jobbra|bélyegkép|256px|Pál és Szilás, Szent Péter és Pál templom, Appledore, Kent
Pál levele a filippieknekA magyar bibliafordításokban és szakirodalomban a cím több alakban fordul elő: Pál levele a filippieknek, Pál levele a filippibeliekhez, illetve a régebbi, magyarosabb filippibeliekhez forma. (rövidítve: Fil) a Biblia újszövetségi iratainak egyike, Pál apostol apostoli levelei és a hagyományos felosztás szerint a fogságban írt levelek közé tartozik. A levél a makedóniai Filippi keresztény közösségéhez szól, amelyet Pál az Apostolok cselekedetei elbeszélése szerint második missziós útján alapított. A levél bensőséges hangja, a filippiek iránti hála, a fogság közepette megfogalmazott öröm, valamint a Jézus Krisztus önkiüresítéséről és fölmagasztalásáról szóló himnikus szakasz miatt az Újszövetség sokat elemzett iratai közé tartozik.Brendan Byrne: „Levél a filippieknek”, in R. E. Brown – J. A. Fitzmyer – R. E. Murphy (szerk.): Az Újszövetség könyveinek magyarázata. Jeromos Bibliakommentár. Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest.Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele. A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Budapest, 1976.
A páli szerzőséget az újszövetségi kutatásban általában nem vitatják. A keletkezés pontos helye és ideje azonban többféleképpen értelmezhető: a hagyományos felfogás a római fogsághoz, több újabb magyarázat pedig egy korábbi, feltehetően efezusi fogsághoz kapcsolja. A levél jelenlegi formájának egysége is vitatott kérdés: egyes értelmezések szerint a kanonikus szöveg két vagy három, eredetileg különálló filippi levél szerkesztett egysége, mások szerint a hangnemváltások Pál eleven levélstílusával és a levél alkalmi jellegével magyarázhatók.Harmai Gábor: Krisztus követése az önkiüresítésben és a fölmagasztalásban. A Filippi levél mint egységes teológiai koncepció. Doktori disszertáció, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Hittudományi Kar, Budapest, 2004.
Címe és helye az Újszövetségben
A levél görög címe a kézirati hagyományban Πρὸς Φιλιππησίους („A filippiekhez”) alakban szerepel. A cím nem a levél eredeti szövegének része, hanem a páli levelek gyűjteményének későbbi feliratozási gyakorlatához tartozik. A levél kezdete azonban maga is megnevezi a címzetteket: „mindazoknak a szenteknek Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, az elöljárókkal és a diakónusokkal együtt” (Fil 1,1).
A kánonban a Filippi levél a páli levelek között, az Efezusi levél és a Kolosszei levél között áll. A hagyományos csoportosítás az Efezusi, Kolosszei, Filippi és Filemonhoz írt levelet fogságleveleknek nevezi, mivel Pál ezekben bilincseire vagy fogságára utal.Magyar katolikus lexikon, „fogságban írt levelek”; „Filippieknek írt levél”. A Filippi levél hangneme és témavilága ugyanakkor különbözik az Efezusi és Kolosszei levéltől: kevésbé értekezésszerű, erősebben személyes, és a címzettek iránti régi kapcsolatból fakadó bizalom hatja át.
Szerzője és kánoni tanúsága
A levél feladóiként „Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái” jelennek meg (Fil 1,1). A szöveg egészének személyes hangja, Pál élethelyzetére vonatkozó utalásai, valamint teológiai és nyelvi sajátosságai alapján a páli szerzőség a kritikai biblikus irodalomban is széles körben elfogadott.Joachim Gnilka: Der Philipperbrief. Herders theologischer Kommentar zum Neuen Testament 10/3. Herder, Freiburg, 1980. Timóteus neve a címzésben a levél tekintélyes munkatársi hátterére utal; ez nem jelenti szükségképpen, hogy Timóteus társszerzőként fogalmazta volna a levelet, hanem inkább azt, hogy a filippiek előtt is ismert munkatársként Pál mellett állt.
A levél külső tanúsága korai. A 2. század első felében Szmürnai Polikárp a filippiekhez írt levelében Pál filippiekhez intézett „leveleire” utal, és olyan kifejezéseket használ, amelyek a kanonikus Filippi levél ismeretére vallanak. A Muratori-töredék, Irenaeus, Alexandriai Kelemen és Tertullianus szintén a páli levelek között ismeri. A 19. századi tübingeni iskola kételyei nem váltak uralkodó állásponttá, mivel a levél történeti helyzete, személyes jellege és páli gondolatvilága nehezen magyarázható utólagos irodalmi konstrukcióként.Achille Vander Heeren: „Epistle to the Philippians”, in The Catholic Encyclopedia, 1911.
