Tatai utcai MÁV-telep egy egykori MÁV-szolgálati lakótelep, a magyar vasúttal összefüggésben álló építészet részeként épült Budapest Zugló városrészében, a nagy kiterjedésű Rákosrendező vasútállomás és rendezőpályaudvar nyugati szélén, a Tatai utca mentén. A telep a Tatai út XIV. kerületi oldalán, a XIII. kerület határának közelében volt található. 2024-től a terület fejlesztése körében a telep elbontásáról döntöttek, a lakókat kiköltöztették, ezután csak illegális beköltözések történtek. 2026-ban a telepet elbontották.

Elhelyezkedése

A telep a Rákosrendező nyugati szélén, a Tatai utca mentén helyezkedik el. A Tatai utca másik oldala a XIII. kerülethez, azon belül Angyalföldhöz tartozik, míg a telep a XIV. kerület közigazgatási területén található.

Története

A Tatai utcai MÁV-telep a források szerint az első világháborút követő időszakban, a trianoni békeszerződés után létesült az elcsatolt területekről Budapestre áttelepülő vasutasok számára. A telepet 1964-ben bővítették. A telep története a budapesti MÁV-lakótelepek történetének tágabb összefüggésébe illeszkedik. A vasúti lakótelepeket elsősorban a vasúti műhelyek és főműhelyek környezetében alakították ki, és a MÁV munkás- és hivatalnoki lakások biztosításával igyekezett a vasúti munkaerő lakhatását megoldani. A budapesti vasúti lakótelepek korai épületei között földszintes és egyemeletes, egységes kialakítású lakóházak is előfordultak.

A Tatai utca tágabb környezetében több, különböző korszakban létrejött vasúti épület- és lakóegyüttes található. Egy helytörténeti adatbázis külön is Tatai úti MÁV-telep néven tartja számon a területet, és a telephez kapcsolódó korabeli alaprajzi adatként olyan lakásokat említ, amelyek között szoba-konyhás és háromszobás lakások is voltak; az adatbázis szerint tömbönként négy közös fürdőcsoportot alakítottak ki a munkások számára. A Tatai utca telepet nem célszerű összekeverni a Tatai utca környékének más MÁV-létesítményeivel. A területen és annak közelében több, eltérő funkciójú vasúti épület található; a XIV. kerület helyi értékvédelmi rendelete például a Tatai utca telep menti oldalán a 79., 85–95. és a Tahi utca 112/a–120. szám alatti, 29834/13 helyrajzi számú ingatlanon több, a Magyar Vasúttörténeti Parkhoz (korábban Északi fűtőház) kapcsolódó vasúti épületet sorol helyi védelem alá. Nem részei a telepnek a Tatai utca túloldalán fekvő, 1912–1913-ban épült Tatai utcai MÁV tisztviselői lakóházak sem.

Elbontása

A Tatai utca MÁV-telep a MÁV szolgálati lakásállományának része volt. 2024-ben a telepen 24 szolgálati lakást említettek, amelyek korábban mintegy 60 embernek adtak otthont. A lakások többségét jelenlegi vagy korábbi vasúti alkalmazottak bérelték. A lakók egy része több évtizede élt a telepen: a Telexnek nyilatkozó egyik lakó 24 éve költözött oda. A beszámolók szerint több lakó saját maga gondozta lakását és kertjét, illetve saját költségén is végzett karbantartási és felújítási munkákat.

A telep épületállománya a kiürítés előtt már részben leromlott állapotban volt. Az Énbudapestem 2024. áprilisi helyszíni beszámolója szerint a 24 lakás mintegy kétharmada ekkorra már üresen állt; több épület ablakait bedeszkázták, a csengőket kikötötték, az udvarokat benőtte a növényzet, a vasút felőli oldalon pedig illegális hulladék halmozódott fel. A Telexnek nyilatkozó egyik lakó ugyanakkor az épületek szerkezetét erősnek tartotta, és azt állította, hogy egyes helyeken vasúti síneket használtak áthidaló gerendaként.

A lakások kiürítése

A MÁV 2024-ben megkezdte a Rákosrendezőn található szolgálati lakások kiürítését. Az Építési és Közlekedési Minisztérium utasítására a vasúttársaság a Rákosrendező területén összesen 83 bérleti és egyéb használati jogviszony megszüntetését kezdeményezte; ezek között szerepelt a Tatai utca 24 szolgálati lakás is. A MÁV február 19-én kézbesített értesítései kezdetben 30 napos kiköltözési határidőt tartalmaztak. A későbbi egyeztetések során több lakó a május 31-i határidővel számolt.

