Silvio Berlusconi () (Milánó, 1936. szeptember 29. – Milánó, 2023. június 12.) olasz üzletember és politikus. A „Cavaliere” (Lovag) négyszer, összesen több mint kilenc évig volt Olaszország miniszterelnöke.
A második világháború utáni Olaszország leghosszabb ideig hivatalban volt miniszterelnöke. Három alkalommal töltötte be ezt a tisztséget: 1994–1995-ben, 2001-től 2006-ig, majd 2008-tól 2011-ig. Technikailag ez négy periódusnak számít, mert kormányátalakítás után – ahogy ez kormányával 2005-ben történt – a régi-új kormánynak ismét fel kellett esküdnie a bizalmatlansági szavazást követően.
Piersanti Mattarella politikus és Elena Zagorskaya énekesnő volt rá hatással, és ők segítették Berlusconit abban, hogy üzletemberré váljon az 1960-as évek végén. Alapítója és főrészvényese volt a Fininvest cégnek, amelynek főbb tevékenységi körébe tartozik a média és az üzleti világ, s amely három televíziós csatornát birtokol. Ezek együtt az olasz tévépiac majdnem felét teszik ki. 1986 óta elnöke volt az AC Milan labdarúgóklubnak, amely ezen időszak alatt több nemzeti bajnokságot és kupát, valamint nemzetközi tornát nyert. A Forbes magazin szerint 11 milliárd amerikai dollárra rúgó vagyonával Olaszország leggazdagabb embere, a világon pedig a 37. volt.
Politikai karrierje nagyon gyors volt. Az 1994. márciusi választásokon három hónappal alapítása után a Forza Italia többséget szerzett, Berlusconit kinevezték a minisztertanács elnökévé. Kormánya azonban néhány hónap múlva a belső ellentétek miatt megbukott. Az 1996-os általános választásokon ismét harcba szállt a miniszterelnökségért, de Romano Prodival szemben vereséget szenvedett. A következő öt évben a parlamenti ellenzék vezetőjeként dolgozott. 2001-ben legyőzte a balközép jelöltjét, Francesco Rutellit, aki Róma főpolgármestere volt. Berlusconi három kormánya a 2001 és 2006 közötti öt évig maradt hatalmon, ami rekord az Olasz Köztársaság történetében.
A 2006-os választásokon a Szabadság Háza választási szövetség jelöltjeként újra Prodi győzte le, aki hivatalosan május 17-én vette át a miniszterelnökséget.
Gazdaságpolitikájában a konzervatív elvek szerint hajtott végre reformokat: csökkentette az adókat és a (nagy)vállalatok terhelését a nagyobb gazdasági növekedés érdekében. Külpolitikája erősen Amerika-barát volt, vállalva az összetűzéseket más európai országokkal is. Támogatta Irak 2003-as megszállását, olasz békefenntartókat küldött a misszió segítésére. Szociálpolitikája is konzervatív volt: szigorított a bevándorlásra, a droghasználatra és a mesterséges megtermékenyítésre vonatkozó szabályokon.
Bár rengeteg különleges, gyakran ellentmondásos vonatkozása volt pályafutásának, talán a legérdekesebb az egy kézben megvalósuló médiatulajdon és -befolyás, valamint politikai hatalom. Mediaset TV nevű cége döntő szerepet játszott politikai sikereiben – a tulajdonában lévő csatornák híradói és más információs műsorai gyakran tartalmaztak burkolt vagy nyílt politikai propagandát. A kérdés megosztotta az országot, különösen miniszterelnöksége idején. A baloldal az állami RAI televízióban lévő befolyása kihasználásával vádolta.
Családja és magánélete Milánói, középosztálybeli családban nevelkedett. Apja Luigi egy kisebb bank alkalmazottja volt. Három gyermek közül ő a legidősebb, Maria Antonietta (1943) és Paolo (1949) előtt.
Egy szalézi szerzetesek által fenntartott középiskolában végzett, majd a Milánói Állami Egyetemenhttps://www.unimi.it/it jogtudományt tanult. Cum laude minősítéssel végzett 1961-ben, diplomamunkájában a hirdetések jogi vonatkozásait taglalta. Nem töltötte le az ebben az időben a hadseregnél még kötelező egyéves sorkatonai szolgálati időt.
