Az Ír Nemzeti Múzeum () Írország vezető múzeumi intézménye, amely nagy hangsúlyt fektet nagyobb részt a nemzeti és kisebb részt a nemzetközi régészetre, az ír történelemre, az ír művészetre, kultúrára és természetrajzra. Három fiókintézménye van Dublinban, nevezetesen a régészeti és természettudományi, valamint az Iparművészeti és Történeti múzeumok. Szintén az Ír Nemzeti Múzeum hálózatába tartozik a Country Life múzeum Mayo megyében.

Történelem Jogelőd intézmények Az Ír Nemzeti Múzeum számos 18. és 19. századi dublini kulturális intézmény, köztük elsősorban a Dublini Királyi Társaság (Royal Dublin Society – RDS) és az Ír Királyi Akadémia (Royal Irish Academy – RIA) gyűjteményeinek egyesítésével jött létre. A gyűjtemények legkorábbi részei nagyrészt geológiai és ásványtani minták, amelyeket az RDS gyűjtött az természettan írországi megismertetésének céljával. A múzeumi alapgyűjtemény alapítását általában Nathanael Gottfried Leske gyűjteményének 1792-es megvásárlásával kötik össze.

Az RDS múzeum egyik legkorábbi változata a Hawkins Street House-ban volt, ahol a Leskean-kabinetet gipszkartonok és mellszobrok gyűjteményével együtt állították ki. A kiállítás hétfőn, szerdán és pénteken dél és délután 3 óra között volt nyitva a nagyközönség előtt. A kiállítás mellett működött egy előadóterem, egy laboratórium és egy könyvtár is. Innen a múzeum 1815-ben a Leinster-házba költözött, amikor az RDS megvásárolta az épületet Leinster 3. hercegétől. Itt továbbra is kiállították a Leskean-kabinetet, Charles Lewis Giescke ásványtan és geológia professzor újonnan beszerzett gyűjteményeivel, érdekességekkel és a Hibernicummal együtt, amely az Ír szigetről származó ásványokat és geológiai mintákat mutatta be.

Az Ír Nemzeti Múzeum létrejötte Giescke volt az első, aki 1832-ben, az entomológiai és ornitológiai tárgyak katalógusában Ír Nemzeti Múzeum néven említette a múzeumot. Giescke 1833-ban bekövetkezett halála után, 1834-ben John Scoulert nevezték ki kurátornak. Ez idő alatt a gyűjtemények hetente két napon déltől délután 3 óráig, a diákok számára pedig folyamatosan nyitva voltak.

Ekkorra már kritikus fontosságúnak ítélték egy új múzeum létrehozását. Ez vezetett az épület felépítéséhez, amelyben ma a Természettudományi Múzeum található a Merrion utcában. A múzeum tervezett bővítésével és fejlesztésével egyidőben Scouler kérte, hogy az RDS jelöljön ki egy igazgatót. Ez vezetett Alexander Carte 1851-es kinevezéséhez. Carte átszervezte és átalakította a gyűjteményeket, felügyelve a Sir Francis McClintocktól, Sir William Wilde-tól és Sir Richard Griffithtől származó beszerzéseket.

A múzeum részt vett az 1853-as Nemzetközi Képzőművészeti Kiállításon, tárgyakat állítva ki az Antikvitás Csarnokában, az RIA-val együtt. Az ezt követő időszakban a múzeum heti öt napon nyitva tartott a nagyközönség előtt.

A Tudományos és Művészeti Múzeumot 1877-ben alapították, 1900-ban Nemzeti Tudományos és Művészeti Múzeum néven, majd a függetlenség után Ír Nemzeti Múzeum névre keresztelték át. Magában foglalta az 1847-ben alapított Ír Ipari Múzeum gyűjteményét is."Collections & Research" , NMI A RIA és az RDS gyűjteményei együttesen képezték a Kildare Street-i Múzeum Régészeti és Történeti részlegének alapját. Ez az a hely, amelyet eredetileg 1890-ben nyitottak meg Dublini Tudományos és Művészeti Múzeumként, az épületet Sir Thomas Newenham Deane és fia, Thomas Manly Deane tervezte. 1922-ig a múzeumkomplexumhoz tartozott a Leinster-ház is, amely ma az Oireachtas otthona.

