Lajosmizse város Bács-Kiskun vármegyében a Kecskeméti járásban.
Fekvése A város Bács-Kiskun vármegye határán, a Duna–Tisza közi homokhátságon, a Kiskunsági löszös hát északi részén, Kecskeméttől 17 kilométerre északnyugatra terül el. Lajosmizse külterületei részben még a Homokhátság eredeti felszíni formáit őrzik; számos kisebb homokdűnét és homokhátat láthatunk itt, amelyek az uralkodó széliránynak megfelelő északnyugat-délkeleti irányba rendeződve szelik át a tájat. A magasabban fekvő dűnesorok között számos apróbb tó, illetve mocsár húzódik meg. A régi térképeken jelölt kis szikes tavak – Fehér-tó, Nyír-tó, Suba-tó –, mára kiszáradtak, többet a talajrendezések során lecsapoltak (Posta-tó), a Szászpa és a Dússzék horgásztóként funkcionál.
Megközelítése A város az M5-ös autópályán vagy az 5-ös főúton – a középkori Buda-Kecskemét-Szeged "öreg" országúton – csatlakozik Magyarország fő közlekedési hálózatához; utóbbi végighalad a belterületén, míg az előbbi északkelet felől elkerüli azt. A környező jelentősebb települések közül Cegléd felől Csemőn keresztül a 4608-as, Kunszentmiklós felől az 5211-es úton érhető el. Közigazgatási területén áthalad a Taksonytól Kecskemétig vezető 5202-es út is, de az lakott területeit nemigen érinti. Vonattal a 142-es számú, Budapest–Kecskemét-vasútvonalon érhető el. A vasútvonalnak Lajosmizse területén négy megállási pontja is van: Lajosmizse vasútállomás, Lajosmizse alsó megállóhely, Klábertelep megállóhely és Felsőméntelek megállóhely. Az állomást az 5211-es út szolgálja ki, Felsőméntelek az 5202-es út mentén helyezkedik el, a másik két megállóhely csak önkormányzati utakon érhető el. Lajosmizse szomszédjai Felsőlajos, Ladánybene, Kerekegyháza és Kecskemét Méntelek városrésze.
Címere A címerpajzs kék alapszíne az idő- és térbeli végtelenséget hivatott kifejezni. A kék egyben a transzcendencia színe is, jelzi, hogy a középkori Mizse településnek már volt kőtemploma. A zöld szín a hajdani ligetes legelőket, pusztákat idézi. A két harcias oroszlán felidézi a királyhűséget, valamint, hogy a város a középkorban két településből, majd az újkorban két - pontosabban három - pusztából állt (Bene, Lajos és Mizse). Az oroszlánok által tartott Jászkürt (más néven Lehel kürtje) a lakosság etnikai összetartozásának, a jászok függetlenségének és szabadságvágyának jelképe. A két csillag a katolikus és a református hitközséget emeli ki. A címer tornasisakja az elmúlt ezredév, különösen a két világháború hősi halottaira, és áldozataira emlékeztető memento, a korona pedig az önállóság, a helyi autonómia, az önkormányzatiság beszédes érzékeltetője. Az ötágú arany sisakkoronából a címerkép bal oldali, jobbra forduló oroszlánja növekszik, jobb mancsában tartja az említett Jászkürtöt. Ez utóbbi szimbólum az alapító jász családoknak állít emléket. bélyegkép|Egy 19. századi tanya
Története
Kezdetek Régészeti leletek bizonyítják, hogy a térség már az őskortól lakott volt. Nevezetes lelet az M5-öt pálya építésekor előkerült bronzdepot. Szkíta, kelta, szarmata, avar és a honfoglaló magyar régészeti anyag tanúsítja, hogy milyen fontos volt ez a homokos legelőkkel és szikes tavakkal tarkított föld a népvándorlás idején. A település központjában egy Földeák nevezetű, Árpád-kori település volt; ez a helynév egy 15. századi dokumentumban bukkan fel először. Két másik itteni helynév (Tormos, Baksaháza) utal még Árpád-kori falvak meglétére. A környéken a tatárjárás után betelepedett kunok létesítettek szállásokat. A 15. századtól írott források is előbukkantak Mizseszék, Kunmizse és Lajosszállás (Lajosülése) nevekkel.Benedek Gyula–Kürti László, Bene, Lajos és Mizse oklevelei, történeti dokumentumai (1385–1877). Kecskemét, 2004, 5-9. Egy 1469-es dokumentumban Mátyás király a mizsei kunok adójának egy részét elengedte. A neves esemény tiszteletére az új Városháza átadásakor 2003-ban egy Mátyás király mellszobrot állítottak (Tischler Ferenc alkotása). A török uralom fél évszázadon keresztül megkímélte Lajos és Mizse kunjait, és a szomszédos Benét. A halmozottan nehéz kettős adózást és a háborúk zivataros évtizedeit azonban a kis falvak nem bírták átvészelni. Először Bene, majd 1593-ban Lajos és Mizse is elnéptelenedett.
