Mary Somerville (született Fairfax, első házassága révén Greig; Jedburgh, 1780. december 26. – Nápoly, 1872. november 29.) skót tudós, író és polihisztor, akit a 19. században „a tudomány királynőjeként” (Queen of Science) tiszteltek. Matematikai, csillagászati, fizikai és földrajzi munkásságával a kor egyik legjelentősebb tudományos szintetizálója volt.
Ő volt az első ember, akire az angol nyelvben a „tudós” (scientist) kifejezést használták: William Whewell alkototta meg a szót 1834-ben, Somerville második fő művéről írt recenziójában. 1835-ben Caroline Herschellel együtt a Királyi Csillagászati Társaság (Royal Astronomical Society) legelső női tiszteletbeli tagjává választották. Úttörő szerepet vállalt a női egyenjogúsági mozgalmakban és az oktatáshoz való hozzáférésért vívott küzdelemben is.
Gyermekkora és tanulmányai Mary Fairfax a skóciai Jedburgh parókiáján született, anyai nagynénje és Thomas Somerville tiszteletes otthonában. Édesapja Sir William George Fairfax altengernagy, édesanyja Margaret Charters volt. Gyermekkorát a fife-i Burntislandben töltötte. A család úri szegénységben élt, apja csekély tengerészeti fizetését az édesanya zöldségtermeléssel és tehéntartással egészítette ki.
Gyerekkorában minimális formális oktatásban részesült. Édesanyja megtanította olvasni a Bibliát, de írni nem. Tízéves korában apja egy évre a musselburgh-i bentlakásos leányiskolába küldte, ahol elsajátította az írás és a nyelvtan alapjait. Otthonukba visszatérve nagyrészt önképzéssel tanult az apai könyvtár köteteiből. Bár a családjában a nők tudományos törekvéseit nem nézték jó szemmel, nagybátyja, Thomas Somerville támogatta tudásszomját, és segített neki a latin nyelv elsajátításában, hogy Vergiliust olvashasson.
Tizenhárom évesen Edinburgh-ban számolást és írást tanult, otthon pedig önállóan megtanult ógörögül is, hogy eredetiben tanulmányozhassa Xenophónt és Hérodotoszt. Alexander Nasmyth festőiskolájában hallott először Eukleidész Elemek című művéről mint a perspektíva-ábrázolás alapjáról. Egy fiatal házitanító, Mr. Craw segítségével megszerezte Eukleidész kötetét és John Bonnycastle algebrakönyvét, amelyeket kora reggel és késő este titokban tanulmányozott. Edinburgh társasági életében rendkívüli szépsége és műveltsége miatt a „Jedburgh rózsája” (Rose of Jedburgh) néven emlegették.
Házasságai és matematikai kibontakozása 1804-ben férjhez ment unokatestvéréhez, Samuel Greig hadnagyhoz, aki az orosz tengerészet kapitánya és Nagy-Britannia orosz konzula volt. Londonba költöztek, és két gyermekük született (egyikük, Woronzow Greig később ügyvéd és tudós lett). A házasság nem volt boldog: férje mélyen előítéletes volt a művelt nőkkel szemben, és nem támogatott semmilyen szellemi tevékenységet. Férje 1807-ben bekövetkezett halála után Mary visszatért Skóciába. A kapott örökség végre anyagi függetlenséget és szabadságot biztosított számára, hogy matematikai tanulmányainak élhessen.
Behatóan tanulmányozta a trigonometriát, a kúpszeleteket, James Ferguson csillagászati munkáit és Isaac Newton Principia című művét. John Playfair, az Edinburgh-i Egyetem professzora ösztönzésére levelezni kezdett William Wallace matematikussal.
1811-ben ezüstéremmel tüntették ki a Military College folyóiratában megjelent nehéz diofantoszi egyenlet-feladvány megoldásáért. A Mathematical Repository lapjaiban 'A Lady' (Egy hölgy) álnéven publikálta matematikai levezetéseit, amelyekben korán alkalmazta a differenciálszámítást. Wallace tanácsára áttanulmányozta Pierre-Simon Laplace és a francia matematikusok legfrissebb eredményeit is.