A kiköltözés egyik fő vitapontját a felajánlott cserelakások jelentették. A Telex beszámolója szerint több lakó kifogásolta a felajánlott ingatlanok állapotát, méretét vagy elhelyezkedését, miközben a Tatai utcai telepen hosszabb ideje kialakult lakókörnyezetüket is elveszíteni kényszerültek. Az Énbudapestem szerint egyes lakók számára az akadálymentesíthetőség, az egészségügyi ellátás elérhetősége és a lakás mérete is fontos szempont volt a cserelakás elfogadásakor.

2024. május 17-én az Énbudapestem arról számolt be, hogy a MÁV tájékoztatása szerint a 13 jogcímmel és 14 jogcím nélkül ott élő lakó közül kilencen feltételekkel már elfogadták a felajánlott cserelakást, miközben másokkal tovább folytak az egyeztetések. A költözés lehetséges határidejeként ekkor június 30. merült fel.

A kiköltöztetés a Rákosrendező területére tervezett városfejlesztéssel állt összefüggésben. A 2024-es sajtóbeszámolók szerint a szolgálati lakások megszüntetésének célja az volt, hogy a MÁV felszabadítsa a területet a tervezett, a sajtóban „mini-Dubajként” említett fejlesztés számára.

A kiürítés utáni állapot

A lakások kiürítése után az épületek egy része üresen maradt. 2026-ban több sajtóbeszámoló szerint az elhagyott ingatlanokba jogcím nélküli beköltözők kerültek, ami újabb problémákat okozott a telep környezetében.

A helyzetet a terület elhelyezkedése is súlyosbította. A telep Rákosrendező nyugati szélén, a Tatai utca mentén, közvetlenül a XIII. kerület határán található, miközben közigazgatásilag a XIV. kerülethez, Zuglóhoz tartozik. A környező területeken társasházak, családi házak, óvodák és játszóterek is találhatók. A XIII. kerületi önkormányzat ezért – bár a terület nem a kerület közigazgatási területén fekszik – több alkalommal sürgette a telep rendezését.

A 2026-os sajtóbeszámolók a telep környékén közbiztonsági és köztisztasági problémákról számoltak be. A környéken lakossági panaszok érkeztek többek között verekedésekről, lopásokról és betörésekről, valamint droghasználatról és prostitúcióról.

A telep állapotával kapcsolatban a köztisztasági problémák is hangsúlyossá váltak. A 2026. szeptemberi beszámoló szerint a XIII. kerülethez több mint ezer környékbeli lakos aláírása is eljutott a helyzet rendezését sürgetve. A sajtóbeszámoló a közbiztonsági problémák között a jogcím nélküli beköltözések mellett a drogfogyasztást és a palackgyűjtéssel összefüggő forgalmat is említette.

A helyzet rendezését a tulajdoni és birtoklási viszonyok is nehezítették. A 2026 júliusában megjelent beszámolók szerint Rákosrendező érintett ingatlanjai fővárosi és állami tulajdonban voltak; a terület használatával és átadásával kapcsolatban a MÁV és a Budapesti Közművek között is fennálltak rendezetlen kérdések.

Az épületek bontása

2026 nyarán a XIII. kerületi önkormányzat a telep elhagyott épületeinek elbontását kezdeményezte. A júliusi beszámolók szerint a kerület már korábban is felajánlotta, hogy saját forrásból hozzájárul az épületek bontásához, miközben a tulajdonosi és birtoklási viszonyok rendezetlensége lassította a beavatkozást.

2026 szeptemberében megkezdődött az egykori MÁV-telep elhagyott épületeinek bontása. A Világgazdaság beszámolója szerint a bontási munkálatokra a XIII. kerületi önkormányzat 61 millió forintot fordít, míg a bontás után visszamaradó törmelék elszállítása a Budapesti Közművek feladata. A munkálatok megkezdését Tóth József XIII. kerületi polgármester jelentette be.

A bontás megkezdését megelőzően Vitézy Dávid arról tájékoztatta a XIII. kerület polgármesterét, hogy az érintett ingatlanok már fővárosi tulajdonban vannak, és a bontás korábbi akadályai elhárultak. A bontással az egykori MÁV-szolgálati lakótelep lakófunkciója megszűnik; a terület további hasznosítása a Rákosrendező átfogó fejlesztésének részeként dőlhet el.

Képtár

Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek Budapest 1945 előtti lakótelepszerű létesítményeinek listája Rákosrendező vasútállomás MÁV Magyar Államvasutak Zrt. Magyar Vasúttörténeti Park Budapest XIV. kerülete Magyarország vasúttörténete

Kategória:Budapest 20. századi építményei Kategória:Budapest XIV. kerülete Kategória:MÁV