József Ágost (Viktor Kelemen Mária, ; Alcsút, Magyarország, Osztrák–Magyar Monarchia, 1872. augusztus 9. – Rain, Németországi Szövetségi Köztársaság, 1962. július 6.) főherceg, magyar királyi herceg, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a két világháború közötti Magyarország meghatározó közéleti szeplője.

I. Ferenc József rokonaként a Habsburg–Lotaringiai-ház tagja volt. Az első világháborúban a Monarchia Császári és Királyi Hadseregének tábornagya. IV. Károly király 1918. október 26-án a Magyar Királyság királyi helytartójának („Homo Regius”) nevezte ki, ám az őszirózsás forradalom következtében kikiáltották a népköztársaságot, ezzel de facto államfői szerepe is megszűnt. A háború utáni instabil politikai időszakban, 1919 augusztusában, alig egy hónap erejéig Magyarország kormányzójává nyilvánította magát, ám végül az Antanthatalmak nyomására lemondásra kényszerült.

Később Horthy Miklós támogatója, az Országgyűlés Felsőházának állandó tagja 1927-től, valamint a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1936-tól 1944-ig. Ő volt az 1920-ban alakult Vitézi rend első kitüntetettje is. A Horthy-korszak meghatározó közéleti szereplőjeként a korabeli sajtóban és köznyelvben József főherceg néven jelent meg. Korabeli népszerűségét és mai megítélését beárnyékolja, hogy asszisztált a Szálasi Ferenc vezette nyilaskeresztesek hatalomátvételéhez. 1944-ben az Egyesült Államokba emigrált, majd visszatérve Nyugat-Németországban telepedett le. 1962-ben, nyolcvankilenc éves korában hunyt el. Sírja ma a Budavári Palota nádori kriptájában található. Mivel fiai még élete során elhunytak, így örököse unokája, József Árpád főherceg volt.

Élete Származása, testvérei bal|55px József Ágost főherceg, magyar királyi herceg (akit a magyar sajtóban és köznyelvben legtöbbször csak József főhercegnek neveztek), a Habsburg–Lotaringiai-ház nádori (magyar) ágából származott. Édesapja József Károly Lajos főherceg, lovassági tábornok (1833–1905) volt, a magyar honvédség főparancsnoka, József nádor (1776–1847) fia, István nádor (István Ferenc Viktor főherceg, 1817–1867) testvéröccse. József Ágost főherceg nagyapja és nagybátyja is a Magyar Királyság utolsó nádorai voltak. Dédapja II. Lipót német-római császár, magyar és cseh király volt.

József Ágost főherceg édesanyja Szász–Coburg–Koháry Klotild Mária Adél Amália hercegnő (1846–1927) volt, I. Lajos Fülöp francia király unokája, aki a Szász–Coburg–Gothai hercegi dinasztia magyar ágából származott.

A szülők házasságából hét gyermek született, a negyedik, József Ágost főherceg volt a legidősebb fiú: Erzsébet (Linz, 1865. március 18. – 1866. január 7.), meghalt kisgyermekként Mária Dorottya Amália főhercegnő (Alcsút, 1867. június 14. – Alcsút, 1932. április 6.), aki 1896. november 5-én férjhez ment Fülöp orléans-i herceghez. Margit Klementina Mária (Alcsút, 1870. július 6. – Regensburg, 1955. május 2.), aki 1890. július 15-én férjhez ment Thurn und Taxis Albert herceghez, Erzsébet királyné nővérének fiához. József Ágost főherceg, tábornagy (1872–1962) László Fülöp Mária Vince főherceg (Alcsút, 1875. július 16. – Budapest, 1895. szeptember 6.) a honvédség 1. gyalogezredének hadnagya, vadászbalesetben halt meg. Erzsébet Henrietta Klotild Mária Viktória főhercegnő (Alcsút, 1883. március 9. – Regensburg, 1958) Klotild Mária Rainera Amália Filoména főhercegnő (Fiume, 1884. május 9. – Alcsút, 1903. december 14.), fiatalon meghalt.

