A londoni British Museum egyike a világ legnagyobb, az emberi történelemmel és kultúrával foglalkozó múzeumainak. Gyűjteményei a kezdetektől a jelenkorig mutatják be az emberi kultúra történetét.
A British Museumot 1753-ban alapították, nagyrészt Sir Hans Sloane orvos és tudós gyűjteményére támaszkodva. A múzeum először 1759. január 15-én nyitotta meg kapuit a közönségnek a bloomsbury-i Montague House-ban, a mai múzeumépület helyén. A gyűjtemény a következő két és fél évszázad során nagyrészt a brit gyarmatosítás révén gazdagodott. A gyarapodás évtizedei során több jelentős intézménye is önállósodott, mint a londoni, természettudományi irányú Natural History Museum 1881-ben vagy a British Library 1973-ban.
Globális örökségének ingyenes közzétételével a British Múzeum mindig is a világ első számú múzeumaként tekintett magára. Gyűjteményében megtalálhatók a világ leghíresebb archeológiai leletei, például a világ legrégibb üvege Egyiptomból (i. e. 1460), a páratlan múmiagyűjtemény, a világ legnagyobb ékírásos gyűjteménye, vagy a Lükurgosz-kehely, mely a nanotechnológia előfutárának tekinthető.
A gyűjtemények számos ismert darabjának, mint például az Elgin-márványok, illetve a rosette-i kőn tulajdonjoga vitatott, származási országaik visszakövetelik azokat.
2013-ban a múzeum rekordszámú, 6,7 millió látogatót fogadott, 20%-kal többet, mint az előző évben. Mint az Egyesült Királyság minden más állami múzeumában és művészeti galériájában, a belépés díjtalan (jóllehet egyes időszakos kiállításoknak van belépődíja).
Története A British Múzeum alapjait 1753-ban egy londoni orvos, Sir Hans Sloane (1660-1753) fektette le végrendeletében. 71 ezer darabból álló gyűjteményét, benne 40 ezer kötetes könyvtárát II. György brit királyra hagyta s örököseinek 20 ezer fontot (mai áron 2 millió fontot) kért cserébe.Gavin de Beer (1953). Sir Hans Sloane and the British Museum. London. 1753. június 7-én a parlament jóváhagyásával törvénybe iktatták a British Múzeum létrejöttét. Ugyanez a törvény a Sloane-féle könyvtárhoz csatolt még két gyűjteményt: Sir Robert Cotton I. Erzsébet angol királynő korából származó könyvtárát, valamint Oxford grófjainak könyvgyűjteményét. 1757-ben még a régi királyi könyvtárat is ehhez csatolták, így jött létre ebből a négy elemből a mai British Library Királyi Kéziratok nevű gyűjteménye, ami a legféltettebb angol ritkaságokat őrzi, mint amilyen a Beowulf egyetlen fennmaradt, i. sz. 1000 körül készült kézirata.Letter to Charles Long (1823), BMCE115/3,10. Scrapbooks and illustrations of the Museum. Wilson, David M. (2002). The British Museum: A History. London: The British Museum Press, p. 346.
A múzeum kurátorai megvásárolták a 17. századi Montagu House nevű palotát London Bloomsbury negyedében és átalakították a múzeum céljaira. A British a világon első nemzeti, általános hozzáférésű, általános gyűjtőkörű múzeum és nemzeti könyvtár lett.
1756-ban az első múmia és koporsó kiállítása idején egy könyvtáros, hat kurátor, egy portás, egy küldönc, két teremőr és négy segítő tartozott a személyzethez.
1759–1875 Az első kiállítások és a könyvtár olvasóterme 1759. január 15-én nyíltak meg a nagyközönség számára, ingyenesen. Ekkoriban a gyűjtemény legnagyobb részét a könyvek tették ki. 1763-ban a kurátorok felkérték Daniel Solandert, Carl von Linné tanítványát a természettudományi gyűjtemény rendezésére Linné rendszere alapján. 1823-ban IV. György brit király a múzeumnak adományozta apja, III. György brit király könyvtárát, a felvilágosodás korának egyik legnagyobb könyvgyűjteményét, majd a parlament arról döntött, hogy a könyvtárnak meg kell kapnia az országban kiadott minden könyv egy példányát (kötelespéldány), ezzel biztosítva az állomány folyamatos növekedését. Fokozatosan divattá vált a nagy műgyűjtők, arisztokraták körében a múzeumra hagyományozni saját kollekcióikat. A múzeum vásárolt is, 1772-ben fontért megszerezte Sir William Hamilton görög kerámiáit, ezzel a könyvek túlsúlya a múzeumban csökkenni kezdett.
