Az úrvacsora (latinul communio, görögül eukharisztia) a szinoptikus evangéliumokban található esemény, ma a protestáns egyházak egyik szentsége. Kenyértörésnek, áldozásnak vagy a katolikusok oltáriszentségnek is nevezik.
A fogalom keletkezéstörténetét és a téma ökumenikus keresztény vonatkozásait lásd az eucharisztia szócikkben.
Biblia
Az úrvacsora különböző értelmezései A 16. század reformátorai általában elvetették a katolikus egyház átlényegülési tanát, valamint azt a szokást is, hogy az úrvacsorát a közösségnek csak egy szín alatt, azaz csak a kenyér alakjában szolgáltatják ki; de arra nézve, hogy az úrvacsora szereztetési igéi („ez az én testem…”) miként értendők, egymás közt sem értettek egyet.
Luther szerint a kenyér és bor a megszentelés után is megmarad kenyérnek és bornak, de azzal általunk nem érthető módon, (bár az ubiquitas tana ad erről némi felvilágosítást) egyesül Krisztus teste és vére, úgy, hogy a kenyérben vagy a kenyérrel együtt Krisztus valódi teste adatik az úrvacsorával élőknek.
Ulrich Zwingli úgy tekintette a megtört kenyeret és kitöltött bort mint a Krisztus halálára emlékeztető, s a halálával szerzett üdvről a hívőket biztosító jeleket.
Kálvin János szerint az úrvacsorában csak kenyér és bor adatik, de aki azokat igaz hittel veszi, az egyszersmind lelki szájával (spiritualiter) Krisztus testét és vérét veszi magához.
Philipp Melanchthon élete utolsó pár évtizedében jelentősen közeledett a kálvini felfogáshoz; az unitáriusok tisztán emlékeztető jeleknek tekintik az úrvacsorai elemeket. A német és helvét reformáció között kezdetben csupán az úrvacsorai tan jelentett lényeges eltérést (Marburgi kollokvium), a különbségeket azonban tovább növelte a Kálvin-féle eleve elrendelési tan. A két egyház közötti egyesülést 350 éven keresztül folyton ezen két hitcikk akadályozta.
A katolikus, evangélikus és a Zwingli alapította zürichi egyházban kovásztalan kenyeret vagyis ostyát, a kálvinista és unitárius egyházakban kovászos, vagyis rendes kenyeret használnak.
Az úrvacsora liturgiája bélyegkép|190px|Úrvacsora Erdélyben, Kalotaszentkirályon 2007 húsvétján Egységes eucharisztikus gyakorlatról a protestantizmus esetében – annak eredendően decentralizált és pluralista volta miatt – nem beszélhetünk. A reformáció kora óta létrejött számtalan felekezet mindegyikének megvan a saját gyakorlata; az úrvacsora valamilyen formában a vallásgyakorlat lényeges részét képezi.
A protestáns teológia fókuszában a Biblia és a szentségek állnak, az istentiszteletnek így két pillére van: az igei és a szentségi elem. Mind a lutheri, mind a kálvini úrvacsora-tanítás a szentséggel való mind gyakoribb élést szorgalmazza. Ennek ellenére helyenként csak a nagyobb ünnepeken kerül sor úrvacsoraosztásra, gyakoribb mégis a minden vasárnapon vehető úrvacsora gyakorlata. Az úrvacsora folyamán minden hívő részesül mind a kenyértörésből, mind a kehelyből. A kehelybe minden esetben bort töltenek (eltekintve az alkoholfogyasztást még az Úrvacsora alkalmával is bűnnek tartó felekezetektől, ez utóbbiak szőlőlevet használnak; az ittas vezetést nagyon szigorúan kezelő országokban szintén szokás, hogy az autót vezető családtag a jelképes szőlőléből iszik).A bor nélküli úrvacsora létező gyakorlatáról lásd pl. , , Az úrvacsora kiosztása gyülekezetenként különböző módon történhet. Van, ahol közös kehely jár körbe, de van, ahol minden hívőnek megvan a saját pohárkája. Ugyancsak nem egységes a bor és az ostya külön vétele illetve bemártva vétele.