1812-ben újra férjhez ment egy másik unokatestvéréhez, Dr. William Somerville-hez (1771–1860), a Katonai Orvosi Tanács felügyelőjéhez. Második férje büszke volt felesége szellemi képességeire, és mindenben támogatta tudományos munkáját. Házasságukból négy gyermek született.
1816–1817-ben Londonba költöztek, ahol Williamet a Királyi Társaság (Royal Society) tagjává választották. A házaspár a kor legnevesebb tudományos és művészeti köreivel ápolt szoros kapcsolatot. Barátságot kötöttek többek között Sir William Herschellel és Caroline Herschellel, William Hyde Wollastonnal, Thomas Younggal, Sir Walter Scott-tal és J. M. W. Turnerrel. Charles Babbage bemutatta nekik a készülő mechanikus számológépét. Egy 1817-es európai utazásuk során Párizsban személyesen is találkozott François Arago-val és Pierre-Simon de Laplace-szal.
Somerville közeli barátja és matematikai mentora lett Ada Lovelace-nek (a „modern számítástechnika anyjának”), akit elvitt Babbage tudományos összejöveteleire is.
Tudományos munkássága és kötetei Somerville kísérleti kutatásokat is végzett. 1826-ban publikálta első tudományos dolgozatát a Királyi Társaság lapjában „On the Magnetizing Power of the More Refrangible Solar Rays” címmel, amelyben a fény és a mágnesesség kapcsolatát vizsgálta. Michael Faraday-től kapott ezüst-nitráttal kísérletezett a napfény sötétítő hatásán (a korai fotográfia előfutáraként), és növényi festékek meg prizmák segítségével a spektrométer korai változatát alkalmazta.
Mechanism of the Heavens (1831) 1827-ben Henry Brougham jogász felkérte, hogy a Society for the Diffusion of Useful Knowledge számára dolgozza fel és fordítsa le Laplace ötkötetes művét (Traité de mécanique céleste). Somerville négy év alatt nemcsak lefordította a művet, hanem a bonyolult matematikai egyenleteket közérthető nyelvre és világos magyarázatokba ültette át.
John Herschel csillagász javaslatára a mű kötetben is megjelent 1831-ben Mechanism of the Heavens címmel, és azonnali világsikert aratott. Bevezető fejezetét 1832-ben külön is kiadták (Preliminary Dissertation to the Mechanism of the Heavens). A könyvet az 1880-as évekig kötelező tankönyvként használták a Cambridge-i Egyetemen. Munkája elismeréseként a Királyi Társaság Francis Chantrey által készített mellszobrot állíttatott a tiszteletére, Sir Robert Peel miniszterelnök javaslatára pedig a brit korona évi 200 (később 300) font polgári nyugdíjat ítélt meg számára.
On the Connexion of the Physical Sciences (1834) Második, összefoglaló jellegű könyve a csillagászat, a fizika, a földrajz és a meteorológia szoros kapcsolatát mutatta be. A kötet óriási közönségsiker lett: 10 kiadást ért meg, és Charles Darwin A fajok eredete (1859) című művéig a kiadó, John Murray legkeresettebb tudományos könyve volt.
A könyv 1836-os harmadik kiadásában Somerville felvetette, hogy az Uránusz pályájának kiszámítási nehézségei egy még felfedezetlen, külső bolygó jelenlétére utalhatnak. Ez a megjegyzése ihlette meg John Couch Adams brit csillagászt a matematikai számítások megkezdésére, amelyek végül 1846-ban a Neptunusz felfedezéséhez vezettek.
Physical Geography (1848) Ez volt az első angol nyelvű fizikai földrajzi tankönyv, amely egészen a 20. század elejéig használatban maradt. Somerville úttörő módon elvetette a mesterséges politikai határok mentén való leírást, és a Földet, a klímát, a növény- és állatvilágot, valamint az embert egymással szoros kölcsönhatásban álló rendszerként mutatta be.
Írás közben elbizonytalanította Alexander von Humboldt Kosmos (1845) című művének megjelenése, de John Herschel biztatására végül kiadta a kötetet, amely Humboldt elismerését is elnyerte. E művéért 1869-ben a Királyi Földrajzi Társaság Pártfogói aranyérmét (Patron's Medal) kapta meg.