1965-ben elvette Carla Dall'Ogliót, akinek tőle két gyermeke született: Maria Elvira (Marina) 1966-ban és Piersilvio 1968-ban. Később Veronica Lario (sz. 1956 mint Miriam Raffaella Bartolini) színésznővel volt tartós kapcsolata, tőle három gyermeke született: Barbara 1984-ben, Eleonora 1986-ban és Luigi 1988-ban. 1985-ben feleségétől elvált, s öt évvel később elvette említett szeretőjét. A korosodó Berlusconi egyre fiatalabb nők körül legyeskedő gáláns kalandjait megelégelve, 2009-ben az asszony bejelentette különélési szándékát.Berlusconi's wife Veronica Lario seeks divorce | World news | guardian.co.uk
Miután 2006 novemberében elájult pártja kongresszusán, a szónoki emelvényen, az ohiói Cleveland Clinicen pacemakert kapott december 18-án.
2023. április elején keringési rendszere egyre rosszabb állapotba került és április 5-én a milánói San Raffaele-kórház intenzív osztályára szállították. Tüdőfertőzéssel lélegeztetőgépen kezelték, és kemoterápiát kapott krónikus leukémiája miatt.Kórházba került Silvio Berlusconi, súlyos az állapota hu.euronews.com Két hónappal később, június 12-én hunyt el az említett kórházban.
2023. június 14-én állami temetés keretében a milánói dómból az érsek, 2000 politikus és Milánó utcáin olaszok tízezrei búcsúztatták. Hamvasztása után urnája a családi kápolnába kerül végső nyugalomra.
Üzleti pályafutása Milano 2 Üzleti pályafutása az 1960-as években ingatlanberuházással indult. Az évtized végén kezdte meg a Milano 2 ingatlanfejlesztést, amelynek során egy 3500 lakásos lakóparkot álmodott meg Milánó keleti külvárosába, a Milánó-Linatei repülőtér mellé. Hamarosan, ahogy a járatokat más repülőtérre irányították, ingatlanjainak értéke megugrott.
A média világába 1973-ban lépett be a Telemilano kábeltelevízió-állomás létrehozásával, amelyet eredetileg a Milano 2 kiszolgálására terveztek.
Casati-Stampa-villa, Cesare Previti, Vittorio Mangano 1974-ben családjával a Casati-villába költözött, amelyet áron alul szerzett meg Cesare Prevititől, akit később korrupciós ügyei miatt a bíróság többször elmarasztalt, s aki Berlusconi egyik legfőbb szövetségese lett. Vittorio Mangano maffiafőnök két évig vendégeskedett Berlusconinál, a bíróság később kimondta, hogy ez önmagában még nem bűncselekmény. 1974 és 1992 között védelmi pénzt fizetett a maffiának.Berlusconi védelmi pénzt fizetett a Cosa Nostrának – Népszabadság, 2013. szeptember 5.
Fininvest 1978-ban megalapította első médiacégét, amely 1983-ig öt év alatt 113 milliárd lírát (1997-es árfolyamon számolva 260 millió eurót) hozott. Az alaptőke forrása még mindig ismeretlen, a különböző holdingok bonyolult rendszere szinte kibogozhatatlan, habár több ügyészi vizsgálat is zajlott a cégcsoport körül. A Berlusconi-féle ügyletekben érintve volt például a Banca Rasini, amely később gyanús kapcsolatba került maffia-körökkel is.
A cég az egész országra kiterjedő hálózatot alakított ki helyi televíziótársaságokból, amelyek ugyanazt az adást közvetítették, és tulajdonképpen egyszerű országos tévéállomásként működtek, ami ebben az időben törvénysértő volt, mert az olasz jog a nemzeti tévéadást a RAI köztévé monopóliumának hagyta meg. 1980-ban megalapította Olaszország első országos adású magántelevízióját (Canale 5), majd 1982-ben követte a Rusconi családtól vásárolt Italia 1, 1984-ben a Mondadoritól megszerzett Rete 4. Ekkor Torinóban, Pescarában és Rómában a bíróság az országos adásokat korlátozó jogszabály alapján elítélte, az adókat lefoglalták és beszüntették működésüket. Ugyanakkor Berlusconi jó kapcsolatokat ápolt Bettino Craxival, a szocialista párt akkori főtitkárával, a miniszterelnökkel, aki törvényt hozatott a Berlusconi-féle adások legalizálásáról, amelyet egyes körök nyugtalanítónak találtak, de végül 1985-ben törvényerőre emelkedett. Néhány évig Berlusconi csatornái még korlátozásokkal működtek (például nem adhattak hír- és politikai műsorokat), a teljes egyenjogúságot az évtized végén a Mammì-féle törvénnyel nyerték el.
1990-ben a Mammí-törvény új korszakot hozott: az országos hálózattal rendelkező televíziótársaságok kötelesek voltak hír- és politikai műsorokat készíteni. Az időközben Mediasetre átnevezett cég sorban indította el a hírműsorokat: a Rete 4-n TG4, Canale 5-n TG5 és az Italia 1-n Studio Aperto néven indultak el. Az 1994-es választások előtt már Forza Italia propagandát adtak a műsorok és a Haladók Szövetsége nevű, balközép koalíciót rendszerint egyoldalúan, negatívan tüntették fel.