A függetlenség után A múzeum teljes egészében a Kildare utcai és a Merrion téri épületekben működött a 20. század végéig, amikor a Collins laktanya és Mayo megye ingatlanok felhasználása mellett döntöttek. 1975-től a látogatható gyűjteményeket a következőképpen foglalták össze: "Elsődleges: ír régiségek és történelem, képzőművészet (a festészet és szobrászat kivételével) és természetrajz (a botanika kivételével), valamint: egyiptomi, görög és római régiségek, távol-keleti művészet és kerámia, valamint néprajz és zoológia", egy további, nem kiállított néprajzi anyaggal. A múzeum alkalmanként publikált olyan munkákat, amelyek a gyűjtemény egyes részeire, régészeti beszerzésekre és egy kötetre összpontosítottak a múzeum szerepéről.

Osztályok A múzeum négy helyszínen működik, mindegyik tematikus fókuszban:

Ír Nemzeti Múzeum – Régészet, Kildare utca, Dublin Ír Nemzeti Múzeum – Dekoratív Művészetek és Történet, Arbour Hill, Dublin Ír Nemzeti Múzeum – Természettudományi Múzeum, Merrion utca, Dublin Ír Nemzeti Múzeum – Vidéki Élet, Castlebar közelében

Régészet Az Ír Nemzeti Múzeum – Régészet Kildare Streeten található őrzött tárgyai között bronz- és vaskori aranyműves tárgyak, kora középkori templomi kincsek, valamint viking kori tárgyak is találhatók."Kingship and Sacrifice ". A gyűjtemény az őskori Írországból származó tárgyakat tartalmazza, beleértve a mocsári testeket, vas- és bronzkori tárgyakat, mint például fejszék, kardok és pajzsok bronzból, ezüstből és aranyból, amelyek legkorábbi darabjai Kr. e. 7000-ből származnak. Itt található a világ legnagyobb, posztrómai ír középkori művészeti gyűjteménye (más néven Insular art) is. Ezen darabok közül sokat a 19. században találtak munkások, amikor a népességnövekedés olyan földek megműveléséhez vezetett, amelyeket a középkor óta nem érintettek. Valójában George Petrie, az Ír Királyi Akadémia munkatársának és az Ír Királyi Régiségtár hasonló gondolkodású tagjainak beavatkozása nélkül a fémtárgyak nagy részét az anyagok belső értékének megőrzése érdekében beolvasztották volna.

Emellett a múzeum klasszikus tárgyakat is őriz az ókori Egyiptomból, Ciprusról és a római világból .

Díszítőművészet és történelem Az Ír Nemzeti Múzeum – Iparművészeti és Történeti Múzeum a nemzeti gyűjtemény része, amelyet a nagy Collins laktanyában őrzenek. Az egykori katonai laktanyában, amelyet 1922-ben Michael Collinsról neveztek el. Az 1997-ben megnyílt fióktelep gyűjteménye magában foglalja az Ír Szabadállam nagypecsétjét . A helyszínen található egy üzlet és egy kávézó, valamint a Nemzeti Múzeum adminisztratív központja is.

Ez a gyűjtemény bútorokat, ezüstöt, kerámiát és üvegárukat, valamint a népi élet és viseleteket tartalmaz, de felsorakoztat pénzérméket és fegyvereket is. Egyik kiemelkedő darabja egy Kr. u. 1300 körüli kínai porcelánváza, a Fonthill váza. A Katonák és Vezérek kiállítás hadtörténeti tárgyakat és emléktárgyakat mutat be, amelyek Írország hadtörténetét követik nyomon 1550-től napjainkig. Rendszeresen rendeznek különleges kiállításokat; például 2007 nyarán hat ír magas kereszt másolatát állították ki, amelyeket később nemzetközi szinten is bemutattak.