Református egyház A liturgikus tér kiemelt helyén áll az ún. úrasztala, a lelkész innen osztja ki az úrvacsorát. Az úrvacsorához kovászos kenyeret használnak. Az Úrvacsora vétele előtt a lelkész egy bűnvalló imádságot mond el, majd a gyülekezet együtt elmondja az apostoli hitvallást. A lelkész elmondja az Úrvacsora szereztetési igéjét: Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend. A lelkész hitvalló kérdéseket tesz fel a gyülekezetnek, majd következik a szentség jegyeinek kiosztása. Némely gyülekezetben mindenki az Úrasztalához járul, máshol (főleg a modern gyülekezetekben) körbeadják a bort és a kenyeret. Az Úrvacsora előtt vagy után a lelkész figyelmezteti a gyülekezetet arra, hogy nehogy visszaéljen valaki ezzel a szentséggel: Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának. Ezután áldással elbocsátja a híveket.
Evangélikus egyház Az úrvacsorát több imádság vezeti be, ezek közül első a prefáció, amelyet a Sanctus éneklése követ. Ezután jön az epiklézis, amelyben a gyülekezet a Szentlelket hívja, hogy Krisztus teste és vére által egy testvéri közösségé legyen. Majd a gyülekezet a Miatyánkot imádkozza.
Ezután a lelkész először az ostyát tartalmazó paténát, majd a bort tartalmazó kelyhet kézbe véve elmondja az ún. szerzési igéket, az alábbi formula szerint:
„A mi Urunk, Jézus Krisztus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, és megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiértetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. […] Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat is, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, e pohár az új szövetség az én véremben, amely tiértetek és sokakért kiontatik bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.”
Ezt követi az Úr halálának hirdetése, valamint a gyülekezet által énekelt Agnus Dei. A lelkész rövid ima után így szól: „Az Úr békessége legyen mindenkor veletek! Íme, minden kész: járuljatok az Úr szent asztalához!”
Az úrvacsorát a gyülekezet tagjai szokásosan soronként az oltárhoz térdelve veszik magukhoz. A lelkész az oltár felé nézve jobbról kezdve osztja először az ostyát, majd adja a kelyhet. A lelkész az osztást követően az oltár közepe elé visszalépve bocsát el minden sort.
Az úrvacsora kiosztása után a lelkész imádságra hívja a gyülekezetet (postcommunio). Ezt követi – az egész istentisztelet befejezéseként – az elbocsátás, valamint az Ároni- vagy a Szentháromsági áldás.
Az úrvacsora a művészetben Csók István Úrvacsora című festménye Ingmar Bergman Úrvacsora (1963) című filmje
Jegyzetek
Források Evangélikus Egyszeregy
További információk Az úrvacsora szentsége; szerk. Szabó Lajos; Luther, Budapest, 2017 Eucharisztia és úrvacsora a 16-18. századi Magyarországon; szerk. Szelestei N. László; MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Bp., 2018 (Pázmány irodalmi műhely. Lelkiségtörténeti tanulmányok) Eucharisztia és úrvacsora a magyarországi vallási kultúrában 1.; szerk. Barna Gábor, szerk. Fábián Gabriella; MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport, Szeged, 2019 (Szegedi vallási néprajzi könyvtár) „Leborulva áldlak…”. Az oltáriszentség és az úrvacsora a magyarországi vallási kultúrában; szerk. Barna Gábor; Szt. István Társulat–Szt. István Tudományos Akadémia, Bp., 2020 (A Szent István Tudományos Akadémia kiadványai. I., Értekezések) Eucharisztia és úrvacsora a magyarországi vallási kultúrában 2.; szerk. Barna Gábor; SZTE Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, Szeged, 2020 (Szegedi vallási néprajzi könyvtár)
Kapcsolódó szócikkek Leuenbergi konkordia Károli-biblia
Kategória:Protestantizmus Kategória:Keresztény vallásgyakorlat Kategória:Keresztény fogalmak