A török birodalomban a pusztákat Nagykőrös és Kecskemét bérelte, az oszmán hatalom megszűnte után a Habsburg-ház önkényesen használta, adta-vette azokat. A tudatos jászok és kunok elérték, hogy 1745-ben megválthassák, megvásárolhassák pusztáikat, ennek a máig fennmaradt elnevezése volt Redemptio.
Jászberény részeként Az imént említett 1745-ös esztendőtől kezdve 1876-ig Lajost, Mizsét és Benepuszta felét Jászberény birtokolta (Bene másik felét Jászladány). A jász gazdák először csak nyaralóknak, nyári kerteknek és legeltetésre alkalmas területeknek használták a pusztai birtokokat. Jászberény, mintegy hasznot látva a sok utazásból, három csárdát építtetett. A központi nagy vendégfogadó a fennmaradt archaikus helynévről kapta a Földeáki Csárda nevet.Kürti László: Jászberény csárdái. Adatok a pusztai csárdák 18. századi történetéhez. Zounuk 18, 2003: 49-50. Az épület 2003-ig a polgármesteri hivatal épülete volt.
A leendő új települések magjait a jászberényi tanyás gazdák, pásztorok, pusztacsőszök, csárdások, pusztabírók és agrármunkások alkották, akik már az 1800-as évek elejétől pusztaiakká váltak azáltal, hogy egyre több időt töltöttek itteni birtokaikon. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a puszták az illegális kereskedelem, orgazdaság és a bűnözés melegágyává váltak. A betyárvilág emlékét a mai napig őrzi a szájhagyomány és a zenei folklór. A máig megmaradt emlékezetű betyárok közé tartozott Basky Gyuri, aki a korábban Bogár Szabó Mihály által vezetett, később már széthullóban lévő, hírhedt Bogár-banda tagja volt, amikor a hatósági emberek beszorították egy benei tanyába. A lehetetlen helyzetből a betyár, hogy elkerülje a büntetést, inkább az öngyilkosságot választotta.Kürti László: Ladánybenei évszázadok. Ladánybene, 2006, 99. A banda vezére, Bogár Szabó Mihály pedig egy szép asszony (Deklináné) miatt látogatta a környéket. A kapcsolat azonban a vesztét okozta: csendbiztosokkal folytatott tűzharcban halálos sebet kapott. A banda szétszóródott tagjait a hatóság hamar elfogta, kivégeztette.
1876-ban a Jászkun kerületet megszüntették, s a területét beolvasztották az új megyerendszerbe. 1877-ben Lajos, Mizse és Fél-Bene pusztából létrejött Lajos-Mizse (Lajosmizse, Jászlajosmizse) község, melyet Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területéhez soroltak be.
Az önállósodás után A községet alapító telepesek mellé idővel Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét környéki (részben református) családok érkeztek. Megtelepedtek még kisebb csoportok Dabasról, Örkényből, valamint távolabbról zsidó kereskedők és cigányok is. 1855-ben még csak alig 2000, 1890-ben már mintegy 7000 fő lakosa volt. A népesség folyamatosan emelkedett: 1910-ben már 9000 lakosát írták össze. A római katolikus templom 1896-ban, a református 1902-ben épült fel közadakozásból és hitelből. 1899-ben egy kis zsidó imaház is működött, majd az 1920-as években kis templom is épült a Fő utcán, de ezt a második világháború után államosították és értékesítették, az új tulajdonosok pedig lebontották.Kürti László: Történelem és emlékezet. 9. o. A Budapest-Lajosmizse-vasútvonalat 1889-ben, a Lajosmizse-Kecskemét közti vonalszakaszt pedig 1905-ben adták át a forgalomnak. A lassan kiépülő birtokrendszer (Geréby, Mizsey, Bartal, M. Kovács, Kláber, Tarnay, Ricsováry) sok munkást és napszámost igényelt. 1907-ben Benepuszta önálló településsé vált Ladánybene néven. A Szagri József által alapított polgári iskola 1932-ben kezdte meg működését. 1944 májusában több zsidó lakos házát gettóként használták, oda gyűjtötték a helyi és környékbeli deportáltakat. A mintegy 150-200 emberből álló transzport július első napjaiban indult a monori téglagyárba, ahonnan pár nap múlva vitték őket tovább a haláltáborokba. A néhány túlélő nem költözött vissza Lajosmizsére, szétszóródtak a világ minden tájára (Ausztrália, USA, Dél-Amerika). 1970-ben Lajosmizse nagyközségi rangot kapott. Ekkor még egy tucat külterületi iskola működött, többségük a Klebelsberg-féle iskolareformnak köszönhetően. A település 200 férőhelyes központi kollégiumának 1976-ban történő átadásával egyidejűleg a külterületi iskolákat bezárták. 2012-ben a kollégiumot is megszűntették, ma a Fekete István Sportiskolai Általános Iskola használja.