Filippi történeti és társadalmi háttere
Filippi Makedónia keleti részén, a Via Egnatia mentén feküdt. A város korábbi neve Krenidész volt; nevét II. Philipposzról, Nagy Sándor apjáról kapta. A római korszakban a város a Kr. e. 42-ben lezajlott filippi csata után vált különösen ismertté, majd római veteránok letelepítésével colonia rangot kapott. A római kolóniai jogállás és az itáliai joghoz kapcsolódó kiváltságok a város önértelmezésének részét alkották.
A város társadalmi arculatát a makedón-görög lakosság, a római veteránok és a birodalmi igazgatáshoz kapcsolódó rétegek együttélése határozta meg. Filippi nem tartozott a térség nagy kereskedelmi metropoliszai közé, de a Via Egnatia közelsége miatt közlekedési és katonai szempontból kedvező helyen feküdt. Az Apostolok cselekedetei elbeszélésében a város római önérzete abban is megmutatkozik, hogy Pál és Szilás vádlói a római szokások megsértésével vádolják őket (ApCsel 16,20–21).
A zsidó diaszpóra jelenléte valószínűleg csekély volt. Az ApCsel 16,13 szerint Pál nem zsinagógában, hanem a városon kívül, egy folyóparti imahelyen kezdte meg igehirdetését. Ez arra utal, hogy a városban nem volt olyan létszámú zsidó közösség, amely zsinagógát tartott volna fenn. Az első ismert megtérő Lídia, egy bíborárus asszony volt, akit az ApCsel „istenfélőként” mutat be. A közösségben a nők kezdettől fogva látható szerepet játszottak: a levél Evódiát és Szüntükhét olyan asszonyokként említi, akik Pállal együtt küzdöttek az evangéliumért (Fil 4,2–3).
A filippi keresztény közösség
A filippi közösség Pál európai missziójának első ismert állomásai közé tartozott. Az ApCsel 16 szerint Pál, Szilás és munkatársaik Tróászból Makedóniába mentek, majd Filippiben hirdették az evangéliumot. Az elbeszélés Lídia megtérését, Pál és Szilás bebörtönzését, valamint a börtönőr és háza népe megkeresztelkedését kapcsolja a közösség kezdetéhez. A városból való távozás után Pál továbbra is kapcsolatban maradt a filippiekkel.
A levélből kitűnik, hogy a filippiek különösen szoros kapcsolatban álltak Pállal. Anyagi támogatást küldtek neki Thesszalonikába (Fil 4,16), később pedig fogságában is gondoskodtak róla Epafroditosz közvetítésével (Fil 4,18). Pál más leveleiben általában óvatosan viszonyul az anyagi támogatáshoz, a filippiektől azonban elfogadta azt, ami a kölcsönös bizalom és a tartós közösségi kapcsolat jele.
A levél címzésében szereplő „elöljárók és diakónusok” (Fil 1,1) az egyházi szolgálatok korai formáira utalnak. A többes számú „elöljárók” kifejezés nem azonosítható egyszerűen a későbbi egyházmegyei püspöki szervezettel, de azt mutatja, hogy a filippi közösségnek már voltak állandó tisztségviselői. A címzés a páli levelek között különleges, mert más levélben Pál nem említi ilyen módon együtt a közösség tagjait és vezetőit.
Keletkezési helye és ideje
A levél fogságból íródott: Pál többször utal bilincseire, ügyének kimenetelére, a praetoriumra és „a császár házából valókra” (Fil 1,7.13.17; 4,22). A fogság helyének meghatározása emiatt a levél magyarázatának egyik fő kérdése.
A hagyományos álláspont szerint Pál a római fogság idején, Kr. u. 61–63 körül írta a levelet. Ezt az értelmezést erősíti, hogy az ApCsel 28 szerint Pál Rómában viszonylagos szabadságot élvezett házi őrizetben, és a „császár háza” kifejezés első olvasásra római környezetet idéz. A római datálás ezért sok egyházi és tudományos összefoglalóban továbbra is jelen van.Gordon D. Fee: Paul’s Letter to the Philippians. New International Commentary on the New Testament. Eerdmans, Grand Rapids, 1995.
