I. Kallisztosz (), görög ortodox szerzetes, egyházi író, két időszakban volt Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája: 1350 júniusától 1353-ig, majd 1354-től 1363-ig. I. Kallisztosz az Athosz-hegyen élő szerzetes és Palamasz Szent Gergely támogatója volt.
Élete Kallisztosz korai életéről semmit sem tudunk. Palamasz Szent Gergely és Sínai Szent Gergely tanítványa volt. Huszonnyolc évet töltött az Athosz-hegyen, és a Filotheu-kolostor közelében található Magúla-szkítében élt szerzetesként. A „Sínai Gergely hagiográfiája” című művében megemlít két szerzetest, Szerresi Jakabot és Vidini Romüloszt, akik ekkor Szerbiában éltek és írtak. Ő alapította a Szent Mamasz-kolostort is Tenedosz szigetén, a Dardanellák közelében fekvő kis szigeten. Patriarchátusa Kallisztoszt 1350. június 10-én választották meg Konstantinápoly pátriárkájává, I. Izidor konstantinápolyi pátriárka utódjaként. 1351-ben zsinatot hívott össze Konstantinápolyban, amely véglegesen megerősítette a hészükhazmus ortodox voltát.
Kallisztosz és az őt követő ökumenikus pátriárkák erőteljes kampányt folytattak annak érdekében, hogy a palamita tanítást a többi keleti patriarchátus, valamint az azok fennhatósága alá tartozó valamennyi metropolita székhely is elfogadja. A tanítással szembeni kezdeti ellenállást azonban csak idővel sikerült leküzdeni. Az ellenállás egyik példája a kijevi metropolita reakciója volt: amikor megkapta Kallisztosz írásait, amelyek kifejtették a palamita tanítást, hevesen elutasította az új tant, és választ fogalmazott meg annak cáfolatára. Martin Jugie szerint a kortárs történetírók I. Kallisztoszt „dogmatikus és brutális emberként” ábrázolják, akinek üldöző buzgalmát szükséges volt megfékezni.
1353-ban I. Kallisztosz megtagadta, hogy VI. Ióannész bizánci társcsászár (V. Ióannész mellett) fiát, Kantakuzénosz Máté édesapjával együtt császárrá koronázza. Ennek következtében letették tisztségéből. Elmozdítása után I. Kallisztosz visszatért az Athosz-hegyre. 1354-ben, miután VI. János lemondott, I. Kallisztosz visszatért és ismét pátriárka lett. Visszatérése után a patriarchátus igazgatásának megerősítésén dolgozott. Átszervezte a patriarchális exarcha felügyelete alatt álló egyházi plébániai rendszert. Arra is törekedett, hogy megerősítse a pátriárka ellenőrzését a különböző ortodox egyházi joghatóságok felett, olyannyira, hogy ki is közösítette IV. István Uroš szerb cárt, amiért a szerb érsekséget önálló patriarchátussá tette.
1355-ben I. Kallisztosz azt írta a tarnovói papságnak, hogy azokat a latinokat, akiket egyetlen bemerítéssel kereszteltek meg, újra meg kell keresztelni. Az egyszeri bemerítéssel végzett keresztelést rendkívül helytelennek és istentelenséggel teljesnek nevezte. Álláspontját az apostoli kánonokra alapozta, amelyek egyértelműen kimondják, hogy az egyetlen bemerítéssel megkereszteltek nincsenek érvényesen megkeresztelve, ezért újra meg kell őket keresztelni.
I. Kallisztosz 1363 augusztusában halt meg, miközben Szerresz felé tartott V. Ióannész császár követségének tagjaként. A küldöttség Bolgár Heléna szerb császárné segítségét kívánta megszerezni az Oszmán Birodalom elleni küzdelemhez.
Érdekesség, hogy amikor I. Kallisztosz pátriárka volt, egy alkalommal Szerbia felé utazva áthaladt az Athosz-hegyen, és találkozott Kafszokalüviai Szent Maximosszal. Maximos tréfás módon így köszöntötte a pátriárkát: „Ez az öregember soha többé nem látja viszont öregasszonyát.” Ez próféciának bizonyult, mivel I. Kallisztosz valóban soha többé nem látta viszont Konstantinápolyt („öregasszonyát”), ugyanis még azelőtt meghalt, hogy visszatérhetett volna oda. Maximosz ezután azzal búcsúzott tőle, hogy elénekelte: „Boldogok a feddhetetlenek az úton” (a 118. zsoltárból, amely temetési zsoltár). I. Kallisztosz ezt követően továbbindult Szerbia felé, ahol meghalt.
Megjegyzendő, hogy az elbeszélésben szereplő „I. Kallisztoszt” gyakran összetévesztik II. Kallisztosszal, aki 1397-ben, már Kafszokalüviai Szent Maximosz halála után volt Konstantinápoly pátriárkája.
Művei Egy másik szerzetessel, Xanthopuloszi Ignatiosszal együtt – akivel az Athosz-hegyen életre szóló barátságot kötött – I. Kallisztosz megírta a jelentős Száz fejezet című művet. Ez egy száz szakaszból álló értekezés a hészüchaszta szerzetesek aszketikus gyakorlatairól. A mű bekerült Athoszi Szent Nikodémosz (1749–1809) Filokáliájába, és nagy hatást gyakorolt az ortodox lelkiségre. A Filokália a mű teljes címe: „Pontos szabály és módszer Isten segítségével azok számára, akik hészüchasztaként és szerzetesként kívánnak élni, Kallisztosz és Xanthopuloszi Ignatiosz szerzetesektől, a szentek tanúságtételeivel együtt.”
I. Kallisztosz másik műve egy életrajz: valószínűleg 1351 körül írta meg tanítója, Sínai Gergely életét. A keletkezés dátumát a szerkesztő az alapján feltételezi, hogy a mű utal I. Kallisztosznak Nikiphorosz Grégorásszal való konfliktusára, amely az utolsó palamita zsinaton történt.
Fordítás
Források Gonis, Dimitrios (1980). Το συγγραφικόν έργον του Οικουμενικού Πατριάρχου Καλλίστου Α'. (contains an edition of the writings of Callistus I). Beyer, Hans-Veit (2006). "Каллист I, патриарх Константинополя. Житие и деятельность иже во святых отца нашего Григория Синаита" (PDF). Ekaterinburg: Ural Federal University. . (Life and Works of Our Late Father Gregory of Sinai; critical edition of the Greek text and Russian translation).
Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája
Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:1363-ban elhunyt személyek