Házassága, gyermekei

József főherceg 1893. november 15-én Münchenben feleségül vette Auguszta Mária Lujza bajor hercegnőt (1875–1964), Lipót Miksa József bajor herceg (Leopold Maximilian Joseph Maria Arnulf Prinz von Bayern, 1846–1930) és Gizella osztrák főhercegnő (1856–1932) leányát, I. Ferenc József császár és király unokáját. A házasságból hat gyermek született, négyen érték meg a felnőttkort: József Ferenc főherceg (1895–1957), aki százados (Rittmeister) lett a 7. huszárezredben. Az első világháborúban elnyerte az Ezüst Vitézségi Érmet. A Monarchia széthullása után belépett a Magyar Királyi Honvédség kötelékébe. Anna Mónika szász királyi hercegnőt vette feleségül. Gizella Auguszta Anna Mária főhercegnő (1897–1901), kisgyermekként meghalt Zsófia Klementina Erzsébet főhercegnő (1899–1978) László Luitpold főherceg (1901–1946) Mátyás József Albert főherceg (1904–1905), kisgyermekként meghalt Magdolna Mária Rainéria főhercegnő (1909–2000) festőművész, szobrász

József Ágost főherceg anyósa, Gizella főhercegnő Ferenc József és az 1898-ban meggyilkolt Erzsébet királyné és császárné legidősebb élő leánya volt. A fiatal pár gyermekei még Ferenc József életében megszülettek, az idős császári dédapa nagy örömére. Auguszta hercegnő vőlegényeként József főherceg 1893. szeptember 4-én megkapta a bajor Szent Hubert-érdemrendet (a rossz nyelvek szerint annak jutalmaként, hogy elvette a csúnya és hízásra hajlamos Auguszta hercegnőt.)

Ifjúsága, a világháborúig Az ifjú főherceg az osztrák-magyar Császári és Királyi Hadsereg dragonyostiszti uniformisában.|bélyegkép|200px József Ágost főherceg katonai pályafutása 1890. április 26-án kezdődött, amikor hadnagyként szolgálatba lépett az 1. gyalogezredben. 1891. március 24-én megkapta az Aranygyapjas rendet. 1893. október 27-én főhadnaggyá léptették elő, és 72. gyalogezredhez került. Innen 1894-ben áthelyezték a 6. dragonyos ezredhez. 1898. november 1-jén lovassági századossá (Rittmeister), majd 1902. május 1-jén őrnaggyá léptették elő.

Édesapjához hasonlóan József Ágost is elsősorban magyar arisztokrataként határozta meg magát, és maga kérte a császártól, helyezze őt a magyar honvédség kötelékébe. Még 1902-ben az 1. magyar huszárezredhez helyezték (HonvHR 1). 1903. november 1-jén alezredessé léptették elő és 1904-ben kinevezték az 1. huszárezred parancsnokává. 1905. április 28-án a 15. dragonyos ezred (DR15) tulajdonosa (tiszteletbeli parancsnoka) lett, röviddel ezután május 1-jén ezredessé léptették elő, május 29-én megkapta a Katonai Érdemkeresztet. Ezzel egyidőben jogi tanulmányokat kezdett a budapesti Tudományegyetemen.

1907-ben kinevezték a 79. honvéd gyalogdandár (HonvIBrig) parancsnokává, és 1908. november 1-jén vezérőrnaggyá léptették elő. 1911. április elején kinevezték a budapesti 31. gyaloghadosztály parancsnokává. Eredményes dandárparancsnoki működéséért 1911. szeptember 20-án megkapta a bronz Katonai Érdemérmet (Signum Laudist), majd november 1-jén altábornaggyá (Feldmarschallleutnant) léptették elő. Ebben a beosztásban érte az első világháború kitörése.

Mint magas katonai rangot viselő Habsburg főherceg, József Ágost már a világháború előtt számos kitüntetést kapott külföldi uralkodóktól, így a Toszkánai Nagyhercegség Szent József-rendjének nagykeresztjét (1897), a Német Lovagrend Mária-keresztjét (Marianerkreuz, 1895), a perzsa sah gyémántokkal ékesített képmás-kitüntetését (1900) és a bolgár Alekszander rend nagykeresztjét (1905). Budapesti honvédségi szolgálati ideje alatt újabb külföldi kitüntetéseket kapott: a porosz Fekete Sas-rend és elsőosztályú Vörös Sas-rendet (1906), a brit Viktória-rend nagykeresztjét (1908), a spanyol III. Károly-rend nagykeresztjét (1909) és bolgár Kirill és Metód-rendet (1912).

A főherceg és felesége a magyarországi közéletben és művészeti életben is részt vállalt. Védnöke volt a Magyar Képzőművészeti Társulatnak, amely fennállásának 50. évfordulójára a városligeti Műcsarnokban magyar művészek alkotásaiból nagy jubileumi kiállítást rendezett. A kiállítást 1911. december 16-án ifj. Andrássy Gyulának (1860–1929), az Osztrák–Magyar Monarchia jövendő külügyminiszterének, a Társulat elnökének felkérésére, a király nevében József főherceg nyitotta meg .