On Molecular and Microscopic Science (1869) Közel tízéves munka után, 89 éves korában jelentette meg utolsó, kétkötetes tudományos könyvét, amely a mikroszkóppal végzett legújabb atomi, növényi és állati szintű kutatásokat foglalta össze 180 illusztrációval.
Társadalmi szerepvállalása és nézetei Somerville határozottan fellépett az elnyomás minden formája ellen. Fiatal korában bátyjával, Sammel együtt tüntetőleg megtagadta a cukor használatát a teában, így tiltakozva a nyugat-indiai rabszolgatartás ellen.
Egész életében küzdött a nők oktatáshoz való jogáért és politikai egyenjogúságáért. Amikor John Stuart Mill 1866-ban benyújtotta a brit parlamentnek a nők szavazati jogáról szóló tömeges petíciót, az első aláírás Mary Somerville-é volt. Emlékirataiban így fogalmazott:
Utolsó évei, halála és emlékezete Férje gyenge egészségi állapota miatt a család 1838-ban Olaszországba költözött, és Mary élete hátralévő részét ott töltötte, folyamatos levelezést fenntartva az európai tudományos elittel. 1872. november 29.-én hunyt el Nápolyban, alig egy hónappal 92. születésnapja előtt. A nápolyi Angol Temetőben helyezték örök nyugalomra. Halálakor a The Morning Post nekrológjában így búcsúztatta:
Önéletrajzi írása Personal Recollections, from Early Life to Old Age címmel jelenhetett meg halála után, 1873-ban, leánya, Martha szerkesztésében.
Emlékezete Somerville College (Oxford): Az 1879-ben alapított oxfordi egyetemi kollégiumot az ő tiszteletére nevezték el. Bankjegy: A Royal Bank of Scotland 2017-ben kibocsátott polimer 10 fontos bankjegyének előlapján az ő arcképe és idézete szerepel. Adatközpont: Az Edinburgh-i Egyetem James Clerk Maxwell épületében működő Mary Somerville Data Centre őrzi a nevét. Csillagászat és űrkutatás: A Holdon található Somerville-kráter, az 5771 Somerville kisbolygó, valamint a Satellogic által 2022-ben fellőtt ÑuSat 26 műhold viseli a nevét. Földrajz: A kanadai Nunavutban található Somerville-sziget, valamint a burntislandi Somerville Square állít emléket a családjának és munkásságának.
Művei 1825 The Magnetic Properties of the Violet Rays of the Solar Spectrum 1831 Mechanism of the Heavens (Digitalisat) 1832 A Preliminary Dissertation on the Mechanisms of the Heavens (Digitalisat) 1834 Connection of the Physical Sciences (Digitalisat) 1848 Physical Geography (Digitalisat) 1869 Molecular and Microscopic Science (Digitalisat)
Irodalom Robyn Arianrhod: Seduced by Logic. Émilie du Châtelet, Mary Somerville and the Newtonian Revolution. Oxford University Press, Oxford 2012 (abban: Somerville und die Leibniz-Notation, 161–175. oldal) Gabriella Bernardi: The unforgotten sisters. Female astronomers and scientists before Caroline Herschel. Springer, Chichester 2016, Kathryn A. Neeley: Mary Somerville. Science, Illumination, and the Female Mind. Cambridge University Press, Cambridge 2001, Annette Pohlke: „Princess of Parallelograms“ meets „Queen of Science“. Mary Somerville als Lehrerin, Freundin, Vorbild. In: Sybille Krämer (szerk.): Ada Lovelace. Die Pionierin der Computertechnik und ihre Nachfolgerinnen. Wilhelm Fink, Paderborn 2015, , 35–51. oldal James Secord: Mary Somerville's vision of science. In: Physics Today. 71. kötet, 2018. január Martha Somerville (szerk.): Personal Recollections, From Early Life to Old Age, of Mary Somerville. Roberts Brothers, Boston 1874 (Digitalisat). Reprint bei AMS Press, 1996, Elisabetta Strickland: The Ascent of Mary Somerville in 19th Century Society. Springer 2016
Jegyzetek
Kategória:1780-ban született személyek Kategória:1872-ben elhunyt személyek Kategória:Skót nők Kategória:Brit csillagászok Kategória:Brit matematikusok