1778-ban a múzeumba került a James Cook által a Föld körüli útján gyűjtött kollekció, ami nagy érdeklődést váltott ki a nagyközönségben. 1800-ban Clayton Mordaunt Cracherode hagyományozta a múzeumra hatalmas könyv-, érem- és rajzgyűjteményét, ami tovább emelte az intézmény tekintélyét, de a nagy mennyiségű tárgy elhelyezése és bemutatása egyre problematikusabbá vált.BMCE1/5, 1175 (13 May 1820). Minutes of General Meeting of the Trustees, 1754–63. Wilson, David M. (2002). The British Museum: A History, p. 78.
Az ókori tárgyak gyűjteménye az alapítás után először William Hamilton nápolyi brit nagykövet görög és római antikvitásainak megvásárlásával gyarapodott jelentősen. Az 1801-es nílusi csatában aratott brit győzelem után a múzeum rengeteg egyiptomi tárgyhoz jutott, a rosette-i kő 1802-ben III. György brit király adománya volt.Wondrous Curiosities – Ancient Egypt at the British Museum, pp. 66–72 (Stephanie Moser, 2006, ) Henry Salt egyiptológus, kairói főkonzul adományai és eladásai, különösen II. Ramszesz fáraó kolosszális mellszobra alapozták meg a British egyiptológiai részlegét.The Story of the British Museum, p. 24 (Marjorie Caygill, 2003, ) Sok görög és római szobor is érkezett, például Charles Towneley kollekciója 1805-ben. A következő években Thomas Bruce, Elgin grófja, korábbi isztambuli brit nagykövet szállíttatta az Elgin-márványokat az athéni Akropoliszról Londonba.The British Museum – The Elgin Marbles, p. 85 (B.F.Cook, 2005, Az ókori Közel-Kelet gyűjteményét 1825-ben alapozta meg a múzeum Claudius James Rich asszír és babiloni régiségekből álló hagyatékának megvásárlásával.The British Museum – Assyrian Sculpture, pp. 6–7 (Julian Reade, 2004, )
Már 1802-ben létrehoztak egy bizottságot az épület bővítésére. A fejlesztés szükségességét tovább hangsúlyozta 1823-ban III. György személyes királyi könyvtára, azaz kötet, röpirat és rengeteg topográfiai térkép felajánlása a könyvtár számára.
A bővítés terveit Robert Smirke neoklasszicista építész dolgozta ki, főleg a királyi könyvtár és egy képgaléria számára.Wilson, David, M. (2002). The British Museum: A History. London: The British Museum Press, p. 79 A régi Montagu House-t elbontották és 1823-megkezdték egy új keleti szárny építését, ami 1831-ben fejeződött be. A Királyi Könyvtár galériája 1827-re készült el. (Ez a részleg jelenleg a British Library része. A nagyközönség előtt csak 1857-ben nyitották meg, de 1951-ben, a londoni kristálypalotában rendezett első világkiállítás alkalmával speciális bemutatókat tartottak.) A mai épületegyüttes fő tömegét alkotó neoklasszicista építmények létrehozása hosszú időre hatalmas építési területté változtatta a múzeumot. Időközben azonban, 1824-ben létrehozták a brit Nemzeti Galériát, így a képtár számára tervezett helyet a természettudományi gyűjtemény kapta meg.Caygill, Marjorie (2003). The Story of the British Museum, p. 25. )
A British Museum első katalógusát, amiben leírták gyűjtemény tartalmát, a kiállított tárgyakat termenként, 1808-ban adták ki, majd ezt néhány évente frissítették.
1840-ben került sor a múzeum első külföldi gyűjtőexpedíciójára, amikor is bekapcsolódott Charles Fellows régész anatóliai ásatásaiba Xanthosz környékén. Innen jutott a British a lükiai királysírok kincseihez, köztük a Nereida mauzóleum köveihez és Payava szarkofágjához. 1857-ben Charles Thomas Newton, a British archeológusa fedezte fel a halikarnasszoszi mauzóleum, az ókori világ hét csodája egyikének maradványait, és szállíttatta azok nagy részét a múzeumba. Az 1840-es és 1850-es években a múzeum számos más közel-keleti ásatást támogatott és jutott azokból jelentős értékekhez. Különös jelentősége volt Asszurbanipál ékírásos könyvtára felfedezésének.Reade, Julian (2004). Assyrian Sculpture. London: The British Museum Press, p. 16.