Természettudományi Múzeum A Természettudományi Múzeum, amely a Nemzeti Múzeum része, bár gyakran különálló múzeumként tartják számon, a dublini Merrion Streeten található, és a világ minden tájáról származó állatok példányait mutatja be. A helyiek Holt Állatkertként is ismerik. Gyűjteménye és viktoriánus megjelenése a 20. század eleje óta nem változott jelentősen.

Vidéki élet A 2001-ben megnyílt Country Life a legújabb intézmény az Ír Nemzeti Múzeum hálózatában. Turlough falu szélén található, az N5-ös autópálya mentén, Castlebartól nyolc kilométerre keletre, Mayo megyében.

A múzeum a 19. század közepétől a 20. század közepéig tartó hétköznapi életre összpontosít, az anyag nagy része az 1930-as évek vidéki Írországából származik. Kiállítások láthatók az otthonról, a természeti környezetről, a közösségekről és a változást előidéző erőkről.

Szervezete A Múzeumot egy igazgatótanács felügyeli, amelyből kettőt az Ír Királyi Akadémia, egyet pedig a Dublini Királyi Társaság jelöl, míg a többieket az illetékes miniszter nevezi ki.

Operatív irányítását egy igazgató végzi, aki közvetlenül a gyűjteményi és oktatási vezető, valamint az operatív vezető hivatali fölöttese. A Gyűjteményi és Oktatási Osztály vezetőjének jelentenek a Régiségőrök, a Művészeti és Ipari, a Természettudományi és a Néprajzi Osztály vezetői, a nyilvántartó, valamint a Műemlékvédelem, az Oktatás, a Tervezés és a Fényképészet vezetői. Az Üzemeltetési Osztályon belül találhatók a Létesítményvezetők, a Humánerőforrás, a Pénzügyek, a Vállalati Ügyek, a Marketing, a Kereskedelmi Fejlesztés és az IKT vezetői.

Igazgatók listája 1877–1883: William Edward Steele 1883–1894: Valentine Ball 1895–1907: George Tindall Plunkett (Plunkett ezredes) 1907–1916: George Noble Plunkett (Plunkett gróf) 1916–1921: Robert Francis Scharff (megbízott igazgató) 1921–1929: J. J. Buckley (megbízott igazgató) 1934–1939: Adolf Mahr 1939–1947: Patrick O'Connor (megbízott igazgató) 1947–1954: Michael Quane (ún. adminisztrátor pozícióban) 1954–1976: Anthony T. Lucas 1976–1979: Joseph Raftery 1979–1988: Breandán Ó Ríordáin 1988–2012: Pat (Patrick F.) Wallace 1995. november – 1996. április: Eamonn (Ned) Kelly, megbízott igazgató (hivatalos kinevezés nélkül) 2012–2013: Seamus Lynam (megbízott igazgató, a szolgáltatások vezetőjeként) 2013–2018: Raghnall Ó Floinn 2018-tól napjainkig: Lynn Scarff

Megjelenés a posztkoloniális diskurzusban Az Ír Nemzeti Múzeum egyike azon muzeális intézményeknek, amelyek gyűjteményében megtalálhatók a benini bronzérmék darabjai. Ezeket 1897-ben hozták el származási helyükről, a nigériai Benin Cityből. A múzeum vezetősége 2021-ben megerősítette, hogy intézkedéseket fog tenni ezeknek a gyűjteményi tárgyaknak a származási városukba való visszaszállítására.

Jegyzetek

Fordítás

További információk

Patrick Denis O'Donnell rövid történetei az ír laktanyákról, An Cosantóir (Az ír védelmi erők folyóirata), 1969–1973. A dublini Collins laktanya az évek során, készítette Patrick Denis O'Donnell, Hollybough, 1994 decembere. Dublini laktanya – A Collins laktanya rövid története, írta Mairead Dunleavy, Ír Nemzeti Múzeum, 2002 (nagyrészt PD O'Donnell munkáján alapul, amint azt az Előszóban és a Köszönetnyilvánításban is említjük).

Kategória:Múzeumok Kategória:Írország építményei Kategória:Dublin Kategória:1890-ben alapított szervezetek