Az első világháborúban Harcban Szerbia és Oroszország ellen Az első világháború kitörésekor 1914 júliusában a József főherceg parancsnoksága alatt álló 31. közös gyaloghadosztályt előbb a szerbiai harctérre küldték, majd augusztusban a galíciai hadszíntérre vitték át. Győzelmesen harcolt a lembergi csatában, az orosz túlerő miatt elrendelt általános visszavonulásban utóvédként fedezte a hadsereg visszavonulását. 1914. október 25-én kinevezték a temesvári VII. hadtest parancsnokává, amely a Kárpátokban kemény honvédő harcokat vívott a Magyarországra benyomuló oroszokkal. 1914. november 1-jén lovassági tábornokká léptették elő, és kitüntették az első osztályú Vaskereszttel.

Helytállás az olasz frontokon Májusban, amikor Olaszország addigi szövetségeseivel ellenséges oldalon belépett a háborúba a központi hatalmak ellen, VII. hadtestével a karintiai határvidékre küldték, majd az Isonzó-hadsereg déli szárnyára, a Doberdó-fennsíkra helyezték át. A legsúlyosabb harcokat a 17. gyaloghadosztály és a 20. honvéd gyaloghadosztály katonái vívták. A második isonzói csatában (1915. július 18. – augusztus 3.) József főherceg hadteste a kopár doberdói karsztvidéken (Carso) ásta be magát, és kemény harcban tartotta meg a fontos Monte San Michele és Monte Sei Busi magaslatokat. Az olasz támadás első 48 órájában a temesvári hadtest 5500 katonája esett el. A sziklás San Michele-hegy többször is gazdát cserélt. Július 24-ére a hadtest embert veszített a Doberdó-fennsík védelmében.

A harmadik isonzói csatában (1915. október 15. – november 3. között) és a negyedik isonzói csatában (1915. november 10. – december 2. között) hasonlóan véres mészárlásokra került sor. Október 15. és november 15. között egyedül a 17. hadosztály embert (főleg magyar katonákat) veszített el a Monte San Michele körüli elkeseredett védelmi harcokban. József főherceg a kilencedik isonzói csata (1916. október 31. – november 4.) lezárásáig az olasz fronton maradt, mint a VII. hadtest parancsnoka. Inspiratív parancsnoksága alatt a legnagyobbrészt magyar nemzetiségű katonákból álló csapatok – súlyos veszteségeik ellenére – hősies és sikeres harcokat vívtak. Maga József főherceg is kétszer könnyebben megsebesült. A fiatal parancsnokot kedvelték magyar nemzetiségű katonái, magyar nyelvismerete, embereivel szembeni felelős gondolkodása, közvetlen stílusa és személyes bátorsága miatt. 1916. november 1-jén vezérezredessé léptették elő.

Eredményeiért számos dicséretet és kitüntetést kapott: 1915-ben megkapta a Vörös Kereszt I. osztályú hadiékítményes Díszjelvényét, a Lipót-rend hadiékítményes nagykeresztjét, a bronz és ezüst Katonai Érdemérmet (Signum Laudis) hadiszalagon, és a porosz másodosztályú Vaskeresztjét. Parancsnoki döntései előtt szerette személyesen megismerni a valós hadműveleti helyzetet, ezért rendszeres látogatója volt a lövészárkoknak, megfigyelőállásoknak és előretolt őrhelyeknek, ezzel elnyerte katonái megbecsülését. Azon kevés tábornok egyike volt, aki megkapta a 12 heti folyamatos frontszolgálatért adományozott Károly-csapatkeresztet.

Gyakran tartózkodott katonái körében, ismerte megismerte gondolkozásukat, és igyekezett javítani felszerelési, ellátási és higiénés gondjaikat. Magyar nemzetiségű egységeit hihetetlen katonai teljesítményekre sarkallta, ha a főherceg az ő körzetükben tartózkodott. 1916-ban megkapta az első osztályú Katonai Érdemkeresztet, az Oszmán Birodalom Imtiaz Érdemérmének ezüst és arany fokozatát, a bajor Katonai Érdemrend nagykeresztjét a kardokkal és az első osztályú Vaskeresztet.

Uralkodóváltás November végén, I. Ferenc József halála után Károly császár József főherceg vezérezredest nevezte ki a keleti front (Heeresfront Ost) parancsnokává. Az orosz és román hadsereggel kerültek szembe. 1916 végére visszahódították a románok által megszállt Erdély keleti részeit is, és megkezdték a fegyverszüneti tárgyalásokat.