A tao-támogatás,A magyar helyesírás szabályzatának pontja szerint a közszói betűszók csupa kisbetűből állnak, mivel kis kezdőbetűs szavakat helyettesítenek. hivatalos, átfogó megnevezésén a látványcsapatsportok és filmalkotások támogatásának társaságiadó-kedvezménye a magyar adó- és sportfinanszírozási rendszer 2011-ben bevezetett, specifikus jogintézménye. A rendszer alappillére, hogy a nyereségesen működő, társasági adó fizetésére kötelezett magyarországi vállalkozások a költségvetésbe fizetendő adójuk egy meghatározott részét az államkassza helyett közvetlenül sportszervezeteknek, illetve kulturális célokra (kifejezetten filmalkotásokra) ajánlhatják fel. Bár a rendszer bevezetése történelmi léptékű tőkét áramoltatott a magyar sportba és kultúrába, az átláthatóság hiánya, az elosztás aránytalanságai és a közpénz jelleg körüli jogi viták miatt a 2010-es évek magyar gazdaságpolitikájának egyik leginkább vitatott elemévé vált.
Története és működése A támogatási rendszert a sport támogatásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi LXXXII. törvény hozta létre, amely módosította a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényt. Eredetileg öt, majd később hat sportágat minősítettek „látványcsapatsportnak”: a labdarúgást, a kézilabdát, a kosárlabdát, a vízilabdát, a jégkorongot és a hatodikként kiemelt röplabdát. Egyéni sportágak (például az úszás vagy a vívás) képviselői közvetlenül nem jogosultak a forrásokra. A rendszer hasonló elven működik a filmalkotások esetében is, ahol a hazai és a Magyarországon forgatott produkciókat támogatja.
A mechanizmus értelmében egy vállalkozás a tárgyévi adóelőlegének, illetve a bevallott adójának legfeljebb 80%-áig tehet felajánlást. A rendszer különlegessége, hogy a részvétel gazdaságilag is motivált: az adófelajánlást tevő cégek adójóváírást kapnak (a felajánlás idejétől függően 7,5 vagy 2,5%-ot), ezáltal a hagyományos adózáshoz képest nettó pénzügyi előnyhöz jutnak. A felajánlott összegeket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) utalja át a kluboknak, miután azok sportfejlesztési programját az illetékes országos szakszövetség jóváhagyta.
A források eloszlása A program indulásától 2024-ig megközelítőleg 1000 milliárd forint (a 2023-as adatok szerint 923 milliárd forint) adóbevételről mondott le az állam a sportszervezetek javára. A kulturális szektoron belül a filmes tao mintegy 123 milliárd forintnyi közpénzt juttatott a produkcióknak. A sportágak közül az abszolút nyertes a labdarúgás, amely a 2011 és 2018 közötti időszakban több mint 228 milliárd forintot (a források több mint 40%-át) kapta, ezt követte a kézilabda 122 milliárd és a kosárlabda 76 milliárd forinttal.
A rendszer leginkább vizsgált anomáliája a források klubok közötti rendkívül egyenlőtlen eloszlása volt, amely gyakran nem a csapatok szurkolói bázisával, hanem a klubvezetők politikai befolyásával korrelált. A tao-támogatások legnagyobb haszonélvezője az Orbán Viktor miniszterelnök által alapított felcsúti Puskás Akadémia FC volt, amely 2011 és 2018 között több mint 16,29 milliárd forintot gyűjtött be. A statisztikák rámutattak, hogy az egy lakosra jutó tao-támogatás az alig kétezer fős Felcsúton meghaladta a 20 millió forintot, ami az országos átlag ötszázszorosa volt.
Hasonló jelenség volt megfigyelhető más, politikusokhoz köthető városokban is: a Tállai András vezette Mezőkövesd, illetve a Seszták Miklóshoz köthető Kisvárda jelentősen magasabb összegeket kapott a rendszertől, mint a hatalmas szurkolótáborral rendelkező Újpest FC vagy Ferencváros. A kiperelt adatokból kiderült, hogy a felcsúti és hasonló klubok legfőbb donorjai között gyakran állami tulajdonú vállalatok (MOL, MMBF Földgáztároló), illetve az állami közbeszerzéseken sikeres cégek (Mészáros és Mészáros Kft., Közgép Zrt., Duna Aszfalt) szerepeltek.
A közpénzvita és a Kúria döntése A program indulását követő években éles jogi és politikai vita alakult ki a támogatások minősítéséről. A kormányzat, a minisztériumok és a sportklubok azzal érveltek, hogy a tao nem közpénz, mivel a cégek a saját nyereségük terhére, önként döntenek az utalásról, így a pénz fizikailag nem folyik be az államkincstárba. Erre hivatkozva éveken át megtagadták a támogató cégek és a támogatott klubok tételes kapcsolatát firtató adatigényléseket.
A Transparency International Magyarország adatigénylési pereket indított az Emberi Erőforrások Minisztériuma ellen. A többéves jogi procedúra végén, 2017 októberében a Kúria jogerősen a civil szervezetnek adott igazat, kimondva: a tao-támogatás egyértelműen közpénz (közvetett állami támogatás, hiszen az állam lemond a költségvetést megillető adóbevételről), így annak útja közérdekű adat.
A bírósági vereséget követően a jogalkotó megkísérelte törvénymódosítással megőrizni a rendszer titkosságát, beemelve egy passzust, amely szerint a közérdekű adat nem ismerhető meg, ha az egyben adótitoknak minősül. Ennek ellenére a minisztériumok és szövetségek (az MLSZ például több százezer forintos költségtérítés ellenében) kénytelenek voltak kiadni a dokumentumokat, amelyekből a sajtó (Átlátszó, K-Monitor) kereshető adatbázisokat hozott létre.
Érvek és ellenvélemények A rendszer melletti érvek A jogalkotó, a sportszövetségek és a kedvezményezett klubok a tao-támogatások legfőbb eredményeként a hazai sportinfrastruktúra történelmi megújulását emelték ki: a forrásokból országszerte több ezer új sportpálya, tornacsarnok, jégcsarnok és uszoda épült vagy újult meg. Hangsúlyozták, hogy a kiszámítható anyagi háttér drasztikusan kiszélesítette az utánpótlás bázisát, megnövelte az igazolt sportolók számát, és javította az edzők anyagi megbecsülését. Fontos érvük továbbá, hogy a rendszer meghonosította Magyarországon a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) és a sportszponzoráció kultúráját. A szakmai kontrollt a szövetségek szigorú sportfejlesztési programelbírálási folyamata biztosítja.
A rendszerrel szembeni kritikák A korrupciókutatók, az ellenzéki politikusok és sajtó legfőbb kritikája volt, hogy a rendszer piactorzító és intézményesítette a politikai klientelizmust. Érvelésük szerint a cégek (különösen az építőipari és energetikai szektorban) az állami megrendelések reményében, „legalizált hálapénzként” támogatják a politikai elithez kötődő klubokat. Számos esetben bírálták a túlárazott, a helyi önkormányzatok számára hosszú távon kigazdálkodhatatlan fenntartási költségű presztízsberuházásokat (például stadionokat). Makrogazdasági szempontból a kritikusok rendszeresen felrótták, hogy az államháztartásból hiányzó, a profi sportba átirányított közel 1000 milliárd forintos adóbevétel súlyos forráskivonást jelent az oktatási és az egészségügyi ágazatokból.
Jegyzetek
Kategória:Magyarország gazdasága Kategória:Magyarország sportélete