I. Ernő (németül Ernst II.; kb. 1010 – 1030. augusztus 17.) sváb herceg 1015-től haláláig.

Élete I. Babenberg Ernő sváb herceg és felesége, Sváb Gizella első gyermekeként született 1010 körül. Anyai ágon Konrád burgundiai király dédunokája volt.

Apja 1015-ben vadászbalesetben meghalt és az öt éves Ernő örökölte a Sváb Hercegséget, anyja gyámsága mellett. 1016 végén vagy 1017 elején anyja feleségül ment Konrád speyeri grófhoz (ez már a harmadik házassága volt, mert először Brun braunschweigi grófnak volt a felesége és megözvegyülése után vette el I. Ernő herceg), akitől 1017 októberében újabb fia, Henrik született. Konrád szerette volna átvenni a régensi pozíciót a hercegségben, de ezt II. Henrik német-római császár nem engedélyezte, helyette II. Ernő nagybátyját, Babenberg Poppo trieri érseket bízta meg a feladattal. Öccsével, Hermannal ellentétben Ernő valószínűleg nem Konrád udvarában nőtt fel. 1024-ben, 14 évesen még nagybátyja gyámsága alatt állt.Herwig Wolfram: Konrad II. 990–1039. Kaiser dreier Reiche. München 2000, S. 91. Ugyanebben az évben meghalt II. Henrik császár és vele együtt kihalt az Ottó-ház is. A német főnemesek Konrádot (aki leányágon I. Ottó császár leszármazottja volt) választották Németország királyává.

Bár Konrád sok tekintetben nagylelkűen bánt mostohafiával, ambícióik miatt óhatatlanul konfliktusba kerültek egymással. Konrád elődje, II. Henrik császár megcsorbította a sváb hercegek hatalmát (mivel az akkori herceg, II. Hermann riválisa volt az 1002-es királyválasztáskor, annak halála után leválasztotta a hercegségről Elzászt és elvett több fontos várat és várost), amit Konrád nem állított vissza; valamint Gizella révén mindketten esélyesek voltak Burgundia koronájára, ha annak idős és gyermektelen királya, III. Rudolf (akinek Gizella az unokahúga volt) meghal. 180px|bélyegkép|balra|Ernő herceg halála (1900-as illusztráció) 1025-ben Ernő II. Konrád karintiai herceg (II. Konrád király unokatestvére) és II. Frigyes felső-lotaringiai herceg támogatásával fellázadt. Felkelésük azonban kudarcba fulladt. Februárban Gizella királyné közvetítésével kibékültek és Ernő részt vett Konrád 1026-27-es itáliai hadjáratán. A herceg ismét fellázadt és betört Elzászba, de nem sikerült elnyernie a sváb nemesség támogatását. Konrád hazatérésekor az ulmi birodalmi gyűlésen Ernőt megfosztották hercegi címétől és a giebichensteini várba zárták. 1028-ban kegyelmet kapott, és visszahelyezték hercegsége élére; feltehetően ennek fejében le kellett mondania öröksége egyes részeiről (valószínűleg köztük volt a bajorországi Nordgauban fekvő Weißenburg is).

Az 1030 húsvétjakor tartott ingelheimi gyűlésen Konrád (akkor már német-római császár) azt követelte tőle, hogy esküdjön meg, hogy fegyvert fog az uralkodó ellenségei ellen. Mivel ez azt jelentette, hogy többek között vazallusa és barátja, Werner von Kyburg gróf ellen kell fordulnia, Ernő ezt megtagadta. Konrád türelme elfogyott, a császár ellenségének (hostis publicus imperatoris) nyilvánította Ernőt és megfosztotta hercegi címétől. Ekkorra már saját anyja, Gizella is elfordult tőle.

A törvényen kívülinek nyilvánított, alig húsz éves Ernőt és Werner von Kyburgot 1030. augusztus 17-én a fekete-erdei Falkenstein várának közelében a konstanzi püspök katonái megölték. Mostohaapja, Konrád veszett kutya pusztulásához hasonlította bukását (Raro canes rabidi foeturam multiplicabunt).Wipo c. 28. Ernőt a konstanzi székesegyházban temették el. A Sváb Hercegséget öccse, a 15 éves IV. Hermann örökölte Warmann konstanzi püspök gyámsága mellett.

A legendák és költemények összefonták történetét a lázadó királyfi, Liudolf sorsával, aki 952–954 között kelt fel apja, I. Ottó császár ellen. Az 1180 körül keletkezett, Ernő herceg című vándorénekes eposzban azonban csak a nevek és a császárral való szembenállás felel meg a történelmi valóságnak.

Jegyzetek

Források Wipo: Taten Kaiser Konrads II. In: Werner Trillmich, Rudolf Buchner (Hrsg.): Quellen des 9. und 11. Jahrhunderts zur Geschichte der Hamburgischen Kirche und des Reiches (FSGA 11), Darmstadt 1961 u. ö., S. 505–613. Egon Boshof: Die Salier. Kohlhammer Verlag, 5., aktualisierte Aufl., Stuttgart 2008, , S. 58ff. Helmut Maurer: Der Herzog von Schwaben. Grundlagen, Wirkungen und Wesen seiner Herrschaft in ottonischer, salischer und staufischer Zeit. Thorbecke, Sigmaringen 1978, . Helmut Maurer: Ernst II., Hzg. v. Schwaben. In: Lexikon des Mittelalters (LexMA). Band 3. Artemis & Winkler, München/Zürich 1986, , Sp. 2179. Karl Schmidt: Ernst II. In: Neue Deutsche Biographie. (NDB). Band 4. Duncker & Humblot, Berlin 1959, , S. 624 (deutsche-biographie.de). Hansmartin Schwarzmaier: Hadwig und Ernst II. Schwäbische Herzogsbilder zwischen Geschichtsforschung, Legende und Dichtung. In: Frühmittelalterliche Studien. 36, 2002, S. 285–315.

Fordítás

Kategória:1010-ben született személyek Kategória:1030-ban elhunyt személyek Kategória:Sváb hercegek Kategória:Babenberg-ház