A csíkos fűegerek (Lemniscomys) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó nem.

A nembe 11 faj és több alfaj tartozik. Az egyes fajok életmódja megegyezik, és első ránézésre a külső megjelenésük is nagyon hasonló egymáshoz.

Előfordulásuk A csíkos fűegér Afrika füves területeinek lakója, fajai szinte az egész kontinensen megtalálhatóak. A különböző fajok megosztoznak az élőhelyeken a füves szavannától a ligetes erdőkig. Csak a berber csíkos fűegér (L. barbarus) lelhető fel a Szahara északi részén.Kingdon, J. (1997). The Kingdon Field Guide to African Mammals. pp. 212-213. Ahol több faj él együtt, ott például az egyik a fák között, a másik a nyílt füves területeken lakik.

Megjelenésük Teste a házi egérénél jóval nagyobb, fej-törzs hosszuk 8–14 cm, ehhez jön a 8–16 cm-es farok. Testsúlya 18 és 68 gramm között változik. Háta sötétszürke vagy sötétbarna, hasa világos. Színe csíkos, fajonként eltérő számú csíkkal. Ez a mintázat nagyon jó rejtőszín a füves szavannán. Szőre durva, farka csupasz, hossza a test hosszával azonos.

Életmódjuk bélyegkép|balra|250px|Csíkos fűegér (Lemniscomys striatus) Nappali állat, kora reggel és késő délután a legaktívabb. Egyes fajok szürkületkor és hajnalban, sőt, éjjel is tevékenykednek.Novak, R. M., editor (1999). Walker's Mammals of the World. Vol. 2. 6th edition. pp. 1596-1597. Nagy hőségben megbújik az árnyékban. Legtöbbet a földön tartózkodik, de gyakran mászik fel bokrokra, fákra a termésekért. Fészkét a törpeegérhez hasonlóan fűszálakból és levelekből készíti, és magas fűszálak közé, vagy alacsony bokrokba rejti. A fűegér nagy kolóniákban él, gyorsan fut, és hatalmasat ugrik. Álló helyzetből is egy méter távolra és 70 cm magasra tud elugrani. Saját üreget nem ás, de a veszély elől más állatok üregeibe menekül.

A csíkos fűegér főként fűfélékkel, hajtásokkal, különféle magokkal táplálkozik, emellett gyakran fogyaszt rovarokat is. Fogságban 4-5 évig is élhet, vadon azonban a legtöbbjük még az első életévét sem éri meg. Ennek megfelelően nagyon szaporák, egy alomban akár 12 kölyökkel, de az alom mérete többnyire 4-5. Egy évben több almot is felnevelhetnek; egy fogságban élő pár 15 hét alatt 4 almot nevelt.

Szaporodásuk A csíkos fűegér évente kétszer szaporodik. A szaporodási időszak a száraz évszak letelte után kezdődik, amikor a növények újra kihajtanak, biztosítva a táplálékot az egerek számára. A nőstény 21 napos vemhesség után 2-8 kölyköt vet. A kölykök csupaszon és vakon születnek, de a csíkok már felismerhetők a bőrükön. Szemük 1 hetesen nyílik ki, 2 hetesen kezdenek szilárd táplálékot enni. Kb. 3 hetes korukig szopnak utána már elválaszthatók. A hímek 2,5 a nőstények 5 hónapos korukra válnak ivaréretté. A nőstények ivarszerve sokkal közelebb van a végbél nyíláshoz, így már kis korban is meg lehet különböztetni a nemeket. A kis fűegerek 2,5-5 hónapos korukban válnak ivaréretté. Amikor a hímek ivarérettek lesznek, a fenekük ˝kicsúcsosodik˝, ami tulajdonképpen a heréjük. Fogságban 2,5-3 évig él, a szakirodalom szerinti rekord élettartam 5 év volt.

Veszélyeztetettség A Lemniscomys mittendorfi szűk élőhelye miatt veszélyeztetett, a többi faj viszont nem veszélyeztetett. Néhány jobban elterjedt fajt fogságban is tartanak, így a L. barbarus, L. striatus és a L. zebra fajokat.

Terráriumi tartás A Lemniscomys barbarus és Lemniscomys striatus újabban díszállatként is elterjedt. Népszerűségét több vonzó tulajdonságának köszönheti: nappal aktív, sok más kisállatként tartott egérfélével ellentétben nincs kellemetlen szagú váladéka, szinte soha nem harap. Az egyetlen nehézséget különleges mozgékonysága és nagy ugrásai jelentik.

Rendszerezés Jelenleg 11 fajt sorolnak ebbe a nembe. Lehetséges, hogy fajkomplexről van szó. Lemniscomys barbarus Linnaeus, 1766 típusfaj – Élőhelye Észak-Afrika (Marokkó, Tunézia) és a Szahel-övezet. A legkisebb faj és a nem típusfaja. Testhossza 9–12 cm (a farka még egyszer ugyanennyi), testsúlya 30 gramm. Színe barna alapon világossárga csíkos. Ez az egyik faj, amely újabban elterjedt mint kedvtelésből tartott terráriumi kisállat. Számos alfaja ismert. Lemniscomys bellieri Van der Straeten, 1975 – Élőhelye Guinea, Elefántcsontpart, Ghána (Nyugat-Afrika). Lemniscomys griselda Thomas, 1904 – Elterjedési területe Angola (Dél-Afrika). Lemniscomys hoogstraali Dieterlen, 1991 – Szudán délkeleti részén, a Felső-Nílus vidékén él (Kelet-Afrika). Lemniscomys linulus Thomas, 1910 – Élőhelye Szenegál és Elefántcsontpart (Nyugat-Afrika). Lemniscomys macculus Thomas & Wroughton, 1910 – Elterjedési területe a Kongói Demokratikus Köztársaság északkeleti része, Etiópia és Kenya (Kelet-Afrika). Lemniscomys mittendorfi Eisentraut, 1968 – Elterjedése csupán Kamerun (Nyugat-Afrika) egy kis részére, az Oku-hegyre korlátozódik. Veszélyeztetett faj. Lemniscomys rosalia Thomas, 1904 – Élőhelye egész Dél-Afrika és Kenya déli része (Kelet-Afrika). Testhossza 24–30 cm (a farka még egyszer ugyanennyi), testsúlya 51-74 gramm. Lemniscomys roseveari Van der Straeten, 1980 – Élőhelye Zambia két területe (Nyugat-Afrika), mérsékelten veszélyeztetett. Lemniscomys striatus Linnaeus, 1758 – Észak-Afrika és Dél-Afrika kivételével az egész afrikai kontinensen megtalálható. Testhossza 14 cm (a farka még egyszer ugyanennyi), testsúlya 70 gramm. Ez a másik terráriumi kisállatként tartott csíkosfűegérfaj. Lemniscomys zebra Heuglin, 1864 – Élőhelye Szenegál, Kongó, Kenya, Tanzánia középső és északi területei.

Jegyzetek

Fordítás

Források Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Apps, P. (ed.) 1997. Smithers' Mammals of Southern Africa: A Field Guide. Shrewsbury, England: Swan Hill Press, xvi+364 pp.

További információk Csíkos fűegér: nagyot ugrik, de nem harap

Kapcsolódó szócikkek Afrikai törpeegér

Kategória:Egérformák Kategória:Emlősnemek Kategória:Rágcsálónemzetségek, nemek Kategória:GLAM-ZOO