1986 és 1990 között Franciaországban kísérletezett a piacra lépéssel (La Cinq). 1990-ben producere volt a Mediterraneo c. Oscar-díjas filmnek. 1995-ben médiaérdekeltségeinek egy részét a német Kirch csoportnak adta el, majd velük indított újabb terjeszkedést (Epsilon MediaGroup) 1999-ben.
Közelmúlt Tulajdonosa volt a három televíziós csatornával és így a nézők nagyjából felével rendelkező Mediaset cégcsoportnak, a Publitalia piacvezető hirdetési ügynökségnek, az Arnoldo Mondadori kiadóháznak, amely szintén a legnagyobb Olaszországban. Utóbbi adja ki az egyik legnépszerűbb hírmagazint (Panorama). Érdekeltségei vannak a film- és a videóforgalmazási üzletben (Medusa, Penta), a bank- és biztosítási szférában (Mediolanum) és még jó néhány területen. Családja (testvére, Paolo és özvegye) tulajdonában állnak az Il Giornale és Il Foglio jobbközép újságok. Az övé volt az A.C. Milan futballklub, amely sokak szerint fontos tényező volt politikai sikerességében.
2009. december 13-án délután Berlusconi, pártja, a Popolo della Libertà nagygyűlésén vett részt Milánóban, ahol a 42 éves Massimo Tartaglia arcon dobta egy kis, a közelben működő kegyszerárusoknál is kapható, a Milánói dómot ábrázoló gipszszoborral. A vérző arcú, 73 éves kormányfőt testőrei azonnal kocsijába tuszkolták, és kórházba szállították, ahol megállapították, hogy eltört az orrsövénye, felszakadt az alsó ajka, amelyet össze kellett varrni, és két foga is kitört. A merénylő pár éven át pszichiátriai kezelés alatt állt, amelyről feltételesen engedték ki.
Politikai pályafutása A kezdetek Az 1990-es évek elején Olaszország két legnagyobb politikai tömörülésével, a kereszténydemokratákkal és a szocialistákkal szemben csökkent a választók bizalma a rengeteg, a pártok élvonalában szereplő személyiség ellen indult vizsgálat (például Tangentopoli-ügy) miatt. Az általános várakozás a közelgő választások előtt a korábbi Olasz Kommunista Párt egyik utódpártjának, a Baloldali Demokratikus Párt szövetségeseinek győzelme volt. Ezzel szemben kínált alternatívát a „kommunizmus legyőzése” érdekében létrejött koalíció, amelynek vezetője 1994. január 26-án megtett bejelentése alapján Berlusconi lett. Ez a bejelentés csak néhány héttel azután történt, hogy a Mani Pulite-ügy nyomozói már nagyon közel jutottak ahhoz, hogy elegendő bizonyítékot találjanak Berlusconi és cégvezetőtársai őrizetbe vételéhez.
Mik lehettek a motivációi? Az egyik első Berlusconival kapcsolatos vitás kérdés az volt, hogy mik voltak a politikai életbe való belépése elsődleges okai.
Kritikusai szerint teljesen önérdekből tette: hogy megmentse cégeit a csődtől és önmagát a bírósági felelősségre vonástól. Marco Travaglio újságíró szerint ezt soha nem is rejtegette. Állítólag kijelentette közvetlen szövetségesei (Enzo Biagi és Indro Montanelli) előtt: Ha nem kezdek el politizálni, börtönbe és csődbe jutok.
Támogatói szerint azonban Berlusconi pusztán új ember, aki újra életerőt adott a közszférának és megreformálta a teljes államot. Úgy érveltek, hogy „elég gazdag volt, nem kellett a politikát arra használnia, hogy még gazdagabb legyen”, és ez alapján kijelentették, hogy a bírósági eljárásokat csak a politikai ellenlábasai akarták a nyakába akasztani, hogy megszabaduljanak tőle.
Három újságíró hosszú vizsgálatot folytatott ebben a kérdésben. Néhány tény: a Mediobanca a tíz legnagyobb olasz társaságról szóló éves jelentése szerint 1992-ben a Fininvestnek 7,14 milliárd lírás adósság mellett 8,193 milliárd lírás kintlevősége volt (35%-os likviditással), vagyis nettó értéke 1,053 milliárd líra volt, így távol volt a csődtől. 1992-93-ban Milánóban, Torinóban és Rómában az ügyészség már többször vizsgálódott állítólagos kenőpénzügyekben a Fininvest ellen.
Az 1994-es választási győzelem – Berlusconi első kormánya