Sir Thomas Grenville brit politikus és könyvbarát (1755–1846), aki a British Museum kuratóriumának tagja volt 1830-tól, a múzeumra hagyta kötetet számláló könyvtárát, amit 1847 januárjában 21 lovasfogat szállított a könyvtárba.
Az épületegyüttes előterének megnyitásával 1852-ben befejeződött Robert Smirke 1823-as tervének megvalósítása, de addigra már további kiigazítások váltak szükségessé a gyűjtemények növekedése miatt. Galériák épültek az asszír szobrok számára és 1857-ben megnyílt a Sydney Smirke építész által tervezett kör alakú olvasóterem, amiben egymillió kötet számára volt hely.
Az építkezésekkel nagyjából egyidőben tevékenykedett a múzeumban a „második alapítónak” is tekintett olasz könyvtáros, Anthony Panizzi. Az ő felügyelete alatt a könyvtár, a ma már önálló British Library megötszörözte állományát és jól szervezett gyűjteménnyé vált, ami méltó lett a nemzeti könyvtár elnevezésre. Méretében a világon a második legnagyobb lett a Francia Nemzeti Könyvtár után. Panizzi javaslatára lett kör alakú az olvasóterem.
A 19. század közepéig a múzeum gyűjteményei témakör szerint elég korlátozottak voltak. 1851-ben nevezték ki a gyűjtemények élére Augustus Wollaston Frankset, aki jelentősen kiterjesztette a gyűjtőmunkát. Elkezdték a brit és európai középkori régiségek beszerzését, nyitottak az őstörténet és az ázsiai térség irányába, valamint változatosabbá tették néprajzi kollekcióikat. Nagy eredmény volt, amikor megszerezték – a franciák tiltakozása ellenére – Lajos blacas-i herceg, Londonban született francia főnemes hatalmas antikvitás-gyűjteményét. Folytatták a külföldi ásatásokat, John Turtle Wood felfedezte az epheszoszi Artemisz-templom maradványait, az ókori világ hét csodájának egy további darabját.South from Ephesus – An Escape From The Tyranny of Western Art, pp. 33–34,(Brian Sewell, 2002, )
1875–1900
A természettudományi részleg a múzeum integráns része volt egészen annak önállósodásáig 1887-ben, Natural History Museum néven. A részleg távozása és a White Wing nevű új épületszárny 1884-es elkészülte után a régiségek és a néprajz gyűjteményei, valamint a könyvtár jobb elhelyezést kaphattak. Ekkoriban vezették be az elektromos világítást is az épületbe.
William Burges, a kor neves brit építésze 1881-ben hagyta a múzeumra jelentős fegyvergyűjteményét. 1882-ben a British részt vett az Egypt Exploration Fund nevű alapítvány létrehozásában, ami régészeti kutatásokat folytatott Egyiptomban. 1892-től Miss Emma Turner hagyatéka finanszírozott ciprusi ásatásokat. 1897-ben Augustus Wollaston Franks, a múzeum kurátora hagyta a múzeumra sok ezer darabos személyes gyűjteményét, többek között gyűrűt, 153 ivóedényt, japán necuke alkotást, 850 inró dobozt, több mint ex librist és rengeteg más tárgyat, köztük az oxusi kincsleletet.Caygill, Marjorie (2006). The British Museum: 250 Years. London: The British Museum Press, p. 5.
1898-ban Ferdinand James von Rothschild báró hagyta a múzeumra az úgynevezett Waddesdon hagyatékot, a waddesdoni kastélyának dohányzójában elhelyezett mintegy 300 értékes dísztárgyat, köztük a Szent Tövis ereklyetartót, ami valószínűleg az 1390-es években készült Párizsban Jean de Berry számára. Ez a kollekció a reneszánsz uralkodók kincstárának mintájára jött létre. Rotschild báró végakarata csak akkor és addig volt érvényes, amíg gyűjteményét külön erre célra szolgáló teremben mutatja be múzeum. Ennek megfelelően 21. században is a Waddesdon Bequest Room a gyűjtemény otthona.
Új évszázad, új épület (1900–1925) A 19. század végére a kiállítóhely teljesen megtelt. A kuratórium 1895-ben megvásárolta a környező 69 házat annak érdekében, hogy majd azokat lebontva lehessen bővíteni a múzeumot. Az északi szárnyat 1906 és 1914 között építették fel.