokat (Magyar Kisvállalati Társaság, Budapest, 1992) – Szerkesztőként Érdekképviseletek, kamarák, kisvállalatok (Szerzői magánkiadás, Budapest, 1993) A kisvállalatok helyzete és segítésük az Európai Unióban (Magyar Kisvállalati Társaság, Budapest, 2004)

Díjai, elismerései Szocialista Munkáért érdemérem (1960) Munka Érdemrend ezüst fokozata (1967) Széchenyi István emlékérem (1972) Munka Érdemrend arany fokozata (1976) Akadémiai Díj (1980) Szocialista Magyarországért érdemrend (1984) Közgazdász-díj (MTA) (1987) Eötvös József-koszorú (MTA) (2003) Közgazdász-életműdíj (MKT) (2005) Kautz Gyula-díj (2014)

Jegyzetek

Források

Kategória:Magyar közgazdászok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1924-ben született személyek Kategória:2016-ban elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:MTA-tagok Kategória:Akadémiai díjasok