A Santa Chiara nápolyi bazilika, egyházi komplexum, amely magába foglalja a tulajdonképpeni templomot, a kolostort, kriptákat és egy múzeumot.
Története A kolostor 1310-1340 között épült Anjou Róbert megbízásából, akit ide is temettek. Az eredeti templom provanszáli-gótikus stílusban épült, majd a 17-18. században barokk stílusban átépítették Domenico Antonio Vaccaro felügyelete alatt. Miután az épület majdnem teljesen kiégett a második világháborús bombázások következtében, 1953-ra restaurálták.
Leírása Az egyszerű homlokzat erős hatást gyakorol, ezt csak a központi rózsaablak ellensúlyozza. A harangtoronyt, amely különálló építmény, 1328-ban kezdték építeni, de csak a reneszánsz idejére lett kész. Napjainkban főoltára sima, egyszerű asztal (mensa). Mögötte magasodik Anjou Róbert síremléke, amely tulajdonképpen egy hatalmas szoborkép és a király alakján kívül láthatók családjának tagjai is: a durazzói hercegnő, a calabriai herceg lánya, Róbert másodszülött fia, I. Johanna, a magyar Endre herceg felesége, Róbert második felesége, a templom alapítója. A síremléket a firenzei Bertini testvérek készítették 1343-1345 között. A szentélyhez legközelebb eső jobb oldali kápolnában a Bourbon királyok 18. század végi és 19. század eleji síremlékei láthatók. A templom legkorábbi emléke a szentély jobb oldalából kivezető konventajtó külső szobrászati dísze: a kapubetétet alkotó hat gótikus oszlop és a négy oroszlánszobor. Ezen ajtón keresztül közelíthető meg a kórus nagyméretű terme, melyet egy fekvő királyszobor díszít.
Az épületegyüttes másik fontos látnivalója a kolostorudvar, amelyet a 14. században építettek és a későbbi évszázadok során padjait, kutait sárga mázas majolikatéglákkal raktak ki. A helyi hagyomány szerint a majolikalapokat egy apácává lett művészi hajlamú hölgy festette aki így akart színt adni az apácák egyhangú életének.
A templomban található Salvo d’Acquisto nemzeti hős síremléke, aki a második világháborúban életét áldozta huszonkét civil fogoly kiszabadításáért.
Múzeuma a templom történetébe nyújt betekintést, valamint régészeti emlékeket és a régi templombelső díszítéseit vonultatja fel illetve egy 18. századi betlehemest, amelyet Nápoly legszebbjének tartanak.
A kriptában nyugvó nevezetesebb személyek Mária Klementina osztrák főhercegnő (1777–1801), József nádor húga, Ferenc Gennaro nápoly–szicíliai trónörökös első felesége, I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király (1751–1825), I. Ferenc nápoly–szicíliai király (1777–1830), Savoyai Mária Krisztina szárd királyi hercegnő (1812–1836), II. Ferdinánd nápoly–szicíliai király első felesége, Mária Izabella spanyol infánsnő (1789–1848), I. Ferenc nápoly–szicíliai király második felesége, Lipót nápoly–szicíliai királyi herceg, Salerno hercege (1790–1851), I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király fia, II. Ferdinánd nápoly–szicíliai király (1810–1859) Anna Mária szász királyi hercegnő (1836–1859), I. János szász király leánya, IV. Ferdinánd toszkánai nagyherceg első felesége, Mária Terézia Izabella osztrák főhercegnő (1816–1867), Károly főherceg, tábornagy leánya, II. Ferdinánd nápoly–szicíliai király második felesége, II. Ferenc nápoly–szicíliai király (1836–1894) Mária Zsófia bajor hercegnő (1841–1925), Erzsébet császárné és királyné húga, II. Ferenc nápoly–szicíliai király felesége.
Források
New Guide to Naples and Surrounding Area,
Kategória:Nápoly katolikus templomai, kolostorai Kategória:Nápoly székesegyházai Kategória:Nápoly történelmi központja