Más magyarázók Efezust tartják valószínűbbnek, általában Kr. u. 54–56 vagy 55–57 körüli idővel. Az efezusi hipotézis fő érvei: Filippi és Efezus között könnyebb volt a többszöri üzenetváltás, amelyet a levél feltételez; Pál az ApCsel 19 szerint hosszabb időt töltött Efezusban; saját levelei több bebörtönzésre és súlyos ázsiai megpróbáltatásokra utalnak (1Kor 15,32; 2Kor 1,8–10; 11,23). A „praetorium” az ókorban nem kizárólag római császári testőrséget jelenthetett, hanem helytartói épületet vagy hivatalos rezidenciát is; a „császár háza” pedig a császári igazgatás tágabb személyzetére is vonatkozhatott.
Caesarea szintén felmerült lehetséges keletkezési helyként, mivel Pál ott is fogságban volt. A magyarázat nehézsége, hogy Caesarea távolsága Filippitől és Pál ottani őrizetének jellege kevésbé illik a levélben feltételezett élénk kapcsolattartáshoz és a közelgő makedóniai látogatás reményéhez. A keletkezés kérdésében ezért az enciklopédikus ismertetésben a három fő lehetőség különválasztása indokolt: a római datálás a hagyományos, az efezusi datálás több mai kommentárban erős, Caesarea pedig kisebb súlyú alternatíva.
A levél egysége
A kanonikus Filippi levél négy fejezete a bibliai kánonban egységes iratként maradt fenn. A levél belső tagolása azonban több kérdést vet fel. A 3,1 után hirtelen hangnemváltás következik: a korábbi meleg, buzdító és hálaadó hangot éles polémia váltja fel azokkal szemben, akiket Pál „kutyáknak”, „rossz munkásoknak” és „a megmetélésnek” nevez (Fil 3,2). A 4,9 után újabb fordulat érzékelhető, amikor Pál mintegy külön köszönetnyilvánításként beszél a filippiek adományáról (Fil 4,10–20). Polikárp többes számban említi Pál filippieknek írt leveleit, ami szintén szerepet kapott a több levélből való szerkesztés feltételezésében.
A több levélből kiinduló magyarázatok általában három egységet különböztetnek meg: egy köszönőlevelet az adományért (Fil 4,10–20), egy buzdító levelet az örömről és egységről, valamint egy polemikus levelet a judaizáló vagy más ellenfelekkel szemben (főként Fil 3,1b–4,3). Más felosztások két levéllel számolnak. Ezek az elméletek nem a páli szerzőséget kérdőjelezik meg, hanem azt próbálják magyarázni, hogy a filippi közösség által őrzött rövidebb páli levelek később egyetlen kánoni irattá állhattak össze.
Az egységet védő értelmezések arra hívják fel a figyelmet, hogy a levél egészét összekapcsolják a visszatérő motívumok: Krisztus példája, az öröm, az evangéliumért vállalt küzdelem, Pál személyes példája, valamint a mennyei polgárjog képe. Harmai Gábor a levél egészét egységes teológiai koncepcióként értelmezi, amelynek középpontja a Krisztus-himnusz: Krisztus önkiüresítésének és fölmagasztalásának mintája Pál saját élethelyzetében és a filippiek közösségi életében is visszatér. A kérdésben ezért nem alakult ki teljes egyetértés: a többlevél-elmélet jól magyarázza a szerkezeti töréseket, az egységes olvasat pedig a motívumok és teológiai kapcsolatok sűrű hálózatát hangsúlyozza.
A levél megírásának alkalma és célja
A levél közvetlen alkalma Epafroditosz küldetése volt. A filippiek a fogoly Pálnak pénzbeli támogatást küldtek, Epafroditosz pedig a közösség megbízottjaként Pál mellett szolgált. Epafroditosz azonban súlyosan megbetegedett, majd felgyógyulása után visszatért Filippibe. Pál a levéllel köszönetet mondott az adományért, beszámolt saját helyzetéről, és ajánlotta Epafroditoszt a közösség szeretetébe (Fil 2,25–30; 4,10–20).
A levél további célja a filippi közösség megerősítése volt. Pál arra kéri őket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljenek, egy lélekben álljanak helyt, és ne engedjék, hogy a külső ellenállás vagy belső versengés megbontsa egységüket (Fil 1,27–2,4). Az alázat és a kölcsönös szolgálat példájaként idézi vagy megfogalmazza a Krisztus-himnuszt (Fil 2,6–11). A levél végén Evódiát és Szüntükhét külön is egyetértésre inti, ami arra utal, hogy a közösségben nem súlyos szakadás, hanem személyes vagy szolgálati feszültség jelentkezhetett (Fil 4,2–3).