1986-ban az addig Lajosmizséhez tartozó Felsőlajos önálló község lett.
Lajosmizse 1993 óta város. A lakosság nagy része büszkén vallja és vállalja azt, hogy az eredeti jászsági telepesek leszármazottja.
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Zsigó Viktor (nem ismert) 1994–1998: Zsigó Viktor (KDNP-MDF-Nyugdíjas Klub-Gazdakör) bélyegkép|Pusztatemplom1998–2002: Zsigó Viktor (független) 2002–2006: Zsigó Viktor (Fidesz-LPÖ) 2006–2010: Basky András (Fidesz-KDNP-LVE-NF) 2010–2014: Basky András (Fidesz) 2014–2019: Basky András (Fidesz-KDNP) 2019–2024: Basky András (Fidesz-KDNP) 2024– : Fekete Zsolt (Lajosmizsei Gazdakör)
Népesség A település népességének változása: bélyegkép|A régi Földeáki csárda, majd helytörténeti gyűjtemény, átalakítás miatt zárva 2001-ben a város lakosságának 99%-a magyar, 1%-a egyéb (főleg német, svájci, holland, román) nemzetiségűnek vallotta magát. A roma/cigány lakosság száma – a 2010-es évektől beköltöző romániaiakkal együtt – eléri a 10%-ot.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,6%-a magyarnak, 3,6% cigánynak, 0,8% németnek, 1,1% románnak mondta magát (7,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 59,1%, református 8,9%, evangélikus 0,3%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 10,4% (19,8% nem nyilatkozott).Lajosmizse Helységnévtár
2022-ben a lakosság 86,2%-a vallotta magát magyarnak, 3,6% cigánynak, 0,7% románnak, 0,6% németnek, 0,1-0,1% bolgárnak, ukránnak és lengyelnek, 2,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (13,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 34,7% volt római katolikus, 7,1% református, 0,4% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 0,3% ortodox, 1,3% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 13% felekezeten kívüli (41,7% nem válaszolt).Lajosmizse Helységnévtár
Nevezetességei 220px|bélyegkép|jobb|Tanyamúzeum – 1972-ben a 625. számú Német-tanyából dr. Bárth János néprajzkutató felügyeletével, dr. Havasi László tanácselnök, valamint Romány Pál, Gajdócsi István és Für Lajos támogatásával épült. Ez volt az ország első ilyen intézménye.Kürti László: A lajosmizsei Tanyamúzeum, in: Kothencz Kelemen (szerk.): Határjelek és határhányások. Baja: Türr István Múzeum, 2014, 58. A tanyamúzeumban az egykori lakóépületet, istállót, nyári konyhát, pincét, kukoricagórét, kocsiszínt, szerszámoskamrát, ólakat, galambházat, nyári jászolt, gémeskutat és üstházat lehet megtekinteni. Átadása óta többször esett át kisebb-nagyobb felújításon, jelenleg a Mezőgazdasági Múzeum tulajdonában üzemel. Római katolikus templom – 1895–96-ban épült, közösségi összefogással, botrányokkal telített utóélettel Szent Lajos francia király tiszteletére szentelték fel. A második világháború alatt károkat szenvedett. Négy harangja van, a legnagyobb 615, a legkisebb pedig 65 kilogrammot nyom. Harangjátéka 24 harangból áll. A templomban megtekinthető a torinói lepel, a Magyar Szent Korona és Lehel kürt ("Jászkürt") másolata. Református templom – 1902-ben épült, ám ezt az évszámot jóval megelőzi a kis gyülekezet története: az egyházközségben már 1891-ben folyt anyakönyvezés. Szűcs Kálmán (1866–1927) volt a lajosmizsei egyházközség alapító lelkipásztora, sírja a református temetőben található. Az ő munkájának köszönhetően erősödött meg a településen a